Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-03-16 / 11. szám
SZATMÄR MEGYEI KÖZLÖNY. és az átmeneti állapotokkal, amelyek a forradalmon és a háborún át a békébe vezetnek, megbirkóznak. Bach sohasem gondolt arra, nogy a nemzetgyűlést összehívja. A fegyverszüneti szerződés megkötése a fegyverletételnek egyenes követ? keainénye volt cs a fegyverletétel után további’ háborúra gondolni se lehetett. Nem lehetett gondolni arra sem, hogy a cseheket, románokat, szerbeket az ország- területéről fegyveresen elűzzük, mert ily újabb fegyveres összeütközés előidézése, az ország teljes összeomlását jelentette volna. Ezt Andrássy éppen olyan jól tudj* mint mi, azért felháborító, hogy ily váddal a kormányt illeti s a védekezésnek leple alatt az ország Ielkiismeretének tünteti tel magát, nem riadva vissza azoktól a következményektől sem, melyek jogosulatlan támadása a magyar ügy kárára idézhet. A hazafias aggodalom köntösébe felöltöztetett kritikában, a helyzet félreismerése mellett, meggondolatlan rosszakarat rejlik. Andrássy csak a nemzet szavára akar hallgatni, de a nemzet szavát, mely a forradalomból íélreismerhstetlenül kiált feléje, idegenben nem érti meg. Mint Bach nem jelentette Magyarországot, úgy Andrássy sem jelenti. Mikor a háborút dicsőítette, nem a nemzet szava szólalt meg s nem a nemzet szava az sem, hogy országvilág előtt becsméreljék a vívmányokat, amelyeket a forradalom elért. Andrássy a távolból nem látja az ország belső helyzetét, nem ismeri annak hangulatát, de még azokat a következményeket se tudja megmérni, amiket támadása az. országra jelent. A hang, amelynek nyerssesége miatt Andrássy panaszkodik, nem a kormány hangja voit. Megtudom érteni, ha a közvélemény felháborodott azon, hogy Andrássy a nemzet szavát nem értette meg. A nyers őszinteségnek ezt a hangját ép Andrássynak nem kellene zokon venni, mert politikai pályája alatt ez a hang vele szemben elégszer megnyilatkozott éspedig a forradalom előtt is, amikor Bach-kot szak még Andrássy szerint sem volt. Kaatiíüiies llííMílÜSil. Vi8§zauíasiieít társulás; ajanlat. — a szccíildtniokrata pári márcziusi ünnepélye. - Nagykárely várqs közigazgatásának e;ienorzé30. A nagykárolyi szervezett munkásság legutóbb, ösgzválasztmányi ülésén egy érdekes átíratott tárgyait. Az átiratban, melynek aláírói ez időszerint, Mohamed koporsójaként, a 48-as függetlenségi párt és a köztársasági part közötti politikai légürben lebegnek, az kéretik, hogy az 1848- ki márcziusi események emlékét a szociáldemokrata párt és az aláírók együttesen j ünnepeljék. Az összválasztmány a tényeknek meg- j felelően megállapította, hogy a Nagyká- j rolyi 48-as íüggetlenségi párt már meg I szűnt, a Köztársasági párt pedig még itt meg se született, s igy egy már néhai párttal, vagy olyan párt-méhnaagzattal, melylyel leendő anyái még csak visclősek, sem társul, — A márcziusi ünnepet tehát saját maga rendezi. ____________ __ A d emonstrácziós jellegű szabadságünnep, egyúttal a nagykárolyi szocziáldemok - rata seregszemléje i* lesz, és ma délután három órakor a városház előtti téren lesz megtartva. A szocziáldemokrata párthoz tartozó huszonhat szakszervezet, az egyes szakmákat jelző táblák alatt íog ‘elvonulni. A vidékről mintegy kétezer szervezett munkás bejövetelére számítanak. Az ünnepély sorrendje szavalatokból és szónoklatokból áll. Ugyaaakkor midős a mai ünnep részleteit megállapították, kimondotta, ar ossz választmány, hogy Nagykárolyban Munkástanácsot létesít. ” A Munkástanács 36 tagból áll. Elsőrendű feladata lesz Nagykároly közigazgatását és különösen a közellátás dolgait a legszigorúbban ellenőrizni és az esetleg tapasztalt mulasztásokat a legradikálisabb módon és rövid utón megtorolni. fäiläZtM tetei. Dr. ftoóz Elemér érdekes indítványa. — A Sz*Unárm»gyei Kö*li>ny er#d»ti tudósítás*. — v A .Szatmármegyei Közlöny* volt az első annak a hangoztatásában, hogy a nagykárolyi illetőségű és a haza védelniéban hősi halált halt cs nyilván rokkanttá lőtt hősöknek a váró* vagy annak valamelyik kulturális intézménye egy emlékoszlopot állítson fel. Megírtuk, hogy Nagykárolyban 1917. óv nyarán a város volt polgármesterének elnöklete altit egy bizottság is alakult, a bizottság titkára Braneezky József jelenleg treneséni kegyes- rendi tanár az emlékoszlop javára két ízben is rendezett jótóVnoycsélu ünnepséget, majd gyűjtést is. A bizottság rendelkezésére álló 