Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében

MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS

109

álló ügyvédjelöltnek, Csorba Gézának és feleségének, Táncsics Eszternek az 1870-es évek végi Budapesten. Gyáni elemzésének megállapításai teljesen összecsengenek a fentebb elmondottakkal. A középosztály alsó rétegébe tartozóknál az idő nem vált ketté a munka által dominált hétköznapokra és a különleges, ritka ünnepnapokra. A vasárnap, az ünnepnap vagy a hétköznap teljesen hasonló tevékenységekkel telt el. Sőt, Csorba Géza ünnepnap is, ha napirendje úgy kívánta, a munkahelyére ment dolgozni (például március 15-én, húsvéthétfőn vagy vasárnaponként). A munkaidő tehát – hiszen Csorba Géza hivatalnok volt – nem határozta meg a mindennapok idejének ritmusát. Saját elhivatottsága, lelkiismerete, ambíciói és kedve alakította az idő folyását. Reggeli után sem vezetett mindig első útja a munkahelyére, ebédelni is hazajárt, ebéd után még gyakran olvasott, sőt sokszor vissza se ment délután a hivatalába. Nem volt napi mérhető munkaidő, és közvetett megjegyzéseiből az is kiderül, hogy a munka intenzitása sem volt nagy, a munkahelyén pipázgattak, beszélgettek (Búza 1994).

A szabadidejüket Csorbáék is – csak talán nem annyira intenzíven – mint általában a polgári rétegek, saját művelődésükre (például sokat olvastak) vagy szociabilitásukra fordították. A közép- vagy a felső rétegek Besztercebányai leányok irodalmi köre 1904-ből