Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1917 (15. évfolyam, 1-57. szám)
1917-02-08 / 6. szám
Melléklet „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja“ 1917. évi 6-ik számához. 2725—917. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Vm. tisztviselői nyugdíjalap javára I és egynegyed rendes és 3 százalék rendkívüli pótadó behajtása. Összes főszolgabíró urnák. Számvevőség jelentése szerint tiszti nyugdíj pótadó címén a következő befizetések történtek : az erdődi kir. adóhivatalnál 894 K 94 f és 755 K 37 f, a fehérgyarmati kir. adóhivatalnál 914 K 26 f, a mátészalkainál 2076 K 46 f, a nagybányainál 2327 K 91 f, a nagy károlyinál 1037 K 87 f, a nagysomkutinál 2255 K 69 f, a* szatmárinál 5123 K 41 1, a szinórváraljainál 1328 K 52 f, összesen 16714 K 43 f. Felhívom, hogy a hátralékot a legerélyesebben felelősség terhe mellett mielőbb hajtassa be, a behajtást állandóan ellenőrizze, miután a tartozások, kamatok fedezésére szükség van, s mint többször figyelmeztettem a belügyminiszter a követelések rendezését sürgeti. E rendeletet a vm. Hiv. Lap II. rovatán teszem közzé. Nagykároly, 1917. febr. 2. ________ Alisp h. : Póchy, vm. főjegyző. 2453— 1916. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Heveny vérömlésben beteg vagy betegségre gyanús állatok levágása s emberi élvezetre való felhasználása. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák. Fenti tárgyban a földmivelésügyi miniszter 6376—916. sz. rendeletét másolatban azzal adom ki, hogy az abban foglaltak legpontosabb betartására a legszigorúbban felügyeljen. E rendelet a Hiv. Lap II. rovatán teendő közzé. Nagykároly, 1917. február 1. Alisp. h. : Péchy, vm. főjegyző. 6376—916.-III.-A.-1. sz. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Körrendelet. Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak. A lmsvizsgálat tárgyában kiadott 54300—1908. sz. itteni rendelet 52. §-ának a) pontja a heveny vórömléses szeptikémiában beteg vagy betegségre gyanús állat levágását tiltja, ugyan-e rendelet 75. §-ának 3. pontja pedig közfogyasztásra alkalmatlannak minősiti az egész állati testet, ha a husvizsgálat során a szóban- forgó betegség nyer megállapítást. Nehogy ez a rendelkezés az utóbbi időben a sertésállományokban mind gyakrabban mutatkozó főképen torokgyulladásban és általános vérfertőzés jeleiben nyilvánuló sertésszeptikémia enyhébb eseteiben is teljes szigorral alkalmaztassák s ezáltal a közfogyasztástól olyan sertéshús'is elvonassék, mely bizonyos feltételek mellett emberi éleimül aggálytalanul felhasználható, szükségesnek találtam, hogy a vérömléses szeptikémiában beteg vagy e betegség gyanújában álló sertések husvizsgálata körül követendő eljárást az alábbiak szerint szabályozzam. 1. Közfogyasztásra alkalmatlan az egész állati test, ha azon a súlyos általános megbetegedés jelei észlelhetők, nevezetesen ha a szeptikómiás fertőzésre utaló elváltozások a zsigereken kívül a húson és a szalonnán is megállapíthatók. 2. Közfogyasztásra feltételesen alkalmas az egész állati test, az alkalmatlannak minősítendő vizenyősen beszűrődött részek és a beteg zsigerek kivételével, ha azon a súlyos általános megbetegedés jelei nem észlelhetők. Utóbbi esetben a hivatkozott husvizsgálati rendelet 80. §-ának 1. 2. és 8. pontjaiban foglaltak szerint kell eljárni, vagyis a feltételesen alkalmas hús kizárólag főzés vagy párolás, a zsir pedig csakis kiolvasztás után bocsátható emberi fogyasztásra. A husvizsgálati rendeletnek legelői hivatkozott szakaszai illetőleg pontjaiban (52. §. a) pont és 75. §. 3. pont) foglalt tiltó rendelkezések tehát ezentúl csakis a szarvasmarhák heveny vérömléses szeptikémiája eseteire vonatkoznak. Budapest, 1917. jan. 22. A min, h. : Olv. aláírása államtitkár.
