Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1906 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-06 / 34. szám
434 Szatmárvármegye Hivatalos Lapja E határozatot a törvényhatósági bizottság a „Vármegyei Hivatalos Lap“ I. rovatában is közzététeti azzal, hogy a 125000—1902. sz. B. M. rendelettel kiadott „Vármegyei Ügyviteli Szabályzat“ 155. §-a és az 1901. évi 20. t.-cz. 33. §-a értelmében a határozat a „Hivatalos Lap“ megjelenését követő 8-ik napon szabályszerűen kihirdetettnek tekintendő s az utóbbi naptól számítandó 15 napos felebbezési határidő alatt a felebbezés Szatmárvarmegye alispánjához beadható. Indokok. Folyamodó nyugdíj igényének jogosultságát a törvényhatósági bizottság a nyugdíj-választmány és állandó választmány véleményének elfogadásával az idézett szabalyrenüeleti szakaszok figyelembe vétele mellett elsősorban az 1906. évi május 26-án 9460. szám alatt kelt alispáni hivatalos bizonyítványra alapítja, melynek tanúsága szerint folyamodó 1883. évi január 1-től állandóan Szatmarvármegye szolgálatában áli, másodsorban a nyugdíjjogosultságot a törvényhatósági bizottság a kérvényhez csatolt kétrendbeli orvosi bizonyítványra alapítja, melyszerint 1906. évi május25-én Dr. Sternberg Géza közkórházi igazgató-főorvos és 1906. évi május hó 27-én 375. sz. alatt Dr. Serly Gusztáv varmegyei tiszti-főorvos által kiadott orvosi bizonyítványban nevezettek egybehangzóan tanúsítják, hogy folyamodó Gőnyei István nagykárolyi foszolgabiro üdült izületi csuzban szenved és néhány évi nyugodt életmódra van szüksége, tehát nyugdíjaztatása indokolt. Folyamodónak azon kérelme, hogy nyugdíj összege a Vili. fizetési osztály első fokozata után es 25 évi szolgálati idő után legyen megállapítva, törvényes alappal pen] bír s igy azt a törvényhatósági bizottságnak el kellett utasitniá, mert a nyügdijszabáíyrefidelet 17. és 22. §-ának világos rendelkezése szerint a nyugdíj mérvét mindig a legutóbb élvezett, illetve rendszeresített fizetés képezi, miután pedig folyamodónak jelenlegi rendszeresített törzsfizetése 4000 korona, ennek arányában lehet csak a nyugdíj összeget megállapítani; végül folyamodónak 25 évi betöltött sigy beszámítható szolgálati ideje nincs, mert nyugdíj összege, — bárha szabadságot nyert is — az 1902. évi 125000. sz. ß. M. rendelettel kiadott „Varmegyei Ügyviteli Szabályzat“ 22. §-a szerint 24 évi es 9 havi szolgálati idő után számítandó, amennyiben tudniillik, a fizetése annak a hónapnak s igy ezúttal szeptembernek, melyben a nyugdíj engedélyeztetett, utolsó napjával szűnik meg, ennélfogva a 25 évi szolgálati idő nem követ- kezhetik be, mert törvény hiányában azon szabályrendeletnek elsősorban jogérvényes intézkedése, vármegyei szabályrendelet vagy közgyűlési határozattal szemben is irányadó; minthogy pedig a nyugdijszabályrendelet a nyugdíj összegnek ilyetén kiterjesztését meg nem engedi, a törvényhatósági bizottság határozata a nyugdijszabályrendelet irányelvein túl nem terjedhet; ehhezkepest a szabadság engedélyezése csak annyiban birjelentőséggel, hogy folyamodó addig is, mig nyugdíjügye elintézést nyer, betegség czimén hivatalából távol van. Miről e határozatot a törvényhatósági bizottság: 1. vármegyei alispánnak további eljárás, 2. Vármegyei Hivatalos Lapnak legközelebbi rendkívüli lapszámban I. rovat alatti közzététel végett, 3. Gőnyei István főszolgabírónak Nagykároly kiadja. Kelt mint fent. Jegyzetté: Mangu Béla, vm. I. aljegyző tb. főjegyző. Nyom. Manyák és Tóth, Nagykároly.
