Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-19 / 20. szám

V \

SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY

A szövetkezetek

dédelgetett kedvencei voltak mindenkor az agrárius kormányoknak. Csak ki kellett mondani a bűvös szót, hogy »fogyasztási szövetkezet« : s máris hullott minden, ami jó és drága és ami az államtól egyáltalában tellett.

A háború konjukturái nagyszerű üzletet csináltak * a szövetkezetekből. Mert amig a kereskedők egyáltalában nem kaptak árut, s mostoha gyermekek voltak a községi üzemek is: addig a fogyasztási szövetkezetek boltjait ellátta a kormány mindennel a világon, jól, olcsón és lázas sietséggel.

Vannak községek a főváros környékén, ahol a szövetkezetek tagjai rendszeresen kapják a kiutalt adagokat, az ellátatlan közönség pedig hónapok óta nem látott zsírt. Más élelmi cikkekből sokkal jobb minőségű jut a szövetkezeti tagnak, mint a közönséges halandóknak. Ilyen viszonyok között ezután igazán nem lehet csodálni, ha a szövetkezeti »eszme* mindinkább tért hódit.

Nem lehet csodálni, hogy egyre szaporábban jelentkeznek belépésre az uj és uj szövetkezeti tagpji. Az üres gyomrot nem nehéz meggyőzni és az éhség csilapitása a legkitűnőbb prépagenda-eszköz.

Most aztán mondhatná valaki hogy elvégre a közérdek szempontjából közömbös, kereskedő, vagy szövetkezet szolgálja e ki a vevőt: a tontos az, hogy ez a kiszolgálás minden tekintetben megíelelő és tisztességes legyen.

Szó fér ugyan ebhez az érveléshez is> mert hiszen a kereskedő osztály exiszten- ciájának biztosítása szintén közérdek : de most nem ezzel a sokszor megvitatott kérdéssel akarunk foglalkozni.

Hát igen : legyen a kiszolgálás, az üzletvitel tisztességes, s ekkor minden rendben, van. A fogyasztási szövetkezeteknek ez a sokszor hangoztatott tisztessége azonban most alaposan megtépázódott. Íme akadt egy szövetkezet, amelyről bebizonyítható

módon kiderült, hogy nem tisztességes módon folynak az üzletei, hogy visszaélések történtek, vétkes mulasztások s mindezt nem kereskedők követték el, nem egyszerű szatócsok, hanem igenis ők: a korrekt, a megközelíthetetlen, az altruista szövetkezeti urak, a kormány pártfoggltjai, a »kizárólag keresztény hivatalnokot keresők.

lógunk volna ebből az egy esetből általános következtetéseket levonni, jogunk volna, mert a rosszhiszemű általánosítás a kereskedő és iparososztály ellen azok közül indult ki, akik most ösztünszerü szerénységgel lapulnak meg a kiderült kis panama hírére.

És odailleszthetnök a szövetkezeti visz szaélés szenzációja mellé az újpesti pol gármester manipulációit annak bizonyítékául, hogy milyen sáíá.kodás folyik a szövetkezetek és községei: üzleti munkájánál

De nem akarunk általánosítani, nem akarunk egy eset miatt a gyanúsítás fegyveréhez nyúlni.

Csak leszögezzük ezt a két esetet és lefogjuk szögezni az elkövetkezőket is. A szabad kereskedelem 1 ellen ujt;a és újra halljuk azt az érvet, hogy a hatóságok, a községek, a fogyasztási szövetkezetek megbízhatóbbak. mint a kereskedők, mert ezek közt akadtak egyesek, akik visszaéltek a rendkívüli helyzettel.

A bizalmi kérdésnek csődöt mondott érvét nem akarjuk többé hallani. Ez az érv komprommittálva van és komprommit- tálva vannak a fogyasztási szövetkezetek is, melyeknek altruizmusában többé megbízni nem lehet. A kormány legelemibb kötelessége, hogy sürgős revízió alá vegye a szövetkezetek működését s szüntesse be azokat a kedvezményeket és előjogokat, melyekhez egy gyámoltalan vagy rosszindulatú kereskedelempolitika juttatta őket.

