Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai
A PARASZTSÁG JELES NAPJAI 135 locsolás, zöld ággal díszítés, zöldághordás, májusfaállítás és vesszőzés. A népszokások ősi elemei között nem feledkezhetünk meg a zajcsapásról, mely ugyancsak több naptári ünnepen, például karácsonykor, újévkor, farsangkor, húsvétkor is fontos szerepet kap. A népszokásokban és hiedelmekben fontos szerep jut a már említett almának, a diónak és a fokhagymának (különösen a téli ünnepkörben), a tojásnak (a húsvéti ünnepkörben). A szokás- és hiedelemcselekmények gyakorlói az adott népszokás vagy hiedelem függvényében változnak. Nemekhez, korosztályokhoz, korcsoportokhoz köthetők. A szokás- és hiedelemgyakorlat változásával, különösen a bennük rejlő hit elhalványulásával vagy elhalásával a hagyományosan megszabott szempontok is felbomlanak. Egyes szokások, melyek korábban a felnőttek, nagylányok és legények körében éltek, először a kisebb gyermekekhez kerülnek, majd a falu szegényebb sorsú lakóihoz, s végül gyakran töredékesen a cigányságnál jelennek meg adomány-, alamizsnagyűjtő célzattal. A múlt századi, századfordulón végzett gyűjtésekből, sőt egyes hagyományőrző vagy elzártabb településekről származó mai adatokból még jól láthatjuk a nemek szerepét a szokások gyakorlásában. Egyes szokások (például lucázás, regölés, farsangköszöntő, vénlánycsúfolás stb.) szereplői kizárólag férfiak, fiúgyerekek lehettek, más szokások (például villőzés, kiszejárás, pünkösdölés stb.) gyakorlói pedig csak nagyobb vagy kisebb lányok voltak. Az ünnepi szokások szereplői nagyrészt a még nem házasok korosztályából kerültek ki. A névnapköszöntőket, egyes farsangi szokásokat (például asszonyfarsang) kivéve kevés szokásban vettek részt a házasemberek. A szokásszereplők között nem hagyhatjuk említés nélkül a pásztorokat, akik járandóságukat, ünnepi ajándékaikat házról házra járva gyűjtötték a faluban hagyományos köszöntő és rítus kíséretében. A téli ünnepkör szokásaiban túlnyomórészt férfiak, legények és fiúk, a tavaszi ünnepkörben a lányok, illetve kislányok a szereplők. A bizonyos napokhoz kötődő praktikák, mágikus cselekmények cselekvői és részesei ugyancsak nemhez és korhoz kötöttek voltak. Többnyire olyan mágikus cselekedetekről van szó, melyeket egyedül, magányosan kellett elvégezni, például termékenységvarázslás és -jóslás, termés-, időjárás-, férjjóslás. A férj- és feleségjósló hiedelemcselekményeket természetszerűleg a lányok, illetve legények végezték, a gazdasági élettel összefüggőeket a gazda vagy a gazdasszony. Jellemző módon a cselekmény, a rítus, a gesztus tovább él, mint annak ismerete, hogy tulajdonképpen mi is a célja. A szokás- és hiedelemcselekmények színterét is meghatározta a hagyomány. Természetesen minden esetben megvolt ennek is a mágikus je-
