Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1912 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1912-05-02 / 22. szám

Melléklet „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja“ 1912. évi 22-ik számához.

8206—912. sz. Szatmárvármegye alispáni hivatalától.

Gyakorlati kézikönyv a községi tűzoltóság és községi elöljáróság részére.

Főszolgabíró és polgármester uraknak, valamennyi községi elöljáróságnak.

Fenti ügyben Gregorovits Lászlónak hozzám intézett átiratát s mellékletét másolatban megküldöm azzal, hogy ezen mű beszerzését a közérdek szempontjából szükségesnek tartanám.

E hirdetmény a vm. Hivatalos lap V. rovatában teendő közzé.

Nagykároly, 1912. ápr. 12. Alispán h.: Mangu Béla, tb. főjegyző.

Nagyságos Alispán Ur !

Tekintettel arra, hogy a tűzrendészet helyes kezelése és a tűzoltóságok szakszerű kiképzése nemzetgazdasági szempontból igen fontos, tisztelettel kérem, kegyeskednék a mellékelt előfizetési felhívásban körülirt „Gyakorlati kézikönyv a községi tűzoltóságok és elöljáróságok részére“ oz. szakművemre a vármegyéje területén levő községek és tűzoltóságok figyelmét felhívni s azt beszerzésre ajánlani. Gyakorlati kézikönyvemben különös fontosságot tnlajdonitottam a megelőző tűzrendészetnek és a támadási gyakorlatoknak Szakművem megírásában azon meggyőződésem vezetett, hogy a tűzoltó csapatnak már eleve be Kell gyakorolva lenni a helység bármely pontján és bármily körülmények között keletkezett tűzvész esetén, mert c ;ak az esetben lehet működése áldásos és eredményes. Az előjegyzési határidő szakművemre 1912. junius 1. Nagyságod jóindulatú támogatását kérve, maradók Nagyságos Alispán Urnák kiváló tisztelettel

Tótprónán, 1912. ápr. 6-án. Gregorovits László.

T. Czim!

Azon körűimény, hogy hazánk legtöbb községe tüzrendészeti tekintetben, de különösen a tűzoltóságok helyes kiképzése tekintetében messze mögötte maradt a szomszédos nyugati államoknak, arra késztetett, hogy egy czélszerü;gyakorlati kézikönyvet adjak ki, amely útmutatással s mintegy vezérkönyvül szolgáljon a községek elöljáróságainak s a tűzoltóságok parancsnokságainak a tüzoltócsapatok helyes szervezésénél és kiképzésénél. Hazánkban még igen gyakori a nagyobb tüzeset. Községek pusztulnak el. Ennek oka legtöbbször a tüzoltócsapat helytelen, vagy, valljuk meg őszintén az igazat, semminő kiképzésében rejlik. Mert tűzvész esetén, egy, nem a helyén s az idejében alkalmazott védelem, vagy támadás rengeteg kárt okozhat. Rendezett viszonyok s szakképzett tüzoltócsapat mellett nagyobb tüzeset csak elvétve fordulhatna elő. A csapat helyes kiképzése a parancsnok s a tisztek elméleti s gyakorlati tudásától függ. Sajnos, hazánk legtöbb tüzoltócsapata nélkülözi a szakembert. Azonban a legtöbb tűzoltónak nem áll módjában, hogy a szakképzettséget az országos tüzotótanfolyamon megszerezze. Az ilyen, de a már szakképzett tűzoltó is a továbbképzés szempontjából a tüzrendészeti szakirodalomra van utalva. Sokan vannak azonban tűzoltóink s tűzoltó- tisztjeink között olyanok is, akik a tűzrendészetet, mint sok más egyebet, politikának vélik. Ezek azt hiszik, hogy az ember már természeténél fogva, minden egyéb képzettség nélkül, jó tűzoltó, tüzoltótiszt, sőt parancsnok. E balhiedelemmel szemben csak annyit, hogy manapság már a politikához is szakképzettség szükséges. Mennyivel nagyobb szüksége van arra egy tűzoltónak, de különösen egy tűzoltó tisztnek, aki egy megfékezhetetlennek látszó ellenséggel küzd, hadakozik. Több évi tüzrendészeti felügyelői működésem alatt tapasztaltam, hogy egy, be nem gyakorolt, ki nem képzett tüzoltócsapatra tűzveszély esetén egyáltalán nem lehet támaszkodni. Hogy egy ily csapatnak sikerül a tüzet megfékeznie, hogy az nem válik az egész község veszedelmévé, az csak a jó Isten különös kegyelme, de nem a tüzoltócsapat érdeme. Gyakorlati kézikönyvem megírásába annak reményében fogtam, hogy a hazai tűzoltóságok és a községi elöljáróságok belátják annak szükségét, miszerint a tűzoltónak rangjára való tekintet nélkül szüksége van szakképzettségre s gyakorlati kézikönyvemet haszonnal alkalmazhatják, miáltal szeretett hazánk tűzrendészetének és közgazdaságának vélek hasznos szolgálatot tenni. Gyakorlati kézikönyvemben a gyakorlati és az elméleti részt az eddig