Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csaba György Ritmusadók a szervezetben. A biológiai óra
CSABA GYÖRGY 210 az asztma jobban reagál gyógyszereire és kevesebb azok mellékhatása. Ez alól még a rákbetegség sem kivétel. Ez utóbbi tétel bizonyítására két csoportban vizsgáltak rákos betegeket. Mindkét csoport reggel 6 órakor és este 6 órakor kapta kemoterápiás kezelését, két különböző gyógyszerrel. Tehát mindkét csoport tagjai ugyanazt a gyógyszert kapták, csak míg az első csoport reggel kapta A gyógyszert és este a B-t, addig a második csoport reggel kapta a B gyógyszert és este az A-t. Az ötéves túlélési idő az első csoportban 50%-os volt, míg a másodikban mindössze 10. Ez arra utal, hogy a ráksejtek érzékenysége egy bizonyos gyógyszerre a cirkadiális ritmustól függően változik. A hormonális rendszer működését nagymértékben befolyásolja a biológiai óra. Ezt a növekedési hormon, a prolaktin, a thyreotrop hormon, a tesztoszteron és az adrenokortikotrop hormon (ACTH) esetében egyaránt kimutatták. Legszisztematikusabban az adrenokortikotrop hormont vizsgálták. A szuprakiazmatikus magból az impulzusok áttevődnek a hipotalamusz azon régióira, ahol az agyalapi mirigy elülső lebenyének működését szabályozó (rilízing) faktorok termelődnek. Ez utóbbiak a szuprakiazmatikus magból származó impulzusok hatására fokozott ACTH-elválasztást indítanak meg, ami a mellékvesekéregben a kortizol és az aldoszteron hormonok termelését növeli, de nem egyszerre. Míg a sóháztartást szabályozó aldoszteron csúcsideje éjszaka van, és a hormon szintje nappal alacsony, addig a cukorháztartást befolyásoló kortizol éjjel kevés és reggel 6 órakor magas. Mivel a kortizol hatással van az immunrendszer működésére is, annak tevékenysége néhány órával a kortizolcsúcs után a minimumra csökken. Valószínűleg a hormonszint változásai felelősek az aktuálisan a keringésben jelen lévő vérösszetevők (vércukor, ionok, vérsejtek stb.) ritmikus változásaiért is, amelyek egyénekre jellemzően és stabilan megfigyelhetők. A biológiai óra szerepet játszik az alvászavarok kialakulásában is. Ha az óra működése hibás, ez fokozott álmossággal vagy álmatlansággal járhat, amit serkentőszerekkel (például koffein) vagy altatókkal korrigálni lehet. Ezek azonban nem az óramechanizmusba avatkoznak be, hanem az alvásközpontot befolyásolva a tüneteket szüntetik meg. Az óramechanizmust közvetlenül a tobozmirigy hormonja, a melatonin szabályozza, melyet mostanában kezdtek használni az alvászavarok kezelésében. A cirkadiális ritmus időskorban is működik, de már nem tökéletesen. Ez abban mutatkozik meg, hogy csökken az éjszakai alvásigény: bár korábban mennek ágyba este, jóval korábban kelnek reggel, és napközben is sokat bóbiskolnak. Gyakori az is, hogy az idős ember egyáltalán nem tud
