Szatmármegyei Közlöny, 1920 (46. évfolyam, 1-5. szám)
1920-01-18 / 3. szám
ELŐFIZETÉSI ÁB Bgrés* évre 48 korona Félévre 34 korona Egyes szám ara 1 korona Hirdetések díjszabás szerint I I • • I s máz POLITIKAI LAP mm SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAZ, Nagykároly Jókai-utoza á. szám. Telefon 56. szám MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Eszeveszett elkeseredettség, tehetetlenségükben tobzódó féktelen harag dúlhat azoknak a hitvány népámitóknak métetyes lelkeben, akik a kommunismus gúzsba kötésével áldatlan munkájukat derekben ketté törve látják. Az a szomorú tapasztalatuk, hogy a céljaik eszközének használt munkásság érzelmét és gondolkodását, az erkölcsös irány táborának eber elővigyázata mellett befolyásolni már alig tudják, számitó ra^ vaszságukat, alattomos higgadtságukat megzavarja. Mint a vizbefuló, kapkodnak mindenhez, amivel terveik sikerétől függő létüket megmenteni remélik. De ma már látják, hogy lábuk alatt az Ingoványos talaj süppedését megakadályozni nem tudják. Hiábavaló erőfeszítésük minden erejüket, józanságukat megemészti és igy j azok a farsangi cécó rendezők, akik ed- i dig rejtekhelyükön meghúzódva önelégült i boldogsággal gyönyörködtek .galáa munkájukban, akik az ártatlanság álarca mögül eddig csak uszították a vak tömeget a gyalázatosságokra, de azok végrehajtásától, óvatos előrelátással, mind'g távol tartották magukat, ma már félre téve minden «lővígyázatot, tébolyodoítan, vak dühhel, mint a veszett eb, kilépnek a porondra, hogy erkölcstelenségük koronájaként — egy utolsó mentő eszközzel — orgyilkossággal fanatizálják azt a szegény, szerencsétlen kiíáradt és tőlük már-már undorral elfordult munkás tömeget, amelyet mindenkor hitvány áldozatként felhasználtak. Igen gyilkolni, akarnak ma azok is már, akik eddig faji sajátságuknak megfelelően, csak mint felbujtók, mint alattomos szervezők szerepeltek. Gyilkolni akarnak a Jakabok, akik eddig csak a csalárdságban tűntek ki mint mesterek. Weltner Jakabnak Friedrich István ellen elkövetett merénylete kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ma Budapesten a kommunismus a legteljesebb mértékben letörve van. Mert, ha csak egy parányi reménysége is lett volna arra Weltner Jakabnak, hogy pártja legalább is any- nyira erőre kap, hogy az ő ingyenélését biztosítani tudja, akkor az a számitó, furfangos Weltner olyan tettre magát elhatározni nem tudta volna, amely úgy a siker, mint a sikertelenség esetén, az ő megsemmisülését okvetlen maga után vonja. Arra sem gondolhatott Weltner, hogy Friedrich halálával tönkre teszi azt a keresztény irányzatot, amely a szociáldemokrata párt cégére alatt még ma is szított kommunismust lehetetlenné teszi. Nem. Azt a keresztény irányzatot nem szüntetheti meg Friedrich halála sem. Mert annak a keresztény irányzatnak nem Friedrich volt a megteremtője. Az a keresztény irányzat a kommunismus okozta lelkimegrázkodtatás természetes szülöttje, I mely erőben növekedve jótékony hatal- j mával elsöpör minden szennyet, mételyt, melyet a kommunista múlt itthagyott és amelyet a még fel-fel burjánzó penesz- gombák teremnek. Nem, Weltner Jakabot arra a merényletre nem ösztönözte más mint a tehetetlenség vak dühe, az aljas, de ép annyira nevetséges bosszú, mely számító elővigyá. uából kizökkentette őt is, a furfangos vtresszáju Jakabot. Egyes lapok meleg előszeretettel kol- portálják azokat a híreket, amelyekben a Magyarországon úrrá leit keresztény irányra*. meggyöngülését jelezhetik. A Fried- -ich kormány például e lapok szerint talán többször megbukott, mint ahány napig létezett. Friedrichet később le is