Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
CHRONOLOGIA 193 D) A nap 34. A napoknak a hónapokon belül való jelölésére a középkor hivatalos gyakorlatában a következő számítási módok voltak használatosak: a) A római számítás . Az évnek római eredetű beosztásával együtt a középkor a hónap napjainak római jelölését is átvette, s mindvégig meg is tartotta, bár a 11. századtól kezdve ez a számítási mód más jelölési módoknak kezd helyet engedni, s főképp a keresztény ünnepek szerint való napjelölés kezdi lassankint kiszorítani. Nálunk is, főleg a kancelláriai gyakorlatban, oklevelek keltezésében kezdettől fogva a 13. század közepe tájáig ez volt az általános napjelölési mód, de ünnepélyes formájú oklevelekben azontúl is megmaradt az egész középkoron át. Ez a számítás tudvalevőleg a hónapnak három főnapjához kapcsolódik: a hó 1-jét jelentő Kalendae hez (caput Kalendarum), a március, május, július és október hónapokban (em lékeztetőszó: milmo) a hó 7-ére, más hónapokban 5-ére eső Nonae hoz, és ugyanazon fentebbi négy hónapban 15-ére, más hónapokban 13-ára eső Idushoz. Ezektől a főnapoktól számították visszafelé a hónap napjait, azt jelölve meg, hogy valamely adott nap a legközelebbi főnaptól számítva hányadik nap az illető főnapnak is beleszámításával. Ettől a számítási módtól a középkori gyakorlat inkább csak a formában tért el. A hónap nevét ti. a római íróknál szokásos gyakorlattól eltérően a középkorban nem melléknévnek, hanem főnévnek vették, melynek genitivusa elé tették accusativusban a főnapot, s ez elé ablativusban a sorszámot, így: quinto Kalendas Julii, vagy rövidítve: V. Kal. Jul. (Ezzel szemben a klasszikus forma: ante diem quintum Kal. Julias.) De találunk a római gyakorlattól való más kisebb eltéréseket is. Így a főnap előtt való napot római módon Pridie szóval is jelölték ugyan, de amellett secundo (például II. Kal. Jul.), sőt primo (die) Kal. kifejezéssel is. A római napjelölésnek meglehetősen természetellenes módja hozta magával, hogy a vele való számolás nemegyszer vezette tévedésre a számításban amúgy is gyenge középkori írnokokat. Különösen elég gyakori hiba az, hogy a Kalendae mellé nem a következő hónapnak, hanem a folyó hónapnak a nevét írták tévedésből. 35. b) A hónap napjainak sorszámmal való jelölése. Ámbár a hónap napjainak 1-jétől 30-ig vagy 31-ig terjedő sorszámokkal való jelölése már az ókorban is ismeretes volt, s a Kr. u. századokban a rómaiaknál is találunk rá példákat, és szórványosan az egész középkoron át is előfordul, sűrűbb használata csak a 14. században kezdődik s az újkorban lesz csak általánossá. Hogy nálunk ez a napszámítási mód már az Árpád-korban sem volt ismeretlen, annak a királyi oklevelekben is találjuk némi nyo-
