Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Fónagy Zoltán „Minden helynek megvan a maga ideje”. Ember és idő viszonya a 19. századi Magyarországon
FÓNAGY ZOLTÁN 100 ták a toronyórát a zónaidőhöz.)41 A törekvés azonban, hogy az emberek megőrizzék a saját idejüket, kudarcra volt ítélve. Hogy milyen mélységes és széles körű lehetett az idegenkedés a rájuk erőltetett idővel szemben, mutatja Kruspér István műegyetemi tanár állásfoglalása. A „technokrata” szakértő is a zónaidő polgári alkalmazása ellen foglalt állást 1891-ben. A társadalom hagyományos időrendjét „ilyen változékony alapra, népek évezredes szokásait feldöntő rendelkezésekre fektetni indokoltnak nem tartom” – zárta véleményét.42 A 19. századi modernizáció jelképe, a vasút azonban ellenállhatatlannak bizonyult: nemcsak a távolságok felett diadalmaskodott, hanem a hagyományos társadalom anarchikus, mégis otthonos „saját ideje” felett is. 41 Frisnyák Zsuzsa: Órákat igazítani! Múzsák 20. (1989/1.) 22–23. Lásd átdolgozva a jelen kötetben is. 42 Országos Levéltár, Kereskedelmi Minisztérium Levéltára, K229. 1891. 28t. 600. Az adatért Frisnyák Zsuzsának tartozom köszönettel.
