Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 102 A társadalmi idők differenciálódása nem az iparosodással, a manufaktúrák és a gyárak megjelenésének idején kezdődött. Jacques Le Goff (1977) például egy kereskedő társadalmi időfelfogását elemezte, bemutatva két különböző jellegű idő egymásra épülését, a profán üzleti vagy kereskedői időt és a szakrális vagy vallási időt. Mind a kettő a kereskedő életének két elkülönülő idejét jelentette, amiben a hivatását végezte, nem volt egyenlő azzal, amiben a vallásosságát élte meg. A társadalmi idők nyugati társadalmakban megfigyelhető nagy átalakulását és törését E. P. Thompson mutatta be az angol ipari forradalom eredetét elemző tanulmányában (Thompson 1990). Thompson megkülönbözteti a tradicionális közösségek idejét, ahol az idő mérését az elvégzendő feladat alakítja. Ez az idő kvalitatív, és az elvégzendő feladatok strukturálják, mint például a vadászat vagy az aratás. A munkaidő nem folyamatos, az iparos vagy a munkás a feladatát végezve beszélget, iszogat, dohányzik, a munkát gyakran abbahagyják, az iparos elmegy aratni, Franciaországban hétfőn nem dolgoztak. A munkával töltött és a nem munkával töltött idő között nem létezett komoly különbség. Keveredtek egymással a családi élet, a földművelés és a háztartás feladatai vagy tevékenységei. Az ipari társadalmakban egy kijelölt feladat, a munka mérése történik az idővel, és már nem maga a feladat a fontos, hanem a pénzzé alakított időbeli értéke. Az idő pénzzé, a munkaidő pedig egyre jobban szabályozottá és számontartottá vált. Ezzel a folyamattal párhuzamosan az otthon és a munkahely egyre inkább eltávolodott egymástól, a nap és a hét sajátos és jól elkülöníthető szakaszokká alakult. A változások nem mentek végbe egyik pillanatról a másikra. A manufaktúrákban kezdődtek a protoindusztrializáció korában, de még a gyárakban sem sikerült hosszú ideig szabályozni a munkaidőt. A bányászok gyakran elhagyták a bányát, hogy megműveljék földjeiket, a munkások hazamentek befűteni lakásaikba. A gyárakban a munka intenzitása sokáig egyenetlen volt. A munka megszervezése és szabályozása is sok nehézségbe ütközött, hiszen nehéz volt folyamatosan megszervezni a nyersanyagellátást, biztosítani az energiaforrásokat, munkába állítani a változó szakképzettséggel rendelkező munkásokat. Sok késést okoztak a gépek technikai problémái és a kereslet felmérésének hiánya is. Mindezen okokból voltak periódusok, amikor a munkások pihenés nélkül állandóan dolgoztak, míg előfordulhatott, hogy pár nappal később már munkanélkülivé váltak. A munkaidő kezdete és vége is változó volt, szabályozása nagy nehézségekbe ütközött, különösen télen, amikor a közlekedés nehézségei alapvetően befolyásolták a munkások gyárba való eljutását.
