Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1914 (12. évfolyam, 1-68. szám)
1914-08-27 / 46. szám
4 Nagykároly, 1914. augusztus 27. 40. szám. Gí U i j. »*■ If ft-^r : *5) i J . j&j XII. évfolyam. SZATMARVÁRMEGYÉ4 V4p HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. KIADJA: SZATMARVARMEGVE ALISPÁNJA. Felelős szerkesztő Kiadóhivatal KEREKES ZSIGMOND RÓTH KÁROLY könyvnyomdája NAGYKÁROLY. Egész évre 11 korona vm. tb. főjegyző Előfizetések a kiadóhivatalba küldendők i. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. Szatmárvármegye th. bizottságának Nagykárolyban, 1914. évi május hó 28. napján tartott rendes közgyűlésének jkvi kivonata. 717—914. bjkvi sz. 9582—914. alisp. sz. A válaszirat alapjául szolgáló jelentés száma: 1558—914. Szatmárvármegye községi és körjegyzői nyugdijválasztmányának özv. Mándy Sándor nyug. jegyző özvegyének kegydija iránti javaslata. Véghatározat. Szatmárvármegye th közgyűlése — az állandó választmány véleményével megegyezőleg — a vin. községi és körjegyzői nvugdijváiasztmánynak f. évi május hó 27-én tartott üléséből . . . —914. jkvi sz. alatt kelt javaslatát elfogadja s ehhez képest folyamodó özv. Mándi Sándorné szatmárcsekei lakos részére folyó évi június hó 1-től kezdődő hatállyal kormányhatósági jóváhagyástól feltételezetten 260 K özvegyi nyugdijának 400 koronára leendő kiegészítésére évi 140 K azaz Egyszáznegyven korona kegydijat szavaz meg. Egyideüleg felhívja vm. alispánt, hogy ezen véghatározat szabályszerű közzététele s felsőbb jóváhagyása után az utalványozás iránt hatáskörében intézkedjék. Ezen véghatározat a vm. Hivatalos Lapban való megjelenés nyolcad napján kihirdetettnek tekintendő, mely kihirdetési határnaptól — kézbesítés napjától — számított 15 nap alatt a vm. alispánjánál beadandó felebbezéssel megtámadható Indokok. A kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől vett jelentés szerint folyamodó néhai férje után évi 260 K nyugdijat élvez. Szatmárcseke község jegyzője által folyó évi márc. hó 24-én felvett jegyzőkönyv szerint özv. Mándy Sándorné csekély nyugdijából elaggott vagyontalan édesanyját és egy siket-néma fiát kénytelen ellátni. Ezen körülmény kétségtelenné teszi, hogy folyamodó özvegy családtagjai s önmaga fentartására — figyelemmel az ő előhaladott korával járó munka- képtelenségére is — képtelen. Az sem vitás, hogy folyamodó özvegynek, amennyiben nyugdíjjá ellátására elegendőnek nem bizonyult, az illetőségi községgel szemben segélyezésre igénye van, tekintettel azonban arra, hogy a kö/ségek részéről ellátásban részesülők, a helyi körülményekhez képest a házankémi soros élelmezés igénybe vételére vannak utalva, mely módja a segélyezésnek, folyamodó társadalmi állásával s a néhai férje által betöltött közhivatal tekintélyével is, össze nem egyeztethető a th. bizottság nemcsak indokoltnak, hanem kötelességének is tartj,a
