Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-05-26 / 22. szám
Melléklet „Szatmár vármegye Hivatalos Lapja“ 1904. évi 22-ik számához.) 9134—1904. szám. Határidő 1904. szeptember 1. Tárgy: A Magyar Tudományos Académia a Körösi Emke Olvasókör az E. M. K. E. s több közművelődési intézet felhívása a Körösi Csorna Sándor emléke megörökítése érdekében Körrendelet valamennyi főszolgabíró és polgármesternek. A Körösi Csorna Sándor emléke megörökítésére elrendelt adomány gyűjtés tárgyában, a felhívás másolatban való közlesével a Körösi Csorna Sándor emlékét megörökítendő — az emlék létrehozásához szükséges összeg fedezhetése czéljából az adomány gyűjtést Szatmárvármegye törvényhatósága területén a 35100—87. B. M. körrendelet alapján elrendelem s annak foganatosításával czimet' megbízom. A nemes feladat s honfiúi kötelesség megvalósithatása érdekében az eszközlendő gyűjtésnél szolgáljon biztatóul hazánkfiának nemzete iránti szeretetétől ösztönözött működése, melynek egész életét szentelő. A begyülendő összegeknek a nagykárolyi m. kir. adóhivatalhoz leendő beküldésére a midőn felhívom, egyidejűleg ennek hivatalomhoz való bejelentését is a kitett határidőn belül elvárom. Nagykároly, 1904. május 14. Nagy László, alispán. Másolat: Felhívás Körösi Csorna Sándor emléke érdekében. Körösi Csorna Sándor szülőközségében, a háromszékvármegyei Kőrösön, az ottani Emke Olvasókör, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Földrajz Társaság, az E M K. E., valamint a nagyenyedi ref. Bethlen-collégium, Körösi Csorna Sándor tanuló intézete és a sepsiszentgyörgyi ref. Mikó- collégium, mint a nagy férfiú szülővármegyéjének központi intézete s egyesek védnökségének kikérésével elhatározta, hogy nagy fiának a szülőközségben szobrot, vág}'’ emlékművet állít. Csorna Sándor 1819-ben indult el Nagyenyedről Ázsia belsejebe a magyarok ősi hazájának kikutatására. Egymagában, minden segédeszközt nélkülözve, csak hazafias lelkesedéséből merített türelemmel és példátlan kitartással fegyverkezve vette kezébe a vándorbotot, amely azonban őt szeretett hazájába többé vissza nem vezette. Hosszas szenvedések után, hihetetlen nélkülözések és veszélyek közt érkezett Tibetbe, a hová némely tibeti szónak magyaros hangzása csábitgatá. Tibetben Csorna éveken át tartózkodott. Bejárta az egész országot, alaposan megtanulta a tibeti nyelvet és idejének legnagyobb részét buddhazárdákban dermesztő hidegben, fütetlen nádkunyhókban töltve, oly tudományos munkásságot fejtett ki és a tudományos mártiromságnak oly példáját adta, a melynek mását nem találjuk az utazások történetében. Megírta a tibeti nyelv első nyelvtanát és több ezer tibeti szót egybegyűjtve, a tibeti nyelv szótárát. Ezzel oly segédeszközt nyújtott Tibet geográfiái kikutatásához is, a melylyel örök
