Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Frisnyák Zsuzsa Időzavarban: a vasút és a helyi idő
IDŐZAVARBAN: A VASÚT ÉS A HELYI IDŐ 127 szágos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetben hetente egyszer csillagászati úton megállapították a pontos időt, és az egytized másodperc pontosságú kronométert erre az értékre állították. Az intézet az időt mindennap délelőtt 11-kor távírdán közölte a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőséggel. A főfelügyelőség ezt a MÁV Igazgatóságának továbbította. A MÁV üzemvezetőségeibe, Aradra, Debrecenbe, Miskolcra, Szegedre, Kolozsvárra, Zágrábba a pontos idő jele mindennap 11 óra 45 perckor érkezett meg. Az üzletvezetőségek déli 12-kor valamennyi szolgálati helynek távírón leadták a pontos időt. Ha a távíróvezeték elromlott, az állomások elektromos harangjelzést kaptak. A 9-es számú harangjelzésnek az volt a jelentése: „órákat igazítani”. Miután a pontos idő jele megérkezett a szolgálati helyekre, a távírókészülék melletti falióra mutatóit a pontos időre igazították. Mindennap ehhez az órához igazította a zsebóráját minden, óra viselésére kötelezett vasúti alkalmazott.9 9 Zsebórával a forgalmi szolgálatban részt vevő alkalmazottaknak kellett rendelkezniük, például a mozdony- és vonatvezetőknek, az állomásfőnököknek, a pálya- és váltóőröknek. A zsebórákat az érintetteknek saját költségen kellett beszerezni. A zsebóra őrzése és jó karban tartása a személyzet hivatali kötelessége volt. Hogyan lehetne a helyi időket jelző toronyórákat összehangolni a vasúti idővel? A vasútállomásokat össze kellene kapcsolni a toronyórával. Javaslat, 1904
