Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében

GRANASZTÓI PÉTER

120

jén is. A szabadidő ilyenkor teljesen elvált a hétköznapi időtől. Nehéz azonban megbecsülni, hogy a munkásság hány százaléka vette igénybe a nagyváros adta szórakozási lehetőségeket, mennyien voltak azok, akiknek társadalmi idejét ennyire ütemezték a munka és a szabadidős tevékenységek. A statisztikák egy-egy vasárnap tízezres tömegekről számolnak be a városligeti vurstliban, és az állatkertet is körülbelül kétszázezres munkástömegek keresték fel az 1890-es évek végén a nyári hónapokban (Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve 1895–1898). A tömegek elsősorban a nyári hónapokban jártak el szórakozni, télen már alig. Az előbb idézett statisztika szerint a munkások egy százaléka volt a vizsgált időszakban telente szórakozóhelyen. A hagyományosabb szórakozási formák az első világháború után már vesztettek népszerűségükből. A mozi vált a tömegek legkedveltebb szabadidős tevékenységévé. Az 1900-as években hétvégén és hétköznap is naponta több mint százezer nézőt vonzott a nyolcvan-kilencven budapesti mozi (Pásztor 1926). A moziba látogatók társadalmi jellemzőiről és élményeiről semmit sem tudunk, de a hétköznapi mozi, az előadások állandó kezdő időpontja biztosan sok embernek ütemezte az idejét, a mindennapjait.

Bámészkodók a városligeti vurstliban 1931-ben