Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1910 (8. évfolyam, 1-58. szám)

1910-12-01 / 54. szám

Melléklet „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja,, 1910 54-ik évi számához.

22857—910. sz. Szatmárvármegye alispánjától.

Állatok vágására alkalmas hely kijelölése.

Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnák

Fenti ügyben a földmivelésügyi miniszter 102309 sz. leiratának másolatát megfelelő további eljárás végett kiadom.

E rendelet a Hivatalos Lap II. rovatán teendő közzé.

Nagykároly, 1910. november 15. Ilosvay, alispán.

102309—III-l—910. sz. M. kir. földmivelésügyi miniszter.

Valamennyi vármegye alispánjának.

A husvizsgálat tárgyában kiadott 54300—908. sz. itteni rendelet 12 §-a értelmében azon kis és nagyközségekben, hol sem köz, sem magán vágóhíd nincs, az állatok vágására alkalmas hely jelentendő ki. Ezen rendelkezés helyes végrehajtása érdekében tudomásvétel és az I. fokú állategészségügyi hatóságokkal, valamint az érdekelt községekkel leendő közlés végett értesítem alispán urat, hogy a fent idézett rendelet szakaszban jelzett vágóhely czéljára a község külterületén legalább 240 m. alapfelületü terület jelölendő ki, mely négy, lehetőleg téglából épült és alulról két m. magasságig czement vakolással borított oszlopra helyezett tetővel fedendő és a szenyviz lefolyására alkalmas eséssel czementbe élére rakott téglával vagy kővel burkolandó, továbbá vaskeretes husfogasokkah kuttal és trágyagödörrel ellátandó és köröskörül bekerítendő. Ezen felül szenyvizének levezetése czéljából az ily vágóhely, ha folyóvíz mellett állittatik fel, alkalmas csatornával ezen folyóvízzel közvetlenül összekötendő, ha pedig nem folyóvíz mellett létesítették, e czélra vízálló fallal biró szenyvizaknával látandó eí. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az elől idézett rendeletszakasz szigorú értelmezése szerint vágóhely létesítésére az érdekelt községek még azon esetben is kötelesek, ha a mészárosok magánvágóhelyekkel rendelkeznek. Minthogy azonban olyan esetekben, mikor a már meglevő magán vágóhelyek berendezése és kezelése a köz- és állategészségügyi kivánalmaknak megfelel, vagyis midőn az ilyen, rendszerint az iparosok házában, vagy háza közelében létesített magán vágóhelyek a hús szakszerű kezelése szempontjából jóval előnyösebbek a községen kívül berendezett községi vágó- helyeknél, hol a hús az idő viszontagságai ellen nem védhető meg és az esőnek, hónak vagy pornak sokszor órákon keresztül is kilehet téve, a fenti rendeletnek szigorú értelmezése indokoltnak nem látszik. Ez okból a rendelet 12 §-ában jelzett vágóhely kijelölését mellőzhetőnek találom azon községekben, hol a meglévő magánvágóhelyek czementbe, élére rakott téglával vagy kővel vannak kirakva és oly zárt udvarokban vagy körülkeritett helyeken vannak, melyek szenyvize, ameny- nyiben folyóvíz mellett állíttattak feli alkalmas csatornán át közvetlenül a folyóvízbe, amennyiben pedig nem folyóvíz mellett létesittettnek, vízálló falakkal ellátott szeny- vízaknába ömleszthetők és melyek ezenfelül még kuttal és külön trágyagödörrel is elláttatnak.

Budapest, 1910. november 5. Miniszter h: Államtitkár.