Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1906 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-14 / 19. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 213 A panasz szerint ugyanis gyakran lelkészi körlevelekkel felszerelt ügynökök aláíratnak a rendszerint írni és olvasni nem tudó féllel, egy általa semmi esetre meg nem értett rendelő levelet, melyen az a rendelő levelet szintén aláirt és általa esetleg nem ismert társaival egyetemlegesen arra kötelezi magát, hogy a rendelt és neki utánvétellel megküldendő szentkép vételárát a rendelők közül kijelölt egyénnek átadja, azon esetre pedig, ha a kepei ki nem váltaná, vagy az utánvéted összeget meg nem fizetné, a többi aláíróval egyetemlegesen felel a valamennyi rendelő által fizetendő vételár teljes összegéért, lemondanak továbbá az aláírók az általuk aláirt nyomtatott rendelő levél szerint a fentitől eltérő minden más szó vagy írásbeli kikötés érvényesítéséről, per esetén pedig alávetik magukat az eladó czég által választandó kir. járásbíróság illetékességének. Midőn azután az eladó czég elküldi az alig 1 korona értéket képviselő, de 6—9 koronáért eladott képeket az egyik aláíró czimére, s midőn a vevők az áru láttára a képet ki nem váltják, a valamennyiök által fizetendő vételárért beperli az egyetemleges kötelezettségre való tekintettel a legtehetősebbet; beperli pedig az általa tetszés szerint választott járásbíróságnál, melynek tárgyalására alperes tudatlanságában még csak el sem megy és igy elmakacsoltatik. Rámutat az előterjesztés arra is, hogy ha alperes védekezik, az eladó czég roszhiszemüsége tudatában egyszerűen leteszi a pert, de miután alperes csak a legritkább esetben védezik, a szélhámoskodás érvényesülésével a szegény nép tönkretétele igen nagy méretekben folyik. A szóban levő szentkép mibenlétét a nevezett kereskedelmi és iparkamara a következőképen írja le. A házi áldást jelképező szentkép alapja kizárólag Lipcsében szereztetik be, mert a Ganava nevű lyukasztott papír csak ott kapható. Ezen ganava-papirra ráragasztatik a papirfeszület, a moha és hegyigyopár és ráillesztetik a czelluloséből sajtolt, gyárilag készített Krisztus arczkép és a két angyal. A „Jézus Krisztus a megváltónk“ felírás silány kézi hímzés. A kérdéses házi áldások fontosabb és jelentékenyebb részét sem a kép, sem a hímzés nem képezi, hanem azon reális értékét csupán az 50 fillér becsértéket képviselő keret és 60 fillér értékű üveg képezi. A kép túlnyomó része egyébiránt nem a silány hímzés, de a czelluloidból kisajtolt torzalakok. A szóban levő házi áldások házi ipari jeleggel nem bírnak és a velük üzérkedő czég meg sem kísérli a házi ipari jellegnek igazolását, de magát egyszerűen házi ipari műintézetnek kereszteli. Tekintettel arra, hogy a leírás és a nekem külömben eredetben is bemutatott minta szerint a szóban levő szentképek sem irodalmi, sem művészeti, sem háziipari oly termékeknek nem tekinthetők, melyekre a 1884. évi XVII. t.-cz. 50. §-ának a megrendelések gyűjtésére vonatkozó rendelkezései módositásáról szóló 1900. évi XXV. t.-cz. 2. §-a, illetőleg az e törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 27483—901. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet 5. illetőleg 6. §. 1. pontja szerint a megrendelés gyűjtés meg van engedve, felhívom Czimet, utasítsa az alája rendelt elsőfokú iparhatóságokat, hogy a szóban levő, s a nép tudatlanabb és szegé-