Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-03 / 44. szám
ebben az uj világban nincs helye a kitartott- taknak, vagy el fognak tűnni, vagy elsöpri őket, mint a szemetet az uj hazát munkával : megteremtők serege, — mert az uj világban j csak raegujhodt embereknek lesz joguk meg- i érni és örvendezni a béke boldog o.-szágá- ! nak. ezekre most mindnyájunk idegzete, de hitünk meggyőződésünk erősen élteti bennünk a törhetetlen erőt, hogy most. már lehet az átmenet akármilyen megrázkódtató, kibírjuk, és • sértetleuüi, épen fogunk átjutni egy uj vi- . láglía, mely eijön s hozza a béke legbokto- j gabb országát. Es hogy ez olyan és az lesz, amilyet Tárunk, csak tőlünk, egyedül tőlünk függ. Szó léikül megyünk el azok mellett, kitt i ebben kétkedni szeretnek, akik gyáván rette- j gik az átmenet nehézségeit. Mi akarunk bol- j dogok lenni és akaratunk szerint fogunk' ke- i resni ebben az uj világban. /-J ln I- nóKi n i' loo*. • jLV»UjUi\, UUgj oyiUUá ioi vóvoul •- ‘ első principium, hogy jövőnk útját ne ott ke- | ressűk, ah"! arról azelőtt ötöd fél évve! letértünk, uj ösvényeket találtunk meg a háborús I esztendők alatt. Az a régi romlottsággal, gyű- : Sólettel s egyéb gonoszságokkal volt kikövezve, j 1 Uj felfogás, egészen megújult lelkivilág- és erős akarattal keli keresni és akkor mindenki megtalálja ezt az utat. az erőt, mely fenn fog tartani az átmenet nehézségein, megadja a magyar föld, a magyar munka. Csak az ősi hibákat kell kívül hagyni, az ostobaságokat kell eldobni magunk- j túl; a közöny, fényűzés, indolencia, türelmetlenség és a gög tébolya az uj világba \aló berendezkedéshez felesleges lim-lomok, no hozzuk magunkkal, mert ártalmunkra, vesztünkre tesszük. Felejteni keli sokat, nagyon sokat, amit a régi világban tanultunk és- alkalmazni, javunkra használni a háború alatt tanultakat és tapasztaltakat. Ei keli dobjuk a cifraságokat, a sallangokat, a célszerű munka hoz most már egyedül jövedelmező kamatot, az, ad megtiszteite- tést/az tesz kiválóvá és az szerzi meg a köz- becsülést mindeneknek. Meg kell értsük, hogy a társadalmi osztályok között eddig burjánzott teltogás, ellenszenv és bizalmatlanság az emburies bánásmódtól pusztul el. Kiestek divatból a bálványok, értéküket vesztették a kinevezett nagyságok, mert uj vallás jön a dolgozó emberekből toborzott hi vekkel. A sine cura állásokra nem lesz többé szükség, csak az kell megéljen, aki dolgozik nemcsak a maga, de a köz javára is. Az uj világban kialakuló viszonylataink- j ban széles látókörre kell kiterjessze figyelmét ; mindenki s meg kell állapítsuk mindannyiszor j az egyenlő megterhelést s a hol segítségre i van szükség, vigyük az erőket oda. Itt hiva- j tás vár a születés és vagyon kiválasztottjaira, • akiknek kötelessége lesz a hivatást betölteni és expiálni ezzel a múltak mulasztásait, mert jásaival. Találtak-faszobrokat, melyek ujabb időkből valók. Az angol királyi földrajzi társaságnak egy vitáján Forbes-nak az volt a véleménye, hogy a Husvét-sziget kultúrája összefüggés- gésben áll Perunak az inkák kora előtti ős civiiiizációval, mivel ott is vannak nagyszámban ciklop-terasszok, melyek segítségével az őslakók a szakadékszerii hegyoidalokon függő kerteket cs földeket létesíthettek. Thomson és Howarth tudósok szerint a Husvét sziget kultúrája inkább nyugatra mutat. Mert Thahitin és a Salamon szigeten találtak hasonló típusú faszobrokat és inadáralakokat, ugyancsak a battaknál Sumatra belsejében. Ezért, felteszik, hogy az őslakosság a nagy maláji népvándorláskor jutott a szigetre, vagy hogy ott azelőtt nagyobb szárazföld létezett, melyet vulkánikus események pusztítottak el. De a vitában résztvevő összes tudósok megegyeztek abban, hogy a jelenlegi ben- szülöttek világosabb és sötétebb bőrű egyénekből összekeverődött faj, melynek már semmi köze sincs az őslakossághoz. Hogy is lesz hát ? Mint a mozi vásznán a villanyfénnyel oda vetített képok, olyan gyorsan peregnek ma napság a világjelentÖségü esem ínyek. Alig-aüg tudjuk figyelemmel kísérni, nehezen bírjuk a részleteket átgondolni, olyan nagyok az egésznek méretei. Legfelsőbb garanciával finitum est, hogy rövid időn belül önálló, Ausztriától és minden mástól független Magyarország lesz. Mondjuk, Írjuk, olvassuk egy idő óta minden percben, olyan könnyedén, hevenyészve, mintha azt mondanék, hogy holnap eső lesz. Talán közülünk, ezer közül egy sem akad, aki el is gondolni, vagy még elgondolni is tudná, hogy mit jelent ez a nagy mondás. Századokon át, szinte a mohácsi veszedelem napja óta *zt a szót alig merte hangosan kiejteni magyar ember, csak a szivekben élt és sóhajok formájában nyilvánult meg. Sok keserves időt éltünk át sgyszér-másszor majd négyszáz óv óta ezekért a sóhajokért, sok nemes vér Ömlött, sok derék ember