Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-20 / 3. szám
POLITIKAI LAP C7CCI/CC,T^C,"f' r ° i/i* nnui'/ÄT« i oiLfc.tlKc.öí. i UOLU i_o immuoíiÍtASAL • lova a lap szellem* 1 és anyagi részét illető közlemények küldendők : otoo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám ocoo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKflDV JÁNOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP coon Egyes szám 30 fiitér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. Visszav Andor ló%. A bresztlitovszki béketárgyalások megkezdésével egyidejűleg az illetékes faktorok egy örörnteljes felfedezést tettek. Megkezdődött a visszavándorlás az .országba. Természetesen a kivándorlás a legnagyobb mértékben háború előtt tengerentúlra irányult, ahonen sajnos egyelőre nem térhetnek vissza, de volt a kivándorlásnak egy szárazföldi iránya is, Románia. Amikor az elmúlt évben csapataink diadalmasan nyomultak előre a román földeken minduntalan magyar beszéd, magyar szó és magyar éljenkiÁllások fogadták őket. Románia telve van elszármazott, kivándorlóit magyarokkal, nemcsak a csángó falvakban, hanem az ország más vidékein is Most, hogy Románia legnagyobb része frontunk mögött terül el és hogy már valami remény is nyílik a konszolidált állapotok közeli visszatérésére, megindult a visszaván- dorlás az országba. A csángó népnek nagv része máris felkerekedett, hogy visszatérjen a hazába, de más kivándorolt magyaroktól is egymásután jönnek a kérdezősködések. arra, hogy van e mód és lehetőség az itthoni letelepülésre. A világháború, amely az inlernacionálét, a nemzetközi szociáldemokráciát valósággal csődbe vitte, százszoros erővel véste minden ember leikébe a haza fogalmát. Azok, akik a boldogulás, a megélhetés kedvéért valamikor évekkel ezelőtt elhagyták Magyarországot és künn, idegen nép között meg is találták amit kerestek, a könnyebb megélhetést, vagy egyáltalában a megélhetést és kivándorlásuk óta talán sohasem gondolkoztak azon, hogy mit jelent az : haza és azon sem, hogy tulajdonképen hová tartoznak, azok a világháború alatt megtanulták, hogy még sem az a hely a boldogító, ahol megélhetést lehet találni, megtanulták, hogy nem mindegy az, milyen földön élünk és megtanulták azt, hogy van egy haza, amelyhez végül is vissza vonzódunk, mert a körülmények mindig alakulhatnak úgy hogy a haza halárai mögé sietünk. De ha most megindul a visszavándorlási — mint ahogy lassanként már szivárognak vissza a kivándorolt magyarok — akkor gondoskodni kell arról, hogy ezek a visszatérő magyarok, akik a magyar nép kétségtelenül legértékesebb elemeihez tartoznak, valóban hazát találjanak itt. Mert nincs és nem lehet a világon olyan ember, aki puszta ideálizmusból elhagyja ezt a földet, ezt a helyet, ahol — ha nem is hazája — éveken keresztül élt, dolgozott, keresett, lit gondoskodni kell a kormánynak és az államnak ezeknek az embereknek a megélhetéséről. Bizonyos, hogy nehéz és nagy probléma ez, de az ország, a haza, az egész nemzet érdekében okvetlenül kell valami gondoskodásnak történnie, mert nem kívánhatjuk a visszatérj magyaroktól, hogy egyedül honfiúi érzéseik fütsék és lakas- sák jól őket, Módot kell találni olcsó földparcellázásokra, szőlőművelésre, módot kell nyújtani arra, hogy minden visszatérő magyar az eddigi munkájának megfelelő munkaalkalmat találjon De ugyanekkor egy nagy nemzetgazdasági akciót is meg lehet indítani és keresztül lehetne vinni. Égy olyan akciót, amely nemcsak a visszatérő magyarnak, hanem az egész országnak positiv gazdasági hasznot hozna. Ez az akció arra irányulhatna, hogy olyan mezőgazgasági termelési ágakat, amelyek ma még nem kedveltek, sőt esetleg nem ismerlek az országban, meghonosítsunk. Az állam, amely földdel, vetőmaggal, gépekkel és minden egyébbel fogja támogatni és segíteni a visszatérő magyarokat, ennek ellenértéke fejében megkívánhatja tőlük, hogy olyan termelési ágakat honosítsanak meg, oh an mezőgazdasági dolgokkal foglalkozzanak, amelyek mindnyájunknak hasznára lehetnek. Hogy csak egy példát említsünk, itt van a gyógyfüvek termesztése, azután itt van a cukorrépa termelés fejlesztése, zöldségkertészet stb., stb , ami ma még mind nem honosodott meg hazánkban. A babom utáni időkben fokozott munkára és iparkodásra lesz szükségünk, hogy mindent helyreállítsunk. E fokozott munkához nagyszerű segédeszközöket fogunk a visszahol a c-.r él A vasút, végtelen síkságokon robog át. Sehol semmi változatosság. Egy helyeit a Tobol ezüstös vize simul a vasúihoz és a folyó mögött távoli erdők Széles csíkjai sötétlenek. Azután tornyok emelkednek ki a háttérből egy dombról, egy székesegyház kupolája s a püspöki székhely fénylő tornyai büszkén tekintenek le a lapályra. Majd fából épült villák következnek s a' vasút hídon robog át, amely az Irt is fölött visz el s végül megállapodik To- bolszk állomáson. A város alsó részét az egyszerű köznép és a polgárság lakja. Tobolszk jellegzetesei) orosz külsejű város; széles kiterjedésű, csak úgy duslákodik a térségekben. Az alacsony házak alig látszanak kiemelkedni a földből s építészeti szentpontból épp oly jelentéktelenek, akár a lakóik. Aki a váios széles piacterére áll sa felső városrész felé néz, az rögtön megpillant egy hatalmas, szűr: e, háromemeletes épületet A ház dísztelen, csupa egyhangúság s a város minden részéről látható. Olyan a ház, mint valamely éber szem, mely a városra őrködik. Megölte emelkednek a püspöki hely elegáns tornyai, a székesegyház kupolái, az előkelők és gazdagok villái, — de mind háttérbe szorul eme nagy, hideg ház mellett, amelyet 1789 ben a. Bastille tornyának évében építettek. Azóta semmi sem változott rajta. Csak néhány melléképületet adtak hozzá s a homlokzatát, melléképületét meszelték újra minden negyed- számában. 1891. július 10-én az épületről a cári ház lobogój-a lengett. Miklós trónörökös keleti uta- záíáóol visszatérőben Toboiszkba is ellátogatott. Elegáns hintóbán, életvidámun érkezett, a csinos trónörökös. Fényes egyenruházatit j kísérettel jött a felsővároson át és szemkáp- j ráz tató látvány volt, amint az előkelő társaság j a sivár, na iy épület virággal díszített kapuja ! elölt megállapodott, Miklós trónörökös olda- | ián a görög trónörökössel, rövid félénk léptek - | kel lépett a ház tisztára sikált nagy termébe, I ahol diszlakomát rendeztek a tiszteletére. A lakoma végén egy szürkérunás szer- 1 zetes lépett a trónörököshöz. — Mit akar? — kérdi. — Ejhanadi szerzetes! Mutatták be a trónörökösnek. — Bölcs ember, aki Felségednek megjósolja a jövőt. A cár kissé nyugtalanul nevetett, mert eszébe jutott a négy héttel ezelőtt elkövetett j merénylet. Nos hát barátom, mondd meg a jö- ! vömet Negyedszázad múlva ismét ebben a ház- j ban leszel uram! — Lehetséges. S/.ivesen keresem föl Toi bolszkot újra, mint cár . . . — Nem mint cár._— szólt közbe a barát I s különösen tekintett az uralkodó ifjúra. — Hogyan? Nem mint cár'? A barát néhány szót súgott a trónörökösnek, mire Miklós elsápadt. Huszonhat év múltán szigorúan őrzött menet érkezett a svéd kapun át a kormányzósági palota elé. Jobbról és balról, elől és bálul fel tűzött szuronya katonák, úgy lepett Romanow Miklós rövid, félénk lépteivel a szürke palota nagy belsejébe. Zászló nem lengett az épületről, nem diszlekedtek virágok nem volt babér, netn hangzottak felköszöntők, nem szólít a zene. Szomorú csend. A kormányzó odalép az őrség vezetője elé : — Romanow ezredes számára, — mondja a tiszt — a második emeleten két szoba van kijelölve. Családjára vonatkozólag, amelyet külön kell tartani tőle, még nem kaptam utasítást az ideiglenes kormánytól. A kormányzó tudmásut veszi a parancsot. A 32. és a 33. szobát mondja. A volt cár és családja ugyancsak szenvednek szükségtelenül szigorú bánásmód miatt, így számol be a cári család .helyzetéről a Times pétervári levelezője. Ám nem minden hir egybehangzó. Egy levélből ezt tudtuk meg: Tobolszk barátságos és csinos város. Á kormányzósági rnuzeum hatalmas könyvtára is rendelkezésére áil és a cár sokat olvas, keveset beszél. Az ebédet együtt költi el családjával. A cár fáradtnak néz ki, de nem beteg. Mikor megkérdezték, hogy zavartalanul cl-e, igy válaszolt:- - Oly zavartalanul, hogy egyik napom semmiben sem különbözik a másiktólEgy nap megtudja Miklós, hogy Puskin is és még sok hires orosz száműzött ilt ott Puskin állítólag úgy nyilatkozott annak idején, hogy nem is oly rossz Tobolszkban az élet. A cár mostanában keserűen nevetve jegyezte meg, hogy ha Puskin itt élt, miért né tudna ő is itt élni . . . TE HEGEDŰ hangja páratlan! {Budapest, Ulla, íBáüóczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30 — Hangverseny hegedű, mesés * jóhangi: ..............................K 601— Vo nó . . K 8.—, K 12.-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
