Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1903-07-02 / 1. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 11 Hisz hatalmas indulója nemzeti dalod: annak csodás, szivet rázó hangjai lelkesítenek örömödben, vigasztalnak bánatodban ! Rajongó, szeplőtlen honszerelme intő példa életedben ! Mert van-e csodásabb honszerelem, mint a Rákóczié? Nála nem üres szó az, a mit az „Örök Igazsághoz“ ajánlott „Emlékirataidban mond, midőn azt Írja: „Egyedül a szabadság szeretete és a vágy: hazámat az idegen járom alul felmenteni, volt czélja minden tetteimnek.“ S hogy ez igaz, igazolja, hogy a felajánlott lengyel koronát is visszautasítja, következőleg indokolva meg „Emlékiratai“-ban e nemes lemondást: „Minthogy azonban a háborút enhazám szabadságáért kezdettem, s láttam az ország minden rendéinek ily nagy mozgalmát és izgatottságát: sem czélszerünek, sem becsületemmel megegvezőnek nem tartottam, idegen ország koronájáért és enhasznomért hazám ügyét cserbenhagyni, s elhagyni hazámat, kitévén azt a legnagyobb veszélynek, t. i. a németek jármának, hogy szabadságának még annak árnyékát is elveszítse, mely eddig megmaradt.“ Ennek a csodás, rajongó honszerelemnek akarunk mi emléket állítani; emléket, mely hirdesse az ő nagyságát időtlen időkig; emléket, mely intő jelül szolgáljon a késő unokák unokáinak is, hogy „a hazáért mindent áldozni kell, de a hazát feláldozni semmiért nem szabad.“ Midőn az egész ország ünnepel, Midőn egy ország egy napot szentelve, Dicsénekével éltet egy nevet, E név nem ember, föld tűnő lakója, E név csak eszme, gondolat lehet. Ez eszme, e nemzeti gondolat Rákócziban testesült meg. „Istennel, a hazáért, és a szabadságért“ húzta ki azt a bűvös kardot, melyet a diadal első napjától a Golgotháig csak ez a gondolat vezet. A nagy idők legendás fénykorát Szatmárvármegye fiainak és leányainak megünnepelni kétszeres kötelessége; mert az a fényes nap, melyből a haza, a szabadság szeretet löveli szét íénykévéit, itt a mi földünkön sütött ki, itt a mi földünkön áldozott le. A tiszabecsi győzelemmel kezdődő nagy tragoedia Kis-Majtény mezejére visz! Kis-Majtény mezején a leáldozott nap emlékét ott hirdeti az emlékkő. A Golgothán ott a kereszt, mely a nagy tragoedia bevégeztét hirdeti. Hát az első győzelem napja hogy maradjon akkor emléktelen ? A határkőt jelző emlékkő mellé el kell helyezni a kuruczok földjén az első győzelem emlékét hirdető emlékjelet is, hogy „Álljon e kő, mig csak anyag állhat, Szelleme éljen, mig magyar él!“ Én hiszem, hogy nem hiába szóltam. Ismerem vármegyém fiainak és leányainak lángoló honszerelmét, s szivük verésével együtt érezve fordulok hozzátok, hogy állítsunk emléket Rákóczinak, mert illő, hogy a Golgotha keresztje után jöjjön el a feltámadás, s ez az apotheosis a tiszabecsi harczmezőn hirdesse a hazaszeretetei. Éhez az apotheosishoz hozza el ajándékát szegény és gazdag egyaránt! A befolyó adományokat folyó évi julius hó végéig az alispáni hivatalhoz kérem eljuttatni.
