Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai

A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 141 A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálás nak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság né ­ven emlegették. Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az énekekhez gyakran kapcsolód­tak köszöntők, jókívánságok, rigmusok, prózai szövegek is. Különböző kor­csoportok jártak kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok, és késő este a házasemberek. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban adtak elő egy vagy több éneket vagy köszöntőt. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább. A határainkon túli magyar nyelvterület egyes vidékein még élő szokás a kántálás, különösen Mezőségen, Székelyföldön, Moldvában. A karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka a bet ­lehemezés. A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus jelenetek képviselik, amelyeket a 11. századtól kezdve a templomokban is előadtak. A betlehemezés egyes jeleneteit gyakran önál­lósulva, külön szokásként adták elő. Így például a szálláskeresés t az ad ­vent időszakában, amelynek egyik változatát bölcsőské nek, bölcsőjárás ­nak nevezik. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betle­hem, amely többnyire házilag készül. A betlehemben a Szent Család lát­ható, valamint angyalok, állatfigurák. Általában kivilágítják, és szent­képekkel, színes papírral díszítik. Karácsony esti betlehemjárók. Vasárnapi Ujság, 1881

Next

/
Thumbnails
Contents