5000 koronának sorfáról azonban, ezirányu felszólításunk daczára sem hallottunk semmit lem. — Nagykárolyban a hősöknek emlékoszlopuk ma sincs. Kellemes meglepeteeül szolgált tehát nekünk dr. Rooz Elemér városi orvos indítványa, ami a nagykárolyi izr. hitközség szent- egyletének vasárnapi éves közgyűlésén került nyilvánosságra, Az indítvány szerint a Szentegylet csináltasson a templom előcsarnokának feiaba leendő illesztés végett egy emléktáblát, amely a zsidó valláeu és a haza védelmébsn hősi halált h< nagykárolyi egyének neveit tüntesse fel, úgyszintén válassza meg az egylet tiszteletbeli tagjaiul a harctéren küzdött sebesültté s rokkanttá leit harcosokat. A nemes intenciókból fakadó indítványt a közgyűlés a legnegyobb lelkesedéssel vett* tudomásul, amiért dr. iooz Elemérnek köszönetét szavazott s elhatározta, hogy a templom falóba illesztett emléktábla fogja örök időkig hirdetni a fősök emlékét, egyben emlékükre évenkinti gyásziinnepség tartását határozta el. Sér’őe keresek két szoba, konyha, kamara, istálló és a szükséges mellékhelyiségekből álló T <-*. y.*-* '• Mdii 1919. május hó lal£3ÍSt «■«*«• Ajánlatokat kérem e lap kiadóhivatalába küldeni, ahol a Czim megtudható.- GÄIt JENŐ oki. mérnök gzaímár, Vörösmarti-ü 25. sx,, irodáját újból megnyitotta. I I i A hétről. Szabadság eszménye : márczius ! S rendőr visz be, ha tiz után kimék. Ünnep: nincs kenyér, nincs marhahús, S árdrágítók közt van testvériség. Egyenlő *ég ? Dúl A harcz vadul: Ki legyen felül? Ki legyen alul? —- Virulnak az első ibolyák S virulnak a helyi panamák. A birtokreform. Dr. Komoróczy Iván röpirala. Egy kis zöld füzetet küldött be szer- keazlősógüukba dr. Komoróczy Iván, a sziuér- váraljai járás volt főszolgabírója. A röpirat czime: „Birtokreform“ és «kormány birtokpolitikáját vesji éles kritika alá. — Ami progresszív gondolkozásunktól és a földreform kérdésében hangoztatott elveinktől nagyon is messze áll a szerző reakciós gondolkozás», el kell azonban ismernünk, hogy nobilis ellenfél, aki nagy hozzáértéssel és alapos tudományos készültséggel fogött hs'zzá a kis munka megírásához. A bevezető sorokban a magántulajdon fentartásdnak szükségességét hangoztatja, majd a tőke produktiv szerepéről emlékszik meg. Kifejti, hogy nem n magántulajdon a lopás, hanem ae improduktív életmód. A kormány birtokreformját teljesen elhibázott iópésnsk tartja és szerencsétlennek megvalósulási időpontját is. Szerinte a földművesek a remélt hála nélkül fogadják a íöldfgl- osztást, mint a katonák a felemelt zsoldot, az alkalmazás nélküli munkások a napibért és a közhivatalnokok a kiilömböző címen történt fir.etósjaritást. — Nem tudjuk milyen hálára gondol a szerző, aki úgy látszik elfelejtette, hogy egy négy és-fél évig tartó vesztett háború után földhöz kell juttatni a haza védelmében rokkanttá, beteggé lett hősöket, az elesett hősök özvegyeit s mindazokat, akik a földéhség következtében eddig Amerikába voltak kénytelenek kivándorolni. Azt igyekszik kimutatni, hotry a nagybirtokok fenmaradása esetén so r kai egészségesebb és intenzivebb lesz a termelés, mert a nagybirtokoknak 10 holdankint való felp&r- callázása azt fogja maga után vonni, hogy a parasztság csak n maga részére fog termelni, minekfolytan a városi lakosság teljesen élelem nélkül marad. — Számadatokkal is igyekszik bizonyítani a nagybirtok termelési intenzivitását. Megfelelő birtokreformnak azt tartaná, ha az állam most csak a kötött egyházi birtokokat és a hitbizományokat sajátítaná ki, — úgyszintén az olyan középbirtokokat, amelyeknek gazdája teljesen parlagon hagyja a földet, vagy nem műveli meg kelőképpen. Azj. kívánja, hogy a kisajátított birtokokon az állam rendezzen he míntagazdaságokat és azok állandó központi kezelés alatt maradjanak. A könyv határozottan reakciós szellemű és ellenforradalmi tendenciájú. A szocialde- íhokrata párt vezéralakjait „fiatal vad erőkének titulálja, a népkormányt szobatudósokból összeverődött társaságnak mondja, ákiknek nem is volna szabad nemzetgyűlés nélkül kisajátítási jogot gyakorolni. — A röpirat minden bizonnyal célt tévesztett. A kormány birtokpolitikája megvalósításának mi sem áll útjában s minden osztályérdek dacára még ebben az évben földhöz fognak jutni azok, — akik künn a fronton a hazáért véreztek s akik eddig a nagybirtokosok gazdasági cselédeiként állati sorsban és viszonyok között voltak kénytelenek tengődni.
