Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 34 Habár Magyarországon is a városi polgárság volt az első számú megrendelő, a 15. század végén már találunk toronyórát a legjelentősebb egyházi központokban, így Esztergomban, Váradon, Egerben. Ezekben a városokban a megrendelő nem az elöljáróság, hanem az érsek vagy püspök volt, és az ő kasszáját terhelte az óra fenntartása is. Az esztergomi érseki palotának 1487-ben már volt toronyórája.51 A felszerelés időpontja sajnos itt is ismeretlen, de nagyon könnyen elképzelhető, hogy már Vitéz János érseksége (1465–1472) alatt megtörtént. Róla köztudott az asztrológia iránti érdeklődése, Galeotto Marzio is feljegyezte: „János püspök [...] sok tudományban az elsők közé tartozott, az asztrológiának pedig annyira híve volt, hogy a csillagászati naptárt mindig magával hordta, és semmit sem cselekedett, míg a csillagokat meg nem kérdezte.”52 E korban pedig a csillagászat és a mechanikus úton történő időmérés kéz a kézben járt. Napórát már váradi püspöksége idején küldött neki – a hozzá való utasítással – Peuerbach György, V. László udvari csillagásza.53 1489-ben Hip polit érsek számadáskönyve szerint az esztergomi vár 12 fős állandó iparosszemélyzetéből az egyik mester lakatos-órás volt, rendes fizetéssel.54 Hasonlóképpen állandó salláriummal rendelkezett Benedek órásmester Egerben, akiről Bakócz Tamás püspöksége idejéből, 1493-ból származik az első adat.55 Az egri Szent János-székesegyház óráját tartotta karban, ezért – mint esztergomi kollégája – tagja volt a püspöki famíliának. A Bakóczot felváltó Estei Hippolit számadásai is tudósítanak az órásnak évről évre kifizetett bérről, ami – úgy tűnik – rendszeresen 4 forint volt.56 A váradi székesegyház órájáról a következőket jegyezte fel Bunyitay Vince: „A nagyobb harangok tornyában, tehát az északnyugatiban, mely inkább a vár közepén, s a főkapuhoz, valamint a tulajdonképpeni városhoz is legközelebb emelkedett, állt az óra, mely, minthogy a nagyobb harangok mellett említtetik, kétségkívül ütő szerkezettel s a torony külső falán mu-51 B. Nyáry A. i. m. 5. 52 Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv. Budapest, 1977. 92. 53 Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Budapest, 1935. 63. 54 Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása. In: Uő: Kolduló barátok i. m. 177. 55 Bakócz-codex vagy Bakócz Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve 1493–6 évekről. Az Ipolyi-féle másolat után közli Kandra Kabos. In: Adatok az egri egyházmegye történelméhez. Szerk. Kendra Kabos. II. Eger, 1887. 356., 405. 56 „Dedi orologiste pro servitiis suis, qui servivit pro quattuor florenis in anno...” – Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500–1508. Közzéteszi E. Kovács Péter. Eger, 1992. 209. (valamint lásd uo. 37., 38., 101., 105., 198., 204., 205., 206., 353.). Vö. 28. jegyzet.