Adakozzunk a vak katonák javára!

Azt mondta, hogy Carlos Breilo a neve, do később megtudtam, hogy ez csak álnév. <3 maga mondta el nekem, hogy Fonseca grófnak a fia, portugál főnemes és azóta bujdosik- mióta Manuel királyt mogfosztotta nemzete a tróntól. A forradalom kitörésekor halálmegvetéssel harcolt Lis3abor utcáin a barikádok tetején, s inkább ment önkénles száműzetésbe, semhogy otthon maradjon hazájában, mely elűzte uralkodóját. Mondhatom fiuk, hogy kevés derekabb férfit, önzetlenebb jellemet és nemesebb lelkű idealistát ismertem ennél a grófnál, akibon a portugál főnemesség minden erénye megtestesült.

Bustamante szomorúan sóhajtva állt mog egy pilanatra, majd fíátkabban folytatta:

— Aztán, mikor teljesen összebwátkoz tutik, Fonseca gróf megvallotta, amit én már különben is észrevettem: hogy halálosan szerelmes a szép Claritába. Da észrevettem azt is, hogy a szép leány nem szereti viszont őt, csak kacérkodik vele. Es egy alkonyaikor, amint a kikötő partjain sétáltam, lélekszakad- va, örömtől ragyogó arccal sietett felém Fonseca gróf.

— Tudja-c mit mondott Clarita éppen most ? — kérdezte boldogan.

— Nos ? . . .

Hogy barátnőivel leül a platánfasoron túl a parti sziklákra, s ba én a kikötő túlsó feliről odauszom hozzájuk, altkor végre meghall gat.

— Őrültség — kiáltottam föl mogdóben- ve — nézze meg az óriási távolságot s a nyugtálán tengert. Nem szeretheti önt az a leány, ha ilyen veszedelembe küldi.

— Hol itt a veszedelem ? ... Itt csak boldogság van, mely a kikötő túlsó partjáról int feléin.

— Nem fogom megengedni ezt az őrültséget — tiltakoztam határozottan — vagy pedig csónakon fogom önt kísérni, hogy segítségére siethessek, ha elhagyja az ereje.

— A föltétel éppen az, hogy nem szabad csónakot használnom : s őrinek nincs .joga megakadályozni engemet boldogságom elnye! résében, — fakadt ki Fonseca gróf szenvedé- j lyesen. — Eresszen az utamra : vagy meg fo- I gom bánni, hogy bízva diszkréciójában, beavattam önt boldogságom titkába ! . . .

A dráma végét kitalálhatjátok, — folytatta Bustamante — Fonseca grófot, aki egyéb ként kitűnő úszó volt, elhagyta ereje és Cla- riaía hiába várta őt barátnőivel a sziklás parton . . És amikor másnap megtalálták a parti sziklák közt a szerencsétlen Fonseca gróf hulláját, az egész fürdő közönsége felháborodva tüntetett a szívtelen plarita ellen, akit ekkor neveztek el „Gyilkos kacérnak“ . Két napig ideggörcsökben feküdt s másnap el kellett utaznia, mert a fürdő közönsége bojkottálta I . . .

A zenekarbau felharsant Verdi édes zenéje s a színpadon Maria Guerrero édes hangjában lágyan onyelegett a szerelem ; s amint Sandoval ismét visszaült helyére, fázósan rázkódott össze, nem mert többó Clarita ragyogó szemeibe nézni, amelyek szuitak, mint azéfes tör s a hegyüket ott érezte sajgó szivének mélyében . . .

Hírek;.

