Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-17 / 7. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

I

nyitott magatartása, párosulva a hadseregek eredményes működésével érlelték meg a helyzetet és eredményezték a februári nagy eseményeket, melyeknek örvendetes megkönnyebbülésünket köszönhetjük.

Biztos tudatában vagyunk annak, hogy az orosz neppel megegyezve, helyesebben mondva az ellenségeskedést megszüntetve, még talán hosszabb ideig nehéz helyzetünk változatlanul fenn fog állani a többi ellenségünkkel szemben, talán további szenvedések, áldozatok várnak reánk, de ha nem vesztettük el bizalmunkat a megpróbáltatások súlyos napjaiban eddig, akkor a reánk nézve messze terjedően kedvezőbb körűimé nyék, biztatóbb kilátások mellett most már állni fogjuk a harcot, kiküzdjük a békét hihetőleg nemsokára az egész vonalon.

A sikernek a kulcsát ismerjük, az ut tisztán áll előttünk, a módszer bevált és csalhatatlanul biztos.

Jogunk van tehát örvendezni az elmúlt hét nagy eseményei felett, okunk van büszkén sikerről beszélni. Kötelességünk szilárd bizakodással nézni a jövő elé. A lavina megindult. Biztosak lehetünk benne, hogy maga alá fogja temetni a háborút, ezt a rettenetes szörnyeteget, melyet a világ ezerféle fegyvere eveken át nem tudott elpusztítani.

CÍE5TE KATflMZ£NIHÍPíC¥ERSE«y

A magtermelés.

Nagy terjedelmű tudomány a nemzetgazdaságtan. Széles látókört, sok olvasottságot, évtizedekre terjedő alapos tanulmányozást igényel annak a tudása. Olyan azonban ez is, mint minden más tudomány, egy keveset mindenkinek tudni keli belőle, az elemi részeket, az ábécéjét értenie, követnie kell mindenkinek, aki gazdasági, termelési pruduktiv munkát sikeresen akar folytatni.

A produktiv munka sikere gyáriparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, kis kézművesnél sőt még az egyes háztartásokban is csak akkor biztos és számottevő, ha ezzel az ábécével ismerősek vagyunk.

Ilyen elemi tudomány az is, hogy szükség nélkül ne küldjük pénzünket külföldre olyan dolgokért, melyet itthon ,is elő tudunk állítani és viszont felesleget csak olyanból termeljünk, amit megfelelő haszon "mellett tudunk értékesíteni a kivitel utján.

Talán egy példával jobban világossá tehetjük ezt a tételt. — Talán a példából tanulunk is, talán keservesen, talán a kárunkon, de hát igy szokott a magyar ember.

Tavasz nyílás előtt állunk. A mező és kerti gazdaságokban megindulóléiben van a mozgás, a tervezgetés, a beosztás. Eme előkészületek közepette egy általános vészkiáltás hangzik lel országszerte, hogy nincs vetőmag. Herefélék-, répa-, bükkönymagvakat keresnek gazdáink. Keresnek, de nagyon keveset találnak s azt a keveset is, sőt rosszat is, száz és ezerszeres áron kell megfizetniük.

A főzelék s általában a kerti vete- mények magvai is hiányoznak a piacról, kapkodás, kutatás folyik e részben is silány eredménnyel, legtöbb esetben pedig teljesen eredmény nélkül.

Mindez miért ? Azért, mert szokva voltunk, hogy felsőoiaszország, Ausztria, Németország természetesen busás haszon mellett elárasztották országunkat vetőmagvakkal. Persze vettük, fizettük, mert mi

méltóságunkon alulinak tartottuk ilyesmivel pepecselni. Az olaszországi, csehországi termelők készpénznek vettek bennünket; nem is tartottuk különösnek, ellenkezőleg nagyon is természetesnek, hogy üzleteink cégtábláin ilyenforma felírások ékeskedtek ; stíriai heremagvak, burgondi répamag, erfurti veteménymagvak stb., mintha bizony valami nagy és csodás dolog volna a ’ magtermelés, vagy mintha országunk földje, kiimája nem volna egyáltalán alkalmas ilyen célokra, vagy mintha a magtermelés á világ legrosszabb üzlete volna.

Aztán a boltban árult külföldi portékáról azt sem tudhattuk, hogy jó-e, fajtiszta-e és csiraképes-e, pedig milyen sok keserves csalódás következett ennek a nyomán, mig az általunk termelt magnál ezek a csalódások elmaradnak és ami ennél sokkal fontosabb itthon, az országban, sőt kinek-kinek saját zsebében marad a pénz, a helyes nemzet gazdaság] elvnek megíelelőleg.

Ami pedig a kerti főzelék és vete- mény magvakat illeti, e téren eljárásunk kárhozatosan indolens. — Amennyi tenger pénzt kiadunk nagyon csekélységért, sokszor hasznavehetetlenségekért, az egyenesen hallatlan, fényes bizonyitéka ez a mai kényelmességünknek és élhetetlenségünknek.

Most aztán elkövetkezett az ideje annak hogy ez a kényeimemesség és élhetetlenség* mogbosszulja magát. Érdemes lesz megfigyelni majd azt a kapkodást, lótást- lutást, ami lesz nálunk március, április ha^ vában gazdasági magvakért és azt az elképedést ami lesz itt a főzelék és vete- mény magvak horribilis ára miatt.

Na de talán így van ez nagyon jól, mint lennebb említettük, kárán tanul a magyar ; tanultunk, okultunk és bárki jót állhat arról, hogy nálunk már az idén lesz magtermelés, aztán csak megkell kezdeni, mikor látni fogjuk, hogy ez nagyon köny- nyü, nagyon ésszerű és felettébb gazdaságos logíalkozás, rászokunk és talán akkor még az az idő elkövetkezik, aminek már régen el kellett volna következnie, hogy tudniillik felesleget is termelünk és

viskójába az öreg . . . Mihelyt a konyhában szembekerült a feleségével, Mina menten nagyokat nyögött.

— Mi bajod van? — kérdezte tőle az asszony.

— Rosszul vagyok . . .

— Hát akkor feküdj ágyba és igyál köményes pálinkát . . .

Mina nem feküdt ugyan le, de a pálinkából felhajtott egy jókora kortyot.

— Nem használ, — mondotta aztán.

— Még mindig nagyon beteg vagyok. Szent Isten, mivé leszek I . . . Meg fogok halni . . .

— Csak feküdj az ágyba . . .

— Nem íekhetem. Inkább bemegyek a városba az orvoshoz 1

— így betegen?

— Hát persze. Ha egészséges lennék, nem volna szükségem orvosra.

— Szót sem értek abból, amit beszélsz. Beteg vagy és mégis be akarsz menni a városba,

— Be.

— Feküdj le inkább, és huzdd a fejedre a dunyhát, az majd jobban használ, mint az orvos kotyvalóka.

— Nem, nem azt akarom, hogy az orvos megvizsgáljon. Aztán, ha a városban vagyok, megnézem Nikanoruskát is . . . Már olyan régóta nem irt . . . Talán beteg. Meg kell nézni mi van vele.

— De hiszen pénzed sincs.

— Majd felhajszolok.

És azzal az öreg Mina bejárta a falut, kopekenként könyörögte össze azt a kis pénzt, amire szüksége volt, hogy a városba jusson és a kormányzónak lábai elé vethesse magát. Amikor együtt volt a pénz, hazament lefeküdni. De nem tudta lehunyni a szemét. Egész éjszaka forgolódott ágyában. A felesége, Pela- gejaske is nagyon nyugtalan volt Mégis valahányszor az asszony megkérdezte, alszik-e, az éber öreg nem feleit. — Hadd higyje, hogy alszom, — gondolta magában,

. . Másnap, hajnaltájban Minának más- félóra hosszat várnia kellett a vasúti állomáson, olyan korán kelt és a vonat még csak jóval később indult.

A kocsiban, amelybe az öreg beszállt, ki- vüle még csak egyetlen utas volt, egy zsidó kalmár, aki jól ismerte Minát és köszöntötte. Aztán menten a fülébe súgta az öregnek:

— Oh Istenem, oh Istenem micsoda napokat élünk.

— Miért? Mi baj van, Abram Leibovits ? — kérdezte megriadva Mina Artjemovies.

— Rettenetes dolgok történnek ! Csupa borzalmas dolog. — És a zsidó lehunyta szemét s nagyon szomorúan rázogatta a fejét.

Mina előbb óvatosan körülnézett, nem hallja-e meg valaki, aztán ezt suttogta a zsidó fülébe:

— Nikanoruskát elfogták.

— Azt a derék fiút ? Oh, oh, eh ! — sopánkodott a másik. — És mi lesz most vele ?

Mina * Artjemovies elmondta, hogy ki akarja szabadítani a fiát és hogy elmegy azért

a kormányzóhoz. Majd a lábai elé veti magát.

— És azt hiszi, Mina Artjemovies, hogy sikerülni fog majd? Azt hiszi, az olyan köny- nyü ? Hogy térdre esik majd előtte . . . Oh, oh 1 — sopánkodott — az még nem elég bizonyíték valakinek ártatlansága mellett . . . Én' is térdre vetettem magamat az unokaöcsémért és pénzt kínáltam, sok pénzt ... A sok pénzt elvették, de az unokaöcsómet agyonlövették mégis . , .

Minának hideg verejték ütött ki a homlokán.

— De hát én nem akarom magát elkeseríteni. Mina Artjemovies, — szólít busán a zsidó — nem beszélek többet a dologról . . . Kívánom, hogy magának jobban sikerüljön, mint ahogyan nekem sikerült.

... A városnak végén volt egy óriási komor épület, rácsos ablakokkal; Mina egyenesen odament. Annak az épületnek egyik cellájában dohosodott most az öregnok diák fia, Nikaronus. De hát miért ? A vén Mina el sem tudta képzelni, hogy az ő fia valami rossz fát tehetett a tűzre. Kalapált az öregnek a szive, amikor Artjemovies beljebb került a börtön kapuján. Mindjárt a kapu alatt útját állta valaki. Oh, a börtönbe bejutni nem olyan könnyű dolog. Ahoz elébb engedély kell, — mondta neki az egyik porkoláb.

— De én az apja vagyok neki 1 . . . A fiamat akarom látni 1 . . . — nyöszörögte a szerencsétlen Mina.

— Mindegy, — dörmöate a Dorkoláb.

'X A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye:

.„MÓDIAM O-CLUBSPECIA LITE “

Vigyázat: HŰT Utánzatok vannak forgalomban I

Sodorni való papír ára 30 fillér.

Vétíjeuy

sasa*

<x