Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 54 bi tényt kellett megerősíteniük. A három nap alatt tíz évet fiatalodó Kulcsár Mihály csesztregi jobbágy 70 évesen a jelenről, a família akkori jogállásáról beszélt, míg 80 évesnek akkor mondotta magát, amikor a régi időkről, az ő életét megelőző eseményekről vallott a szóbeli hagyomány alapján: amikor még pásztorgyerek volt, azaz igencsak régen, édesapjától, aki magas kort ért meg, és „nálok lakozó zsellér, igen öreg embertől” hallotta, miként tilalmazták valaha egy malom foglalását egy nemesi família tagjai.11 Az Abaúj vármegyei Kupán lakó Kupai László 1745-ben 78 évesnek, három évvel korábban viszont 88 esztendősnek mondotta magát, azaz három év alatt tíz évet fiatalodott. Nem találomra mondott azonban jóval magasabb életkort 1742-ben: ekkor sokkal régebbi dolgokról, egy nemesember nagyapjáról kellett beszélnie.12 A paraszti-kisnemesi időfogalomban a régi események általában nem kötődtek konkrét évszámokhoz, vagyis a legtöbbször nem azt mondták a tanúk, hogy valami például 1688-ban történt, hanem valamilyen hadiesemény, járvány stb. alapján határozták meg az időpontot: „még a kuruc időben”, „Kanizsa visszafoglalásakor”, „tatárjárás előtt” (ez a Nyugat-Dunántúlon az 1664. évi háborúra utalt), vagy még régen, „a pestis előtt” történt – így emlékeztek vissza a parasztok és az armálista nemesek egyaránt. Mivel azonban ezek az események a tudatukban nem kapcsolódtak konkrét évszámokhoz, így a tanúk azt sem tudták megmondani, hogy hány évesnek kellett lenniük ahhoz, hogy hitelt érdemlően tehessenek vallomást valamely régen történt eseményről. A matuzsálemi életkorok tehát a túlbiztosítást szolgálták, hiszen akik évszázados kort megéltek, azok biztosan emlékezhettek a kérdéses eseményre. 1737-ben egy bódvai nemes, Berei János, aki 100 éves életkorát 110-re javíttatta, jól emlékezett arra, hogy a „régi időben, még csak circiter [kb.] tíz esztendős lévén, midőn egykor a lengyel kicsapott” és Beregszász városában a templomban „sokakat megölt”, akkor vágták le a szóban forgó nemest is. Ez a lengyel támadás II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 júniusában, azaz pontosan 80 évvel a tanúvallomás előtt történt, és így a tanú – ha legalább 90 éves volt – valóban emlékezhetett erre a szörnyű napra, átélhette azt 10 éves kisfiúként. Azt azonban, hogy ez az oly távoli tragédia mikor történt, melyik évben, már nem tudta, és úgy gondolta, van annak 11 MOL Ft. B 1392. Zala vm. lt. Fasc. 7. No. 2. Invest. nob. Fol. 43., 46. 12 ŠOBA, Košice, Abaúj, Šlachtické pisomnosti, 417. krabic, c. 816. Fasc. IX. No. 56. Rod Farkas, 1742. jan. 2., 416. krabic, c. 737. Fasc. IX. No. 13. 1745. dec. 20. Rod Bodolai, vö. 417. krabic, c. 886. Rod Rácz, 1743. márc. 20.