élete aludt ki ezért az óhajért s ima most máról- holnapra ölünkbe fog hullani. El lehet ennek a nagy dolognak részleteit képzelni olyan hamar, mint arailyen hamar elértük ? Gondoljuk csak el, hogy ezentúl Becs nekünk egy jottával som fog többet jelenteni, mint például Madrid, vagy Koppenhága. A Lajta vize ezentúl egy szép csendes folyó a nyugati határon, melyen túl a külföld következik, egy áldott folyó, mert elválaszt minket attól a bizonyos külföldtől, ahová ezentúl még nagyobb keserűséggel log álhallatszani a Kossuth nóta. Nem lesznek ezentúl közös dolgok, meg közös miniszterek, akiknek mindig túrás volt a hátuk. Nem lesz közös konzulátus, hogy fognak majd ezen csudálkozni a külföldiek ! akik szemében eddig sem volt magyar, legfeljebb a konzulátusi épületek cimtábláján. Nőm lesz közös pénzügy, a bankónak’ mind a két oldala magyar lesz, éppen úgy,’ mint az ércpénznek is. Nem lesz delegáció, ahol pedig olyao sok pénzt kértek tőlünk minden esztendőben s adtunk, nem adtunk, egyformán költöttek. Nem lesz közös hadsereg, na hát azt hisszük ennek örülünk legtöbben és legjobban. Elképzelni is merő boldogság, hogy nem szidják, gyalázzák német és cseh tisztek né metül katonáinkat, nem ők oktatnak a katonai mesterségre, az ő speciális tudományára, a rükverts koncentrirungra, arait mi sohasem tudtunk megtanulni. Nem lesz kétfejű sas, el fog repülni rövid időn belül ebből az országból valamennyi, akárhogy oda vannak kötve valamihez. Más madár fog ide költözni, amelyiknek csak egy feje lesz s nem tátja mindig a száját. Sok helyről letűnik a fekete-sárga szín, ez a szamrontó, szégyent jelentő kétszínűség. Nem halljuk többé a Gotterhatte bosz- szantó áriáit, mely annyiszor keverte fel bentiünk a vért, s amelybe soha fel nem tudtuk fedezni a közösség jelzését. És igy tovább. Minden el fog tűnni, ami közös volt, ami cpozavaró volt, ami sohsem kellett se testünknek, se lelkűnknek. Ezek elpusztulása után is marad itt még kellemetlen doloy elég, amit ugyancsak ezeknek kell tulajdonítanunk, de sorban elpusztulnak ezek is. — Felsüt a bóka napia s akárcsak a harmatot, felszippantja majd „ a rekvirálást. a maximálást, a központokat, a különböző jegyeket ós igazolványokat. Akkor aztán lösz itt az egy ukol egy pásztor boldog országa. ! Színház. Gábor Andor három felvonásom vigjáléka került kedden bemutatóra s ugyanezt, szerdán megismételték. Különös témát penget az író : a feleség tálalja fei a lérj szeretőjét. Hogy az éietbeu aligha van ilyen feleség az bizonyos s éppen azért valószín Útién a mese gerince, az iió szatirikus girnirungjávat azonban be lehet venni balndi Íren játsza az asszonyt, Huzeila Irén a szeretőt és Várhegyi Lóránd a férjet. Helyszűke miatt telegramul stílusban fejezzük ki véleményünket. Faludi írén tuireá- iis felfogással pattogott, liuzeliá Irén a nagy jelenetet elejtette, Várhegyi Lóránd a harmadik felvonásban a szerelemre ébredt férjet j-már nem tudta visszaadni, tí tirió körül for- l gott. kerengett a kiséret, az öreg herceg szerepében Dorner Jenő jó volt, Amália herceg kisasszony volt Beck Rózsi, az após szerepei, Reményi László ukadoztu végig az első előadásban, feleségét pedig Bartók Edith énekelte végig. Az éneklés kifejezés pdi tévedés, mert az ő beszéde már valóságos éneklés. A prokurista szerepét Szép Gyula úgy játékban, mint felfogásban jól es jellemzően alakította. Végül elsőrangú elösmerés illeti, a súgót, kinek hangját és tiszta kiejtését az’ egész esión át élveztük. A hét másik újdonsága Ascher Leó fülbemászó zenójii „Hejehuja báró "-ja voit. A milyen vígan, pattógoau szóló volt a zene, annál kevésbé voit szellemes a szövegkönyv. Jóformán az egész társulat voit foglalkoztatva. Az-előadó sziuészok kivétel nélkül jó kedvvel játszották meg a szerepeiket ós ezzel a’szerepek és játék fogyatkozásait nagyban ! pótolták. Különösen Thurso és tánc-számai | keltettek élénk hatást , A telt ház különben egész háiás pubii‘ kuni volt s mindent megtapsolt. Jeiílxne* jy^« — Vármegyei főispánunk tiikárja, akinek fáradhatatlan hivatali tevékenysége a mai naposban még fokozottabb mértékben van igénybe véve, az események nagyszerűségétől áthatottuD az alábbi táviratot intézte október 31-én a Nemzeti Tanácshoz : Nemzeti Tanács Budapest. Tisztelettel üdvözlöm a Magyarország önállóságát és függetlenségét kivívott Nemzeti Tanács .vezető apostolait, kiknek egész erőmet és magyar leltemet felajánlom a Nemzeti Tanács rendelkezésére, kijelentvén, hogy szolgálni akarom szivem egész melegével felszabadító munkájában és édes Magyar hazámat függetlenségének kivívásában KÁLNAY GYULA, belügymiaisztvn * titkár, Íői9páni titkár. — Vármegyénk állandó választmánya nov. hó 5.-én ülést tart, melynek tárgya az 1916. évi háztartási számadás megvizsgálása. /