— Személyi hírek. Jékey Sándor, föis pán íolyó hó 14-én Budapestre utazott honnan 18 án érkezett vissza székhelyérc- Nagykároíyba. — Dr. Falussy Árpád, ke rületünk, országgyűlési képviselője, Buda pestről Érendrédre utazott és a pünkösd ünnepeket családja körében tölti.

— Közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága Nagykárolyban a vármegyei szék házban f. évi május hó 28-án d. e. 10 órakor kezdődőleg rendes közgyűlést tart. A tárgy- sorozat főbb pontjai: 1. Alispáni jelentés. Fj. 2. Az erdélyi választójogi értekezlet által kiküldött állandó bizottság és az országos magyar iskola egyesület átiratai a választójogi törvényjavaslat módosítása tárgyában az or szággyülési képviselőházához intézett feliratának támogatása tárgyában. Fj. 3. Jász- Nagykun-Szolnok vármegye közönségének át irata Magyarország területén az összes német tannyelvű katonai tanintézetekben már az 1918—1919. évre a magyar tannyelv és nemzeti nevelés behozatala érdekében a képviselőházhoz intézett feliratok támogatása iránt. Fj. 4. Pestvárraegye és Debreczen sz. kir. város közönségének átiratai a hadsereg gazdasági leszerelésének előkészítése és a háború céljaira igénybe vett felszereléseknek és anyagoknak szétosztása tárgyában m. kir. miniszterelnök úrhoz intézett feliratának támogatása iránt. Fj. 5. Trencsénvármegye átirata a népoktatás sikeresebbé tételében szükséges ovodák felállítása tárgyában vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett feliratának támogatása iránt. Fj. tí. Sopronvórmegye átirata a Fiume—Varsó közötti vasúti összeköttetés létesítése tárgyában a m. kir. kormányhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Fj.

— Esküvő. Ilosvay Peter, honvédszázados, ki csak a napokban érkezett haza a hosszú orosz fogságból, folyó hó 19-én esküdött örök hűséget a rom. kath. templomban Ilosvay Erzsébet állami óvónőnek, Ilosvay László ny. számvizsgáló kedves és bájos leányának. Tanuk voltak: Ilosvay Gusztáv miniszteri osztálytanácsos, határrendörségi főnök és lválnay Gyula belügyminiszteri segéd- és föispáni titkár. Esküvő után a fiatal pár a Tátrába utazott.

— Folyó hó 21 ón a számonkéröszék, 22-én pedig az állandó választmány ülést tart.

— Jótekonycólu hangverseny. Nagynevű művésznőnk, akit oly büszke örömmel vallunk a miénknek: Gréger Györgyöd úrnő, akinek elragadó énekében és mesteri he- gedüjátékában oly sokszor és mégsem elégszer gyönyörködtünk, a mi hírneves zongoraművésznőnkkel, városunk büszkeségével: Gáspár Nica urleánnyal rendkívül magas nívójú hangversenyt rendeznek május hó 23-án este a Városi Színházban a nagykárolyi hadi árvaház javára is. Városunk müveit nagyközönségének ismét alkalma lesz gyönyörködni a legmagasb élvezetet nyújtó zenei előadásban s egyben hálás eüsmerését is kifejezni a nagy művésznő iránt, aki oly szívesen, oly készségei siet minden nemes, jótékonycélu mozgalomban részt venni s azt diadalra juttatni mostani mlivésztársnőjével együtt. Szerencsénk van már a teljesen összeállított műsort is közölni, amely hizonyitja, hogy mily nagyszabású hangversnnyrői van szó. A műsor a következő: Műsor: 1. Haydn : »Gábor arkangyal Áriája a teremtésből.« Énekli Gréger György né. 2 Mendelssohn : »Ronoó Capriccioso.« Előadja Gáspár Nica. 3. Thot- mas: »Ária Mignom operából.« Schuberi: »Szerelmi üzenet« Ramrath : »Kedves kis melódia« Énekli Gréger Györgyné. 4. Sa