Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-58. szám)
1907-06-06 / 25. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 319 2., az elemi szám és mértanból annyi ismerettel bir, hogy a négy műveletet, tört és tizedes számokkal szabatosan végrehajtani, egyszerű, sokszögek területét, továbbá hasábok és gulyák köbtartalmát kiszámítani képes; 3., a méter, hossz- terület-, köb- és sulyméreteket ösmeri; 4., a rajzolásban annyi jártassággal bir, hogy kisebb terepek és építményekről hű rajzot készíteni képes; 5., a kavicsolt utak fentartásánál előforduló munkák, nevezetesen az építéshez használni szokott anyagok főbb tulajdonait, a mészhabarcs és betonkészités módját, továbbá a fa és falkötések főbb szabályait ismeri s hogy a fedő-anyag minőségének, beágyazási módjának s az útpálya rendszeres fentartási módjának ismeretével bir. Az utbiztosi képességi vizsgánál figyelembe veendők a fenálló kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 29576—1903. sz. rendelete alapján a m. kir. állami utmes- terek részére kiadott kézikönyvben az utak fentartására és kezelésére nézve foglaltak, nem különben tárgyai a képességi vizsgának a közutak és vámokról szóló 1890-ik évi 1. t.-cz.-nek az utmesterekre tartozó részei és az ez irányban kiadott törvényhatósági utasítások és szabályrendeletek. Szolgálatban nem álló egyéneknek utbiztosi vizsgára történendő bocsájtását a 45957—1896. sz. kereskedelemügyi miniszteri körrendeletnek megfelően a vármegye főispánja határozza el. Az utbiztosi képességi vizsgát a vármegye alispánjának vagy helyettesének elnöklete alatt, a kér. kir. felügyelőből, az építészeti hivatal főnökéből, a törvényhatósági közmunka és közlekedési ügyek előadójából vagy helyetteséből és a törvényhatósági bizottság által e végből 3 evenként választott 1 rendes és 1 póttagból álló bizottság tartja meg, megjegyeztetvén, hogy a törvényhatósági bizottság által választott póttag csak a rendes tag akadályozása esetén vesz részt a bizottságban. A vizsgáló-bizottság a vizsgálat eredménye felett szótöbbséggel határoz, s arról jegyzőkönyvet vesz fel, melyben igazolja, hogy az illető utbiztosi képesítettnek találja-e, vagy sem, a képesített utbiztosnak pedig a vizsga letételéről a csatolt II. minta szerinti két koronás bélyeggel ellátott bizonyítványt állít ki. A vizsga letételéért a vármegyei tisztviselői nyugdij-aíap javára 8 korona azaz Nyolcz korona fizetendő a vizsgázó által előlegesen. A vizsga szóbeli és Írásbeli, melynek letehetése iránt a kérvények az alispánhoz nyújtandók be. A vizsga letehetése iránti kérvények a következő okmányokkal szerelendők fel : 1. a 22 éves életkor betöltését igazoló anyakönyvi kivonattal; 2. a magyar honpolgárságot és fedhetlen erkölcsi magaviseletét igazoló hatósági bizonyitványnyal; 3. a végzett tanulmányokat igazoló iskolai bizonyítványokkal. A vizsga határidejének kitűzése iránt az alispán határoz. A kir. utmesterek által letett képességi vizsga a vármegyében is érvénynyel bir; ily esetben azonban a kinevezett utbiztos kötelezhető, hogy a törvényhatóság területén levő és az 1890. évi I. t.-cz. alapján hozott szabályrendeletből pótvizsgát tegyen. 4. §. Minden esetben, midőn valamely utibiztos szolgálatának teljesítésében akár betegség akár szabadságolás vagy más ok miatt akadályoztatik, szabályszerű helyettesítés szükséges. A helyettesítéssel rendszerint, a szomszédos utibiztos bizatik meg, kinek a helyettesítéséből utazása alkalmával felmerülő fuvarköltségei az útadó-alapból megtéríttetnek, megjegyeztetvén, hogy az e cziruen felszámítható összeg azonban az élvezett utiátalánynál magasabb nem lehet. A törvényhatósági utbiztosoknak az államépitészeti hivatal főnöke egy hétre terjedő szabadságidőt engedélyezhet, hosszabb időre terjedő szabadságidőt pedig az államépitészeti hivatal javaslatára, az alispán engedélyezhet. A törvényhatósági utibiztosnak székhelye az alispán előterjesztése alapján a kinevezési okmányban állapittatik meg. A szolgálati állomás felcserélését, valamint az áthelyezést az államépitészeti hivatal javaslatára az alispán rendeli el. 5. § Az ideiglenes vagy végleges kinevezett törvényhatósági utbiztos tartozik az 1890: évi I. t.-cz. 148. §-ában előirt esküt az alispán előtt letenni.
