Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-12-15 / 51. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 705 23033-^1904. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Körrendelet. A 107,822 1904 B M. sz. körrendelet közlése. Valamennyi központi előadóknak, fó'szolgabiráknak, és polgármestereknek. A m. kir. Belügyminiszter 107822 — VII. sz. körrendetét tudomásvétel és miheztartás végett megküldöm. Nagykároly, 1904. november hó 23-án. Alispán helyett: llosvay Aladár, vm. főjegyző. 152. 107,822/VI—1904. B. M számú körrendelet. A magánfeleknek kézbesítendő hivatalos iratok postai portómentessége. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. Valamennyi közigazgatási bizottságnak. Valamennyi árvaszéknek. Valamennyi központi választmánynak. Valamennyi főispánnak. Budapest székesfőváros főpolgármesterének és a székesfővárosi államrendörség főkapitányának. Az uj kézbesítési eljárás életbeléptetése óta úgy a közigazgatási hatóságok, mint a postahivatalok részéről kételyek merültek fel az iránt, hogy a közigazgatási hatósgok által magánfelekhez intézett hivatalos iratokat tartalmazó leveleket mily esetekben illeti meg a portómentesség. A kételyek elosztása czéljából a kereskedelemügyi miniszter ur 5,089—1903 számú rendeletében arra utasította a postahivatalokat, hogy a közigazgatási hatóságok által magánfelekhez intézett hivatalos iratokat tartalmazó levelek közül azokat, amelyeket a feladó közigazgatási hatóságok a levélboritékon kiteendő záradékban portómente-, seknek jeleznek, postadijmentesen kézbesítsék a czimzetteknek s csak az oly levelek után szedjenek be porlóiíletéket, amely levelek aszóban levő záradékban portóköteleseknek vannak jelezve. Minthogy ekképen a postahivatalok szorosan a feladó közigazgatási hatóság által kitett záradékhoz kötelesek alkalmazkodni s annak meghatározása, hogy az illető levelet portómentesnek, vagy portokötelesnek minősítve kell-e a postára adni, a fe_ladó közigazgatási hatóságra van bízva a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák idézett intézkedésével kapcsolatban, részemről a közigazgatási hatóságok számára miheztartásul a következőket jelentem ki: Az uj Kézbesítési Utasítást, illetőleg az 1901 : XX. t. ez. a postai portómentesség körét nem tágította ki, tehát portómenteseknek jelezve ez időszerint is csak azokat a hivatalos leveleket lehet postára adni, amelyeket a hatóságok eddig is portómenteseknek jelezve adhatták postára. A külömbség a régi s az uj eljárás között e tekintetbben csak az, hogy eddig a magánfelekhez intézett hivatalos iratok kézbesítése rendszerint a hatósági közeg utján történt, miért is a „Postai Tarifák és Postaüzleti Szabályzat“ értelmében aránylag nagyon szűk körre volt szorítva azoknak a hivatalos leveleknek a száma, amelyek magánfél névre voltak czimezve és postai portómentességet élveztek. Ellenben jelenleg, midőn az 1901 : XX. t. ez. 25 §-a. értelmében a közigazgatási hatóságok által a magánfelekhez intézett hivatalos iratok kézbesítése is rendszerint postai utón történik, természetes, hogy a közvetlen magánfél czimére sokkal nagyobb számmal küldhetők és küldendők portómentes hivatalos levek, mint eddig. Viszont hatóságtól hatósághoz ezidőszerint aránylag ugyanannyival kevesebb portómentes hivatalos levél küldetik, mint amennyi eddig küldetett. Az 1901 : XX. t. ez. rendelkezései csak igy értelmezhetők, mert annak szóban forgó rendelkezései csupán a kézbesítési eljárás egyszerűsítését czélozták és távol állott e törvény czélzatától az, amint a törvény javaslatának indokolásban is annak idején határozottan kijelentetett, hogy a közönségre ebből bármi újabb teher háruljon. Tehát magától értetődik, hogy az 1901 : XX. t. ez. 25. §-a rendelkezése folytán a jelenleg érvényben levő „Postai Tarifák és Postaüzleti Szabályzat“ V. részének rendelkezéseit is akként kell értelmezni, hogy a magánfeleknek kézbesítendő mindazon
