Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-02-25 / 9. szám
Szatmárváripegye Hivatalos Lapja. 91 Felhívom tehát czimet, hogy azon községekben, hol a trachomás betegek nagyobb számban vannak, vagy ha több fertőzött község egymáshoz közel fekszik, —- azok valamelyikében a községházában vagy más e czélra alkalmas helyen, amennyiben ez idáig még nem történt volna, ingyenes, nyilvános rendelést szervezzen, melyet a trachomás betegek bajuk enyhébb vagy súlyosabb volta szerint hetenkint 2—3-szor kötelesek felkeresni. A trachomás betegnek joga van magát bármely orvos által gyógyit- tatni, de ha nem hivatalos orvossal gyógyittatja magát, köteles gyógykezeltetését a hatóság előtt igazolni. De mig a közérdek a valódi trachomások kötelező gyógyítását megköveteli, más nem ragályos kötőhártyagyuladásban szenvedőket vagy gyógyultakat a rendeléseken való megjelenésre kötelezni és olyan elbánásban részesíteni, mint a veszélyes bajban szenvedő trachomásokat, nemcsak fölösleges, hanem a lakosságra sérelmes, elégedetlenséget okozó és az egész trachomaellenes küzdelem sikerét veszélyeztető eljárás is. Fontos követelmény, hogy az orvos a gyógyításra kitűzött időt pontosan betartsa nehogy a többnyire szegény sorsú, sokszor szolgálati viszonyban álló munkás nép időveszteseg által súlyosan károsodjék. Tekintettel az utóbbi körülményre, azon községekben, hol sok a trachomás, az egyik rendelési nap mindig a vasárnap legyen. Az orvosra a gyógyításon kivül még azon fontos feladat is hárul, hogy a népet a baj mivoltáról kellőleg felvilágosítsa, mert méltányos és tapintatos eljárással, szép szóval jobban sikerül a betegek meggyőzése a gyógyítás fontosságáról és szükségességéről, mintsem túlhajtott szigorral és büntetésekkel, mely eszközök, különben is csak akkor veendők igénybe, amidőn a beteg makacsságból szegül ellene a gyógyításnak. Ezen feladat megkönnyítésére rövid népszerű ismertetést készíttettem a trachomáról, amit a nép között való kiosztás végett ide mellékelek. A fősulyt úgy, mint eddig, továbbra is a járólagos gyógykezelésre óhajtom fektetni, mivel ezen módszer legkevésbbé akadályozza a beteget kenyérkeresetében. 2 Kórházi gyógyítás. A kórházi gyógyítás csak azon trachomások számára tartandó fenn, kiknek hevenybaja a nagyfokú váladék folytán fokozottabb mértékben fertőző, kik otthon kellő elkülönítésben nem részesülhetnek s kiknek baja gyors szakszerű kezelést és ápolást igényel, továbbá kik műtétre szorulnak, s végül a helyzet kényszere folytán azok, akik hajléktalanok vagy a kezelési helytől távol laknak. Szóval azon elvet óhajtom érvényesíteni, hogy kórházba csak azon beteg küldessék, aki kórházi ápolásra valóban rászorul és nem engedhető meg, hogy a kórházba való elhelyezés, mely különben is a kincstárra nagy teherrel jár, a büntetés jellegével bírjon. Más szempont alá esnek azon védkötelesek, akiket a sorozó bizottság, mint különben fegyveres szolgálatra alkalmasakat, a trachoma gyógyítása végett kórházba küld. A vagyontalan trachomás betegeknek, úgyszintén betegsegélyző pénztárak trachomás tagjainak kórházi ápolási költségeit az 1868: XXI. t. ez. 9. §-a értelmében az államkincstár fedezi.
