Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-05-26 / 22. szám
282 Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. egyesek védnökségének kikérésével elhatározta, hogy nagy fiának a szülőközségben szobrot, vagy emlékművet állít. Csorna Sándor 1819-ben indult el Nagyenyedről Ázsia belsejebe a magyarok ősi hazájának kikutatására. Egymagában, minden segédeszközt nélkülözve, csak hazafias lelkesedéséből merített türelemmel és példátlan kitartással fegyverkezve vette kezébe a vándorbotot, amely azonban őt szeretett hazájába többé vissza nem vezette. Hosszas szenvedések után, hihetetlen nélkülözések és veszélyek közt érkezett Tibetbe, a hová némely tibeti szónak magyaros hangzása csábitgatá. Tibetben Csorna éveken át tartózkodott. Bejárta az egész országot, alaposan megtanulta a tibeti nyelvet és idejének legnagyobb részét buddhazárdákban dermesztő hidegben, fütetlen nádkunyhókban töltve, oly tudományos munkásságot fejtett ki és a tudományos mártiromságnak oly példáját adta, a melynek mását nem találjuk az utazások történetében. Megírta a tibeti nyelv első nyelvtanát és több ezer tibeti szót egybegyűjtve, a tibeti nyelv szótárát. Ezzel oly segédeszközt nyújtott Tibet geográfiái kikutatásához is, a melylyel örök hálára kötelezte a később Tibetben járó kutató utazókat. A tibeti nyelvnek a magyarral való rokonságában ugyan fájdalmasan csalódott Csorna, de nem csüggedt. Folytatta nyelvtanulmányait és történelmi kutatásait, a melyek azt a megg}',őződést érlelték meg benne, hogy a dsungár nevű nép, a mely Lasszától északkeletre Khina határán lakik, lesz az, amelyben az ősök ivadékait feltalálhatja. Elindult tehát ezen ujab'o kutatóutjára, el is ért Dardsilingbe, de itt közel czéljához érte őt a halál 1842-ben. A bengal-ázsiai társaság, amelynek Csorna éveken át titkára volt, emlék-követ készíttetett hamvai fölé. A szív, mely oly hőn, oly erősen dobogott honáért, idegen földben hamvadt el, s maga a fü, mely pora fölött nő. idegen külsejű. De Körösi emléke itt él közöttünk, s mig e határok között szív lesz, mely hazája névénél feldobog, mig a magyar nemzetéért lelkesülni tud, dicső emléke felejtve nem lesz. — Itt az ideje, hogy látható jelet állítsunk nagy hazánkfia dicső emlékének, a ki örök dicsőséget és soha el nem múló hírnevet szerzett a világ legelső nemzete, az angol előtt. Bizton reméljük, hogy Magyarország fiai és leányai hazafias és honleánjd lelkesedésükből merített bőkezűséggel járulnak Körösi emlékének megalapításához. Gondoljuk meg, hogy oly lérfiu emlékéről van szó,, a kinek egyéni jelleme példányképül szolgálhat szülőhazánk nemesre törekvő ifjú sarjadékainak; mivel kérkedés nélkül kérdezhetjük a világ bármely nemzetétől, hogy a panasz nélküli küzdelem és önzetlen cselekvés terén a tudomány érdekében felmutathatja-e párját Körösinek ? s ha kérdenők a dicső halott géniuszát, hogy mi volt a bűvös talizmán, mely annyi szenvedést s fáradalmat neki élvezetté tudott varázsolni ? Válasza leend: hazám és nemzetem! Budapest, 1904 február hó 15-én. Hazafias tisztelettel: Dr. Br. Eötvös Loránd v. b. t. t. elnök. Dr. Szély Kálmán főtitkár a Magyar Tudományos Akadémia nevében ; Gr. Béldi Ákos elnök, Sándor József főtitkár az E. M. K. E. nevében ; Gr. Dr. Kuun Géza v. b. t. t. az E. M. K. E. t. elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke ; Dr. Erődi Béla elnök, Littke Aurél a Magyar Földrajzi Társaság nevében ; Zeyk Dániel főgondnok, Nagy Lajos rector professzor a nagyenyedi ref. Bethlen-collégium nevében ; Dr. Bartók György, Ferencz József, Erdődi
