Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1908 (6. évfolyam, 2-60. szám)
1908-04-09 / 16. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja 203 a nyugdíjalap annyira meg lett terhelve, hogy a rendes havi járulékokat csakis az államkincstár által előlegezett összegből volt képes kifizetni s ezen összeg 1907. év végével 13598 K 73 fillért tett ki, mely összeg már 1908. január végével 17332 K 25 fillérre nőtt, amely erre az évre kivetett 1V2% pótadó pedig, nem fedezhető, mivel azt mig a 1/a°/o többletre nézve a belügyminiszter jóváhagyása nem érkezett le, behajtani nem lehet, de akkor sem lesz képes az alap ezen kölcsönösszeget teljességében kifizetni, mertaz szükséges a rendes havi járulékok kifizetésére, ebből kifolyólag az alap törzsvagyonát képező 400000 K összegen felül levő 9000 K értékű részvényt, a mi törzsvagyont nem képez, el kell adatni, hogy ezen összeggel részben törleszlhető legyen az államkincsiár által előlegezett összeg, mert ellenesetben a nyugdíjasok járulekait nem lenne képes az alap kifizetni. Miről: 1. vármegyei alispánt iratokkal; 2. Vármegyei Hivatalos Lap szerkesztőségét a törvényhatósági bizottság értesíti; 3—4. Felebbezési határidő után összes iratokkal belügyminiszterhez felterjeszti. Kelt mint fent. Jegyzetté : Nlangu Béla, vm. tb. főjegyző. II. További intézkedést igénylő általános jellegű rendeletek. 0194—1908. sz. Szatmárvármegye alispánja. A földmivelésiigyi miniszternek a halrekeszek alkalmazásánál követendő eljárásról 86768—1907. sz. rendelete. Főszolgabíró és polgármester uraknak. A halrekeszek alkalmazásánál követendő eljárásról kiadott 86768—1907. sz. F. M. rendeletet tudomás vétel s megfelelő eljárás s közhirrététel végett másolatban alább közlöm. E rendelet a Hivatalos Lap II. rovatában teendő közzé. Nagykároly, 1908. évi márczius hó 81-én. Ilosvay, alispán. 86768/VI/A—1907. sz. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Valamennyi vármegye alispánjának és törrvényliatósági joggal felruházott város polgármesterének. A halászatról szóló 1888; NIX. t -ez. 2. §-.ában foglalt tilalom végrehajtásánál kérdés támadt az iránt, hogy ezen tilalom hatálya kiterjed-e azon halrekeszekre is,fa melyeket a hullámtéri halasgazdaságok érdekében állítanak azért, hogy velük az ott termelt tehát jogos magántulajdont képező halaknak, a termelő területről való elmenekülését megakadályozzák. Tény az, hogy rendeltetés tekintetében igen lényeges külömbség van a hullámtéren fekvő s az anyamederrel kapcsolatos mederszerii mélyedésekben (bara, fok, holtág, kubikgödör) használatos átkötések között. Mig az orvhalász által alkalmazott rekesz (lésza, vejsze, zárháló) kizárólag az anyamederből való, tehát köztulajdont képező halaknak zsákmányul ejtésére való, addig a termelő által alkalmazott elzárások mint segédeszközök a termelés biztosítására szolgálnak abban az értelemben, hogy útját vágják a szigorúan magántulajdont képező halak idegen területre való menekülésének. Mig a rekesz mint halfogó szerszám rendszerint irtja is a halat és igy feltétlenül törvénybe ütköző, addig a tenyésztő által alkalmazott elzárás csak any- nyiban kifogásolható, amennyiben valamely irányban jogos érdeket sért. E tekintetben természetszerűleg egyrészről halászati, másrészről vízjogi vonatkozásai tartandók szem előtt. Nevezetesen halászati szempontból megkövetelendő az elzárásnak akként való végrehajtása, hogy már a kivitel módja is biztosítékul szolgáljon a küzvizihalászat rovására elkövethető netáni visszaélések ellen. Vízjogi szempontból ellenben szem előtt tartandó, hogy mivel az ilyen elzárások a vizek természetes lefolyását akadályozhatják, vagy megváltoztathatják, azok oly vizimünek tekin-
