Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-20 / 42. szám
&a@ykáf»c9Íy, ISIS. október 20, XLIV évfolyam. 42. ssám, POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellőm! és anyagi részét illető közlemények küldendők: ooo NAŰYKÁROLYBAN, Jókay-ntca 2. szám oeos Telefon SS. széni í j MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP sose Egyes szám 30 fillér. I SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ:: ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | PÄS&ABY J & is. OS e Egy jvre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán kdidve 12 K, FŐMUNKATÁRS J Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. ( Hirdetések jutányos áron kőzőltetnck. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér Ä központok hatósági jogköre. A Hadiíermény Részvénytársaság és a többi Központ szervezetének, működésének és különösen jogkörének ismerete ma-már külön tudomány. Bár kétségtelen, hogy a minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedési joga alapján a központokat egészen különös jogállással alkotta meg és ruházta lel, mégis óvakodnunk kell attól, hogy ezeket a lényegileg gazdasági intézményeket hatósági joggal felruházott közintézményeknek tekintsük. Különösen sok félreértésre ad alkalmat a m. kir. minisztériumnak 1917 november 9 iki keletű 4,308—1917. M. E. számú rendelete, mely a háborús gazdasági központok kormányhatósági felügyeletéről és ellenőrzéséről rendelkezik. E rendelet nagy vonásokban körülírja, hogy a miniszter felügyeleti jogát, — mely a megbízottak, bizományos és albizomá- nyos és albizományosok tevékenységére is kiterjed, — miképpen gyakorolja. 4-ik §-a szerint a miniszter felügyeleti jogkörénél fogva utasíthatja a központi szervezet vezetőségét, hogy a mulasztást, vagy szabálytalanságot elkövető alkalmazott ellen illetményeinek terhére egy havi fizetése erejéig, a bizományosok és albizományosok ellen pedig ötezer korona erejéig terjedhető rendbiróságot szabjon ki. Bár kétségtelen, hogy a rendbírság kiszabása, valamint a bizományosi viszony rögtöni hatályú megszüntetése a miniszter kizárólagos jogkörébe tartozik, mégis azt tapasztaljuk, hogy a központok vezetőségei — nyilván lélreér^ésből — ezeket a hatósági jogokat önmaguk is gyakorolják. A közönség teljesen tájékozatlan a központok vezetőségének jogkörét illetően s ennek folytán nem ritkán megtörténik, hogy illegitim utón kivetett bírságokat megfizetnek, mert a megbírságolt fel nem akarja magát további eljárás tortúráinak kitenni. Közjogi szempontból végtelenül fontos ugyan e kérdés, mert felette veszélyes még a legtávolabbról is lehetőséget nyújtani arra, hogy magánszemélyekés magán- intézmények hatósági, pláne büntetőjogokat gyakoroljalak, mégis inkább a kérdés érdemi oldalával kívánunk ezúttal foglal kozni. Bár tagadhatatlan, hogy kizárólag a miniszter gyakorolhatja a bírságolás és azonnali hatályú felmondás jógái, mégis kétségtelen, hogy az iniciativa nem a minisztertől, hanem a központok vezetősé- gétől s azok közegeitől fog származni. Végeredményképen tehát a miniszter felhatalmazásából egy minisztériumi tisztviselő gyakorolja eme rendkívüli jogokat, aki a központok közegei által egyoldalúan és sokszor az érdekelt személy minden megkérdezése nélkül eléje terjesztett tényállás alapján határoz. ' Ha most figyelembe vesszük, hogy a központok a még kiszabandó birság nagysága, illetve egyéb jog követelmények tekintetében is javaslatot tesznek a miniszternek, akkor egész bátran kimondhatjuk, hogy itt a központok olyan jogokkal Hibáztattak fel, amelyeket kritika nélkül nem hagyhatunk. Minden megtorló eljárás: bíráskodás. Ez esetben a központok bíráskodnak minden jogászi közreműködés hijján, anélkül, hogy a terhelt fél egyetlen szót emelhetne védelmére. Nincs is módjában az, hogy a vád adataiba tekintsen. Nem is tudja ellenőrizni az ellene felmerült bizonyítás adatait. Egy szép napon megkapja a határozatot, egyszerűen befejezett tény előtt áll, anélkül, hogy módjában volna magán segíteni. A Közigazgatási Bíróság elutasítaná a panaszt, mert törvényes rendelkezés azt kifejezetten hozzá nem utalta, a polgári bíróságok pedig azt mondanák, hogy a jogorvoslatot kereső fél szerződése alapján vetette alá magát a miniszter bírságolási jogán alapuló határozatnak. Szóval előfordulhatna az az eset, hogy valaki személyes bosszú vagy Alantas kenyériDtazás a háborús Bulgáriában. Olvastuk már, hogy Tonelli Sándor dr. kereskedelmi kamarai titkár a szófiai kereskedelmi és iparkamara meghívására Bulgáriába utazott, hogy a szófiai kereskedelmi és iparkamarában előadást tartson a magyar-bul- gár gazdasági viszonynak a háború utáni alakulásáról. Útjáról és általános benyomásairól Tonelli dr. a következőket közölte: Az utat tulajdonképpen a Magyar Keleti Ga zdasági KözpODt rendezte. Társaságomban utaztak Szófiába Balkányj Kálmán, a Központ igazgatója és Varjaasy Lajos aradi kamarai íitkár is. Utunk célja az volt, hogy egyrészt a bul gór közönség figyelmét Magyarországra és a magyar gszíUsági életre tereljük, másrészt, hogy a közvetlenül érdekelt kereskedőkkel é« iparosokkal tárgyaljunk arról, hogy mi az, amit Magyarországon beszerezhetnek. Ehhez képest három előadást tartottunk Szófiában, Varjassy és Balkányi pénteken a tiszti kaszin óban amely Szófiának egyik legnagyobb előadó teime, beszéltek a magyar ipar íejlő- désérő 1, jelen állapotáról, valamint a magyar- bulgár k*.eckedelmi viszonyról, én pedig szombaton a kamarában meghívott közönség előtt a várható gazdasági alakulásokat fejtegettem- Mig az első két előadáson majdnem mindenki megjelent, aki Szófiában számottevő szerepet játszik, *z én előadásom gyakorlati célokat szolgált és igen érdekes vita követte, amelyben szófia legelőkelőbb kereskedői és iparosai vettek részt. Ugyanez alkalommal a hozzánk intézett kérdezósködésekre számos felvi lágosilóst is nyújtottunk a magyar gazdasági viszonyokról. Az «leadásokkal majdnem egyenlő fontosságának tekintem, hogy alkalmunk volt személyes tárgyalást is folytatni a bulgár politikai és gazdasági élet vezető egyéniségeivel, Toncsev pénzügyminiszterrel, Baklanov kereskedelmi miniszterrel, Popow tábornokkal, a közélelmezési igazgatóság vezetőjével, Stoja- novr aligazgatóval, Karadzsov kