Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-05 / 1. szám
S Z A T M A R M E G V E I KÖZLÖNY. mindott, ahol annak szüksége mutatkozik. Felhívjuk a nagvkárolyi pénzügyigazgató ság vezetőjét:. Plachy Gyula miniszteri tanácsos urat, hogy e néptörvény alapján és szellemében haladéktalanul intézkedjék a nagykárolyi adó felszólaralási bizottság rekonstruktioja iránt. Követeljük, hogy e öagyíontosssgu — és különösen a nagy vagyonadó megjelenése után — existenciák sorsáról döntő bizottságban elsősorban uj emberek — progresszív és szociális gondolkozásu olyan egyének foglaljanak helyet, akik háborús adót egyáltalán nem fizetnek, mert csak a bizottságnak ilyen vegyes öiszeáliiuiaa után érhető el az, hogy a kincstár vitális érdekei mellett az adózok százai meg nyugvást lógnak találni a bizottság pártatlan mindenkire egyaránt kiterjedő igazságos munkájában. Veszélyben Szatmámf- megye ez évi kenyere. Voltunk rni már a mostani helyzetnél rosszabbul is. Ránk tört a tatár, le- igázott bennünket a török, a német Kihevertük. Elmúlnak majd a mostani bajok is. A magyar kard, amely megszerezte és ezer év véres küzdelmeiben megtartotta Magyarországot, a ma még sötétnek látszó jövőben is a íegvverünk marad. Legyőztek mosi bennünket, dé diadalmasan lel - támadunk, ha a turáni átok varázsát meg tudjuk törni. A legfájdalmasabb sebeket mindig saját kezünkkel ejtettük magunkon. És az ilyen sebek gyógyultak mindig a legne» hezebben. A forradalmakat mindig az elnyomás szülte és céljuk első sorban az emberek testvériségének érvényre juttatása volt. Ezzel szemben a nálunk lezajlott forradalom szomorú eredménye, hogy éppen a testvériség magasztos elvét tagadják meg. Felfordulásokat, rendzavarásokat szült a forradalom, amelyek azokat sújtják, akik az elnyomás és a hosszú háború ideje alatt szenvedtek, nem pedig az elnyomókat, akik a háború nyomán hullott vért és verejtéket gonoszságaik laboratóriumában arannyá változtatták át. Az a lokális jelentő,ségü esemény, amelvről e cikk keretében beszámolunk, egyik szomorú jelensége annak, hogy a forradalom által felszabadított, de szervezetlen falusi nép oktalan és jogtalan önzésében, nem érez szolidaritást nélkülöző embertársaival és u forradalom céljait meg nem értve, ezt csupán az erőszakoskodás alkalmának tekinti. Ilyen erőszakoskodás Szatmármegyében különösen az őrlési tanúsítványok nélküli gaboaaörlé- sekben és egyes falvak nemzeti tanácsainak működésében nyilvánul meg. Oláhgyürüs község nemzeti tanácsa az ottani malom jelentékeny mennyiségű, a Hadi Termén) Részvénytársaság nagykárolyi kirendeltségének rendelkezésére álló vámkészletét' lefoglalta és a lakosság között szétosztotta. Ugyanezt tette a ki- rálydaróczi nemzeti tanács a Déry féle malom lisztkészletével. Mig Géresen a református egyház malma jutott hasonló sorsra. A megye legtöbb íalvában a lakosság eröszakáskodása miatt a malmok őrlési tanúsítványok nélkül kénytelenek Őrölni. Ily jellegű nagyobb erőszakoskodásokat 'különösen Nagyecsedröl, Szat- márököritóról és Mátészalkáról jelentenek. Ilyen viszonyok mellett a vámkészletek gyűjtése lehetetlen lesz és a közellátást nem fog iehetni biztosítani, a mi a megyében általános éhínséget idézhet elő. Békehírek. Szép, színes szivárvány, üdvötadó béke, Gyötrődött lelkiknek távol menedéke, Vonagió sziveknek giieádi Írja : Vájjon színeidet Isten keze írja ? A szent ősigéiet vagy te újra nekünk? Nem pusztul el a föld, bár özön a vétkünk ? Hideg ragyogásod, mely fellegiül fáradt, Zöldre fakasztja a rothadt olajfákat ? Vagy égő falvaknak vagy csupán visszfénye ? Katonák vére, mely felfreccsent az égre ? Könyiátyolos szemmel reménységnek latszó, Sátán lobogtatja diadalmi zászló ? Akármi sorsjcl vagy : maradi fenn az égen, Derengesd színeid népek éjjelében. Mint kirabolt koldus, didereg az Élet, A csüggedt világnak mesélj szép meséket. (Román front, 1916 ) Rosen féld Zsigmond. Az óriási hall, helyesebben lovagterem könnyen át alakítható műtővé. A szobák tágasak, szellőseb, ideálisak tüdő-ideges vérszegény és nemi betegek nek. A park ózontól telitett levegője kellemes, gyógyító, A proletár tömegek ezrei áldani fogják a népkormány szerető gondosságát. E tárgyban a sorok írója elvtársaival a viszonyok némi lecsendesedése után küi- döttségileg lógja felkeresni a kormányt; addig is azonban memorandummal fordulunk Kunfi Zsigmond népjóléti miniszter úrhoz és Madzsar József, dr. egészségügyi osztályfőnökhöz, Nagykároly * város jeles szülöttéhez. Addig is, amig e dologban érdemleges tényt közölhetünk olvasóinkkal, felkérjük Nagykároly város minden progresszív és szociális gondolkozása, a közügyek iránt érdeklődő egyéniségét, — nagy ellőglaitságuk daczára a gyakorló orvosokat is, — szóljanak hozzá lapunkban e szociális kérdéshez a gondolatszabadság magasztos elvet alapján szeretettel, férfiasán. A maradiak ne féljenek, a bútorokat műkincseket nem bántjuk. Az épületet s a parkot megváltja a népkormány, természetesen nem mint »praetium eífectionist.« — k. — ' liraiiini a Károlyi grófok nagykápolyi kastélyából!! A külpolitikai bajokon örökösen sir nunk, jajgatnunk nem szabad, nem lehet. Megmaradnak c bajok a sok jeremiáda dacára is. Dolgozni, gondolkozni, alkotni kell, mert csak fokozott munkásság, her- culesi erőfeszítés mellett lesz lehetséges a magyarság fenntartása. A háború, a 4 és tél évi öldöklés beteggé tette a magyarság javakorbeli férfi- lakosságának 75 százalékát. Sok a tüdőbajos, de elképzelhetetlenül sok a nemibeteg. A jövő generáció nem sok jót remélhet a beteg apáktól. A népkormánynak — a viszonyok némi konszolidációja után — a legsürgősebb leiadata: uj' egészségügyi intézmények: kórházak-, nép és munkásgyermek- és tüdöbetegszanatóriumok lel állítása. Kórházzá kell átalakítanunk a felesleges kaszárnyákat, és szanatóriumokká az embert kiuság emelte minden kastélyt. Nagykárolyban is üresen, elhagyottan áll a gróf Károlyiak 100 hold lenyvessel övezett lovagvára. — A város közepén a mai lakásszük időkben kihasználatlanul, hever. A kastély Károlyi Gyuláné Károlyi Melinda gróínö tulajdona és' özv. Károlyi Istvánné grófnő haszonélvezi. Károlyi Gyuláné Aradmácsán lakik, ott is van a kastélya, Károlyi lstvánnénak Budapesten a Révay utcában van nagy lakása. Egyikük sem lakik állandóan Nagykárolyban. A tündérszép kastély hatalmas termei üresek, némák, uj lakókra várók. Uj lakókat, harcban megrokkant, munkában agyongyötört, szenvedő testi s szellemi proletárokat várók. Az országos földbirtok reformmal kapcsolatban olcsó áron a grófi uradalommal egyetemben megválthatja az állam parkjával együtt a kastélyt. A kastélyban — nézetünk szerint, —- könnyen elhelyezhető egy 500 ágyas a legmodernebb liigieniáju és felszerelésű kórházszerű szanatórium. Ne felejtsük el, hogy a kastél) nak saját vízvezetéke, csatornázása s saját telepes villany világítása is van. Emlékei a nagykárolyi elesett hősöknek! — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő Uram ! A »Szatmármegyei Közlöny* december 28-iki számában olvastam okosan megirt cikkét, amelyben arra hívja íel az érdeklődést, hogy más nagyobb városokhoz hasonlóan Nagykároly is állítson már vány emléket a haza védelmében elesett hősöknek. Szives figyelmét ezúttal arra akarom felhívni, hogy Nagykárolyban egy ilyen emlékmű felállítására már 1917. év nyarán egy bizottság alakult : »Hősök Emlékét Megörökítő Bizottság* néven, amelynek — ha jól emlékszem — elnöke : Deb- reczeni István nyug. polgármester, titkára pedig a Trencséübe áthelyezett: Braneczky József kegyesrendi tanár. E bizottság még '1917. év augusztus havában két hangversenyt rendezett, amelynek jövedelme felül- lizetésekkel együtt az 5000 koronát meghaladta. — A bizottság e hangversenyek után többé nem adott életjelt magáról. Nem tudjuk mire lett fordítva a közadakozásból begyült pénz, de annyi tény, hogy emlékmű még ma sem hirdeti a hősök el nem múló dicsőségét. Kedves Szerkesztő Uram, mint a köz emberét kérem, járjon e dolog után s tudja meg, mire fordította e bizottság a kifejezetten a hősök emlékoszlopára kért és begyült pénzt? Nagykároly, 1919. év január hó 2-án. Tisztelő híve : (Aláírás.) Ég a villany, pedig nincsen... Takarékoskodjunk az árammal! Nagykárolyban már évtizedek óta állandó a sötétség úgy fizikái, mint szellemi tekintetben. Hozzá lévén tehát szokva az általános sötétséghez, igazán érthetetlen, hogy éppen most, amikor a nyersolaj országos hiánya, a nagykárolyi villamosmü üzemének legmesszebbmenő takarékosságát követeli
