Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
CHRONOLOGIA 201 evangélikus rendek 1699-ben is még csak a 11 napi különbség kiküszöbölését és a húsvétnak asztronómiai módon (s nem a Gergely-féle reform elvei alapján) való számítását mondották ki, mi újabb zavarokat okozott. Végre is 1775-ben a német corpus evangelicorum elfogadta a húsvétnak a Gergely-féle elvek szerint való számítását (mihez Dánia is csatlakozott), az új naptárt azonban javított birodalmi naptárnak nevezte. Angliában is későn, csak 1753-ban fogadták el az új naptárt, Svédország pedig csak 1844-ben tért át véglegesen a Gergely-féle számításra. A görögkeleti egyház hívei és a görögkatolikusok máig is a Julianus-naptárt használják; a Gergely-féle számításra való áttérést célzó kísérletek mind ez ideig eredménytelenek maradtak. VI. Újabb naptárjavítási kísérletek 62. A Gergely-féle naptárreform tulajdonképpen csak csökkentette, bár mondhatjuk, a minimumra csökkentette a Julius Caesar-féle naptár hibáit, azonban véglegesen nem küszöbölte ki azokat. Ezért és egyéb okokból is azóta többször történtek már kísérletek időszámításunk módjának többé-kevésbé gyökeres megváltoztatására. Ezek közül a kísérletek közül a legnagyobb jelentőségű a francia forradalmi naptár, mert ez, habár csak magában Franciaországban és a meghódított területeken, mégis éveken át volt tényleges használatban, míg a többi reformkísérletnek – a zónaidőt kivéve – csak papiros-élete volt. A francia forradalmi naptárt egy, a konvent által matematikusokból és asztronómusokból alakított bizottság szerkesztette, s az 1793. október 5-i konventi törvény léptette életbe. Ettől kezdve 1806. január l-jéig volt az hivatalos használatban, mikor is a francia szenátus ismét visszatért a Gergely-féle naptár használatához. A forradalmi naptár szakított a keresztény aera-számítással, és megváltoztatta az évnek egész beosztását. Az új időszámítás kezdőpontjául 1792. szeptember 22-ét, a köztársaság kikiáltásának időpontját vette (l’an I. de la république Française). Innen, az őszi napéjegyenlőség időpontjától számítva az év 365 napból állott, miből 360 nap 12 harmincnapos hónapba volt beosztva, az év végén pedig ehhez 5 pótnapot (epagomene) csatoltak. A tropikus év kiegészítésére itt is negyedéves szökőnap szolgált. A hónapok nevei a régi római eredetű elnevezések helyett az illető hónapra jel-