tartóztatták e lapok, Friedrich még arra sem reagált, neki mennek a Huszár kormánynak és megbuktatják azt. És ahogy a Szamos íolyó nem tér soha vissza, úgy e. lapok sem térnek soha vissza arra, amint tévesen (nem akarjuk megvádolni őket, hogy tendenciózusan) leközölnek. Az események torlódnak mondják ők, visszatérni nem lehet. Ebben pedig igazuk van. Miért térjenek vissza? Azért, hogy saját magukat meghazudtolják és ezzel jó hírnevüket megbuktassák ? Azért tényleg nem érdemes. Igazság szempontjából ugyan volna egy kis értelme. — De az igazság az nekik igazán nem fontos. A magyar békekövetek. A magyar békekövetek hetedikére yirradó éjjel megérkeztek Parisba, ahol a fogadásukra megjelent hatóságok Neullybe kisérték őket. A békekövetek a Madrid palotában nyertek elszállásolást. A Neullybe érkezett bókedele- gáció tagjai : Elnök . Apponyi Albert gróf. Főmegbizottak : Teléky Pál gróf, Popovits Sándor, Lers Vilmos báró, Somsicb László gróf. Megbízottak : Valkó Lajos, Kállay Tibor, Bartha Tibor, Csáky Imre gróf, Láng Boldizsár báró, Kőnek Emil. Szakértők : Szolfovszky Tibor, Jármay Elemér, Hegedűs Lóránd. Főtitkárság : Praznovszky Iván, Weitstem János, Hauer Ernő. Titkárok : Valter Emil, Török Béla, Kiss Sándor, Csáky István gróf, Egri Sándor, Bobrik Arnold, Barkóczy György, Ottrubay Károly, Kirchner Sándor, Bánffy Zoltán báró. Sajtótudósitók : Benda Jenő, Fabró Henrik, Ottlik György, Krisztich Sándor, Saly Dezső, Bródy Miksa, Boros Samu. A bókedelegáciával együtt elutaztak a beosztott irodai segédőrök, altisztek, nyomdászok és vasutasok. Magyarország csak az 1918. noiemberi határokat ismeri eí. A Dácia jelenti Budapestről: A magyar békedelegáció főnöke, gróf Apponyi Albert, a magyar bó- kedelegáció elutazása alkalmával a pályaudvaron az egyik újságírónak kijelentette, hogy a magyar delegáció nem ismeri el az 1919. junius 12-én Romániával és Csehországgal megállapított határokat. A delegáció azt fogja követelni, hogy a határokat az 1918. november 18-iki fegyverszüneti szerződés értelmében változtassák meg. Ha a békedelegáciő ezen követelését a párisi konferencia visszautasítja, úgy a megbízottak az 1920. január huszonötödikére Budapesten összeülő nemzetgyűlés felhatalmazásával a békét, éppen úgy, mint Németország és Ausztria, hivatkozással a vis maiorra, a kényszer hatása alatt fogják aláírni. Bukaresti han( a dunai konferenciáról. A »L’Independance Roumaine« írja; Egy napon világosságot fog látni mindaz, ami Kun Béla bukása után Budapesten az az antanté politikai uralma alatt történt. Akkor fog kitudódni, hogy Budapesten ezen idő alatt mily politikai intrikák da- rázalészke volt. A.z egész egy nagy aknamunkához hasonlítható, melyben a nagyhatalmak valamennyije csak saját érdekeit követte, nem kívánva a többivel való egyesülést. Ennek következménye az egymásnak kölcsönös sakkban tartása, volt és a szövetségnek igy utólagosan megmagyarázható különös és hosszas passivitása. Franciaország nem csinált önző politikát, de csökönyösen demokratikus kormányt kívánt Magyai országon és talán a központi államok egy kontederációját, hogy ezzel meggátolja Ausztria és Németország egyesülését. Egy másik nagyhatalom viszont pártolta a monarchikus és reakcio- nárius pártot azon reménységben, hogy a royalista Magyarországnak esetleg szállíthat királyt. Egy harmadik nagyhatalom viszont nyíltan a szocialisták pártján volt és egy adott pillanatban egy tisztára szociális Ha bármi eladni valója var közölje Fetser József és Társa üeresfiedelmi ügynöfíségévei DZagyüároiy, SCöicsey-utcza 12. sz. (a Városi Színházzal szemben)és a legrövidebb idő alatt czélt érhet.
