Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 111 Télen a paraszti közösségekben megváltozott, még inkább lelassult az idő ritmusa, de ekkor is megvoltak a napi feladatok. Mindenki igyekezett gyorsan elvégezni a kinti munkákat, hogy minél előbb a meleg szobában legyen. A nők varrtak, a férfiak fúrtak, faragtak, beszélgettek és – Fél Edit leírása szerint – „pihengettek”. Ezek a tevékenységek manapság – mint majd később látni fogjuk – kifejezetten szabadidős tevékenységeknek számítanak (barkácsolás, otthoni munka), amelyek azonban semmiképpen sem nevezhetők szórakozásnak. A vasárnap sem telt fizikai munkával a megfigyelt családnál. Sokat üldögéltek a „két templom között”, a heti elszámolást intézték, beszélgettek a ház előtt a szomszédsággal. A paraszti közösségekben tehát nem beszélhetünk arról a típusú munkaidőről, mint ami kialakult Magyarországon is a nagyvárosokban a 20. század közepére. Nem vált el egymástól a munkával eltöltött idő a nem munkával töltött időtől. Az emberek urai voltak a saját idejüknek, mindenkinek megvolt a saját ritmusa. A munkát gyakran megszakították étkezésekkel, beszélgetésekkel. Gyakoriak voltak, sok időt vettek igénybe a helyváltoztatások, a kisebb utazások is. Modern szabadidőről sem beszélhetünk ezekben a közösségekben, mindig volt valamilyen elvégzendő feladat. A vasárnapokat, valamint az ünnepnapokat, mint a példából is látszott, – ha nem munkával teltek – a szociabilitás és a szakrális idő töltötte ki. Azonban a falusi közösségekben is meghatározták a társadalmi különbségek az időhöz és főleg a munkával eltöltött időhöz való viszonyt. Különösen a kisebb földekkel rendelkező rétegek számára volt a munka az elsődleges, a legfontosabb, ami hajnaltól késő estig kitöltötte mindennapjaikat. A nagygazdák, főleg idősebb korukban kevesebbet dolgoztak, például kiadhatták bérbe földjeiket, mint ahogy tették a kun tanyásgazdák (Erdei 1971, 181–186.). A munkaidő elemzése alapján megállapítható, hogy teljesen eltérő tevékenységek, aktivitások határozták meg és alakították ki az egyes társadalmi rétegek társadalmi idejét, életének ritmusát. A társadalmi idők függetlenek a fizikai vagy a pszichológiai időtől, viszont jól tükrözik az adott közösség társadalmi jellemzőit, működésének sajátosságait.
