Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon

CSUKOVITS ENIKŐ

24

ben a lübecki, 1417-ben a bécsi. Európa keleti felén különösen Csehország és Szilézia tűnt ki toronyóráinak sűrűségével. Gernhard Dohrn van Rossum adatgyűjtése 1500-ig körülbelül 800 órát tart számon Európában, ezek túlnyomó többsége toronyóra. A középkori toronyórák valóságos monstrumok voltak: egy V. Károlynak készített óráról feljegyezték, hogy ütőművének súlya 5 mázsát nyomott, és 24 óra alatt 10 métert süllyedt.10

Elkészítésük, felállításuk épp ezért rendkívül nagy szakértelmet igényelt. Meglepően széles körű európai elterjedtségük bizonyítja egyrészt az ehhez szükséges szakismerettel rendelkező órások kellő számát, másrészt az órák iránt megnyilvánuló nagyfokú keresletet. Ezek az órák már nem az imaórákat jelölték: Dohrn van Rossum szerint az általa ismert mintegy 1100 középkori órás és órafelügyelő közt viszonylag csekély a klerikusok száma.11

Adatgyűjtéséből az is kitűnik, hogy a mechanikus órák 1300 után 10 A. Lübke i. m. 107.

11 G. Dohrn von Rossum: Migration... i. m. 295.

A kerekes óra feltalálása. A metszetet Johannes Stradanus rajza alapján Philipp Galle készítette 1590 körül Antwerpenben