Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
21 Csukovits Enikő ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON* A középkori világkép egyik legjelentősebb változását a mechanikus órák megjelenése jelentette.1 A kerekes óra, amely télen-nyáron, éjjel-nappal egyenletesen méri a múló időt, alapvetően megváltoztatta az ember és az idő kapcsolatát. A középkorban is érvényes antik időbeosztás szerint ugyanis a nappali és éjszakai időszakot egyaránt 12-12 kánoni órára osztották. Természetes, hogy a téli és a nyári óra hossza jócskán eltért egymástól, egységes időmérésről ilyen körülmények közt nem is lehetett szó. A múló időt kezdetleges időmérő eszközökkel próbálták nyomon követni ott, ahol erre elsősorban szükség volt: a kolostorokban és a káptalanokban, a mindennapi liturgia szabályos végzésénél. Az általunk is ismert napóra mellett használtak vízórát és gyertyaórát is. (A homokóra az újkor találmánya, a 15. században, tehát a mechanikus óraszerkezetek megjelenése után bukkant fel.)2 Elképzelhető, hogy mennyire voltak pontosak ezek a szerkezetek: a vízórák télen gyakran befagytak, a napóra éjjel használhatatlan, a gyertya sem mindig ugyanannyi idő alatt égett a mérőpontig vagy csonkig. Az órák kezelése általában a sekrestyés feladata volt: Citeaux-ban a sekrestyésnek kellett úgy beállítani az órát, hogy az a megfelelő időben csengessen (!) és ébressze a szerzeteseket.3 A hirschaui kolos torban a sekrestyés „gondoskodik és felügyel az órára, mert előfordulhat, hogy az nem jár pontosan, így neki az időt a gyertyák szerint kell megbe-* A tanulmány eredeti megjelenése: Történelmi Szemle 34. (1992/3–4.) 153–172. Átdolgozott változat. 1 Aron Jakovlevics Gurevics: A középkori ember világképe. Budapest, 1974. 80–133. (Mi az idő? című fejezet); Sven Stelling-Michaud: Quelques aspects du problems du temps au Moyen Âge. Schweizer Beiträge zur Allgemeinen Geschichte 17. (1959) 7–30.; Jacques Le Goff: Au Moyen Âge: Temps de l’Église et temps du marchand. Annales ESC 15. (1960) 417–433.; Uő: Le temps du travail dans la „crise” du XVIe siècle: du temps médiéval au temps moderne. Le Moyen Âge 69. (1963) 597–613.; Gerhard Dohrn van Rossum: Die Geschichte der Stunde. Uhren und moderne Zeitordnungen. München–Wien, 1992. 2 Az órákra: Anton Lübke: Die Uhr. Düsseldorf, 1958; Paul Lacroix: Les arts au Moyen Âge et à l’époque de la Renaissance. Paris, 1880. 173–192. 3 P. Lacroix i. m. 178.
