Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 105 A példák alapján is megállapítható, hogy a munkával eltöltött idő még teljesen uralta az alsó társadalmi rétegek hétköznapjait a 19. század második felében. A preindusztriális közösségekben még sokkal több lehetőség volt a tétlenségre, aminek egyik legfőbb okozója a téli időszak munkára való alkalmatlansága volt. De az iparosoknak is sokkal több lehetőségük volt a munka abbahagyására, mint a gyárakban a gépek mellett dolgozó munkásoknak. A gyári munka heti 6–7 nap és napi 10–12 óra állandó figyelmet és nagyobb intenzitást is kívánt. Szabadidő alig volt: a hagyományos munkaszünettel járó ünnepnapok már nem léteztek, de nem is vetődött fel a közvéleményben annak szükségessége. A nem munkával eltöltött időt veszélyesnek tartották, a tétlenséggel azonosították. A nem munkával eltöltött idő egyetlen funkciójának a pihenést (alvást), a fizikai regenerálódást tartották. De még a pihenés szükségességét is sokan kétségbe vonták a 19. század folyamán, a munkaidő csökkentése állandó küzdelmek tárgya volt. Végül hosszú viták és harcok árán kezdődött meg a munkaidő – máig tartó – csökkenése, aminek első eredménye egy szabadnap, általában a szabad vasárnap törvényileg rögzített megadása volt. Ennek a folyamatnak, a munkaidő csökkentéséért vívott harcnak a történetét nem célom bemu-A Királymalom munkásai sztrájktanyán 1910-ben
