Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1908 (6. évfolyam, 2-60. szám)
1908-10-01 / 44. szám
502 Szatmárvámegye Hivatalos Lapja II. További intézkedést igénylő általános jellegű rendeletek. 18428—908. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Különleges intézkedés a tenyész állatok kiteleltetése tárgyában. Valamennyi főszolgabíró, polgármester és községi elöljáróságnak. 850—908. számú földművelésügyi miniszter leiratának másolatát a legszélesebb körben való közhírré tétel végett közlöm. Nagykároly, 1908. szeptember 28-án. Alispán h : Péchy, vm. főjegyző. 350. F. M. Ein. T. 1908. számhoz. Baranya vm. és Pécs sz. kir. város, Fejér vm. és Székesfehérvár sz. kir. város, Jász-Nagykun-Szolnok vm., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. és Kecskemét thj. f. város, Somogy vm., Tolna vm., Veszprém vm. és Zalavármegye területén működő gazdasági egyesületek kivételével Valamennyi vármegyei gazdasági egyesületnek. A rendkívüli kedvezőtlen időjárás, mely a folyó évi május és junius hónapokban, — mint a növényzet fejlődésére majdnem legelhatározóbb befolyással biró időszakban — Magyarországon uralkodott, különösen a Duna-Tisza közén és a dunántúli vidékeken fekvő törvényhatóságok mezőgazdasági helyzetének, elsősorban pedig a legelők, kaszálók és takarmánynemüek fejlődésének oly sok kárt okozott, hogy ennek a helyzetnek sürgős méltánylásával a m kir. minisztertanács már a folyó évi augusztus hó 3-án magáévá tette azon előterjesztésemet, mellyel azt vettem czélba, hogy a fent jelzett törvényhatóságokon rendkívüli intézkedésekkel is segítsek. Azon kötél ességszerü meleg í’okonszenvnél fogva, mellyel a magyar gazdaközönség ügyét-baját felkarolni törekedtem, készséggel törekedtem volna a takarmányhiány enyhítésére irányuló akczió által nyújtandó segítés keretébe az ösz- szes törvényhatóságokat bevonni, ez a feladat azonban kétségtelenül oly renkivüli áldozatok elé állította volna az államkincstárt és annak minden egyes szolgálati ágazatától oly nagy megerőltetést kivánt volna, hogy intézkedéseimnek elvi szempontokból bizonyos határt kellett szabnom és a takarmány hiány által sújtott vidékeket csakis ezen a határon belül lett lehetséges támogatnom. Ezt a határt a tényleges segélyezésre nézve, — mely elsősorban abban áll, hogy a legjobban sújtott vidékek kisgazdaközönsége rendelkezésére bocsátandó takarmánynemüek árának bizonyos százalékát az államkincstár fedezi, — akként állapítottam meg, hogy az itt körvonalzott tényleges segítség, továbbá a vasúti kedvezményes szállítás csakis azon törvényhatóságokra voltak kiterjeszthetők, amelyek egész területe nehéz viszonyok közé jutott. Ennek az elvi szempontnak betartása mellett, élénk sajnálatomra, a törvényhatóság területén lakó kisgazdák részére tényleges segély nem volt nyújtható, illetőleg nem volt kiterjeszthető a vasúti tarifalis kedvezményekben levő előny sem. Mivel azonban az ország mezőgazdasági helyzete a julius, augusztus és szeptember hónapokban hullott nagymérvű csapadék következtében általában örvendetesen javult, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az egyesület működési területén ilynemű támogatásra nem is lesz szükség és hogy a kisgazdaközönség, ha talán nehezebben is, mint más bő-termő esztendőben, állatállományának kiteleltetésére a saját erejéből is képes lesz. Egyébként pedig kapcsolatban a fentiekkel megjegyzem, hogy annak a leiratnak keretében, amelyet folyó évi augusztus hó 22-én 200/eln. T. szám alatt a takarmányhiánynyal legjobban sújtott törvényhatóságok területén működő vármegyei gazdasági egyesületekhez intéztem, gondot fordítottam arra is, hogy számos oly kedvezményt, amely eredetileg csak a valóban sújtott törvényhatóságok területén lakó kisgazdák által lett volna igénybe vehető, hasznára fordittatliassék az összes törvényhatóságok területén lakó valamennyi gazdának. így az erdei legeltetés, a lombtakarmányozás, az alomgyiijtés minden gazda részére hozzáférhetővé vált, a m. kir. pénzügyminiszter ur által a
