Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)

1919-06-08 / 18. szám

SZAT MÁR MEGYEI KÖZLÖNY vozása folytán a mátészalkai IV. szakasz- parancsnokságát Lasii Sabin csendőrfő- ' hadnagy vette át. — Nagyváradén nem engedik tár­gyalni az esküt nem tett ügyvédeket. Nagyváradról írják : A járásbíróság tegnapi tárgyalására ügyfeleik kép­viseletére több nagyváradi ügyvéd jelent meg. Közvetlenül a tárgyalás megnyitása után dr. Bajor Antal a járásbíróság vezetője kijelen­tette, hogy tegnap délelőtt megkapta a törvényszék elnökének rendeletét, amely szerint közli, hogy azoknak az ügyvédeknek, akik a román ki­rályra és az alkotmányra az esküt letették, román és magyar nyelven kiállított igazolványt adott át. Azon ügyvédek, kik ilyen igazolvánnyal nem rendelkeznek, azok az ügyvédi gyakorlatot nem folytathatják. így a megjelent ügyvédek közül, akik ily igazolvánnyal nem bírnak, a tárgya­lástól eltiltatnak. A tárgyalásra ke­rült 61 ügy közül 51 ügyben olyan ügyvédek jelentkeztek, akik igazol­vánnyal nem rendelkeztek. A tárgya­lást vezető biró azt ajánlotta, hogy ezeket az ügyeket közös megegye­zéssel halasszák el. A megjelent ügyvédek ragaszkodtak a jegyző­könyv felvételéhez és a tárgyalás megtartásához és végzést kértek a bíróság határozatáról. Bajor Antal vezető-j árásbiró erre kijelentette, hogy a határozatot írásba fogja kö­zölni. A táblán több felebbezési tár­gyalás volt kitűzve. Megjelentek az ügyvédek. Az elnök dr. Korn Lajos volt. A tanácsban Vámossy Mihály és dr. Popa György táblabirók vet­tek részt. A tárgyalás megnyitása után dr. Korn megkérdezte az ügy­védeket, hogy letették-e az esküt. Az ügyvédek — nemmel válaszoltak. Erre dr. Korn elnök a következőket enunoiáita : „Az én egyéni nézetem szerint az, aki a román alkotmányra az előirt esküt le nem tette, a tárgya­láson részt nem vehet, Mindazonál­tal a tanács visszavonul határozat- hozatalra.“ Tanácskozás után dr. Korn kihirdette a határozatot: „Mint­hogy a nagyszebeni kormányzóta­nács teljhatalmú megbízottjának az igazságügyi főnöknek rendelete sze­rint az az ügyvéd, aki a nagysze­beni kormányzótanács I-ső számú dekrétumában meghatározott esküt le nem tette — az a magyar ügy­védi rendtartás I. szakaszában meg­határozott joggyakorlatot nem foly­tathatja. Minthogy a megjelent ügy­védek saját beismerésük szerint ez­zel az alaki kellékkel nem rendel­keznek, a bíróság az eljárást félbe­szakítja és erről a végzést a felek­nek közvetlenül kiadja.“ A végzés lényege az, hogy az esküt nem tett ügyvédek nem tárgyalhatnak. — Egf kemmunista megbízott kivég­zése. A Budapestről Debreczenbe ha­zaérkezett túszok beszélik, hogy Bu­dapesten a népbiztosok parancsára kivégezték Hatyegán Héjas István politikai megbízottat, Hatyegán volt a debreceni vörös őrség szervezésé­vel megbízva és a vörös uralom alatt kórlelhetetlenségóről volt hires. Nagy része volt abban, hogy a nagypén­teki események után a debreceni elő­kelő körök tagjait letartóztatták és husvét első napján elhurcolták túsz­ként. A kommunista uralom utolsó- előtti napján már valami baj történt Hatyegán Héjassal, mert Budapestről távirat érkezett, hogy megbízását visszavonták és utasították, hogy azonnal utazzék Budapestre s jelent­kezzék a belügyi népbiztosságnál. Hatyegán Héjast ugyanis maguk a kommunisták is igen kétes exiszten- ciának tekintették és mindenféle gya­nús dolgokat mondtak róla. A haza­tért túszok előadása szerint Héjas István végzete most Budapesten be­teljesedett. Kiderült róla, hogy kom­munista pénzeket sikkasztott. Ezért átadták a forradalmi törvényszéknek, amely golyó általi halálra ítélte. Á kivégzést végre is hajtották. Mikor agyonlőtték, állítólag nem kevesebb mint 400,000 koronát találtak nála. A pénz ezres és tízezres bankókban a kabátja bélésébe volt bevarrva és a golyó éppen a pénzt fúrta keresz­tül. Azt mondják, hogy a debreczeni rendőrség kézipénztárából is sok pénz került Héjashoz. O vette fel an­nak idején a vörös őrség toborzásá­hoz szükséges pénzeket is, több százezer korinát, hogy ezekről mint számolt el, nem tudja senki. — Le az áruzsorával. Egy belga­amerikai társaság ajánlatot tett a balkán államoknak, hogy bármely mennyiségben ellátja őket kukoricá­val kilónként 1.60, rizszsel kilónként 1.85, cukorral kilónként 1.85, disznó­zsírral 6 25 frankos árban. A kívánt mennyiséget pár héten belül le is szállítják. — Kőrösmező — Köztársaság ? Kő­rösmező tudvalevőleg Máraraarosme- gye határszéli községe. Egy völgy­katlanban fekszik, lakosai jórészt ruthónek, csak a hivatalnoki kar rekrudálódott ott magyarokból. Ezek azonban alighanem valamennyien otthagyták a nagyon exponált helyet. Kőrösmezőre nem terjed ki a román imperium, És Kőrösmezőről alig jön va­lami hir, pedig állítólag világrengető dolog történt ott. Egy máramarosszi- geti utas beszélte itt, hogy Kőrös­mező kikiáltotta magát — köztársa­ságnak. Hát persze kissé mulatságos­nak tetszik az, hogy a kis Kőrösme­zőnek ilyen világtörténelmi ábránd­jai vannak. De ha úgy volna is, ahogy mesélik, a kőrösmezői köztár­saság aligha okozna valami nagy gondot a párisi konferenciának. — Megindult a vonatközlekedés Kő­rösmezőre. A Máv. szatmári állomásfő­nökség« közli velünk, hogy május 31-től kezdődőleg Máramarossziget—Kőrösmező között egy pár tahervonai közlekedik személyszállítással. — A lebélyegzett korona egyenlő értékű lesz a leuval. Az Indreptarea írja : Illetékes körökben arról beszél­nek, hogy a korona-bankjegyek a le­bélyegzés után egyenlő értékűek lesz­nek a leu-val. A bukaresti lap sze­rint ez az értók-kiegyenlitődés csak a belföldi forgalomban valósulhat meg. — Tiles a vármegyéből gyapjút ki­szállítani. Szatmár vármegye alispán! hivatala rendeletet adott ki, amely szerint Szatmármegye területéről — ideértve Ugocsamegyének közigazga­tásilag ide csatolt tiszántúli járását is — gyapjút szigorú büntetés és el­kobzás terhe alatt tilos kiszállítani. rÜöT

Next

/
Thumbnails
Contents