Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1903-07-30 / 5. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 41 lőséghez, ha erre a tanfelügyelőségtől külön felszólítást kapnak, az ipartörvény idézett rendelkezése tulajdonképeni czélzatának teljes mértékben elégtétetvén az által, hogy a kir. tanfelügyelőségek a szóban forgó tanoncz kimutatások felett bármely pillanatban rendelkezhetnek, azokat bármikor bekivánhatják: a községektől akkor, a mikor a községeknél vannak, s iparhatóságoktól akkor, a mikor azokat a községek már az iparhatósághoz vagy a beiskolázás czéljából az iparos tanoncziskolai igazgatósághoz áttették. Ugyancsak nem látok nehézséget abban, hogy oly helyeken, a hol az elsőfokú iparhatóság teendőit, mint a r. t. városokban, maga a községi elöljáróság látja el, az utasítás 14. §-ban foglalt azon intézkedés, mely szerint az év folyamán felvett tanonczok nevei a szerződés megkötése alkalmával a községi elöljárósággal azonnal közlendők, mint felesleges mellőztessék. 2. A 4. pont alatt felhozott azon óhajtást illetőleg, hogy az iskola mulasztás indokául a közigazgatási bizottság által a nagy szegénység miatti ruhátlanság, valamint azon körülmény is megállapittassék, hogy nagy szegénység esetében a folytonos napszámmunkára kényszeritett szülők csecsemő gyermekük őrzésére tanköteles korban lévő gyermeküket felhasználhassák, s ezen körülmény a mulasztás igazolására szolgáljon, ámbár a felmentés okainak ily irányú kiterjesztésének elvi megállapitásá-' hoz semmi esetre sem járulhatnék hozzá, mindazonáltal méltányolva a polgármester által felhozottakat, nincs kifogásom az ellen, ha a fent említett körülmények különös méltánylást érdemlő esetekben az iskola mulasztás indokául elfogadtatnak, azonban csak kivételesen és azzal a határozott hozzáadással, hogy az e czimen való felmentések adásánál a hatóságok ne kiterjesztő értelmezéssel, hanem lehetőleg megszorító felfogással járjanak el. 3. Az 5. pontra, mely az iparos tanonczok iskola mulasztása esetén követendő eljárásra nézve foglal magában észrevételeket, megjegyzem, miszerint azon körülményből, hogy az általam kibocsátott utasítás 22. és 23. §§-aiban az iparos tanonczok mulasztásával szemben követendő s az ipartörvény által már korábban szabályozott eltérő eljárás hallgatólag mellőztetik, távolról sem következik az, mintha ezen utasításból kifolyólag az ipartörvény idézett határozmányai hatályon kívül helyeztetnének, s az idézett §-t többé alkalmazni ne lehetne, mert az iparos tanonczok mulasztásai, ma ép úgy, mint ezen utasítás kibocsátását megelőző időben az ipartörvény 62. §-ának c) pontja alapján kihágási utón is megtorolhatok, mely esetben, úgy a kihágási birság kirovása, valamint annak behajtása is az 1-ső fokú iparhatóság hatáskörébe tartozik. Iparos tanonczok iskolamulasztásaival szemben tehát az utasításban körülirt eljárás csak ott és akkor veendő feltétlen alkalmazásba, a midőn azt a kereskedelemügyi miniszter urnák hivatali elődömmel egyetértőleg 1890. évi junius hó 4-én 30859. sz. a. kelt rendelete megkívánja, a mely szerint oly esetekben a midőn a kihágási eljárás (mely különben is csak a tanonczok mesterei ellen indítható) eredményre nem vezetett, a további eljárás a szülők, gyámok vagy gondozók ellen a községi elöljáróság által az 1868. évi XXXVIII. t. ez. 4. §-a alapján is folyamatba teendő. Világos tehát, hogy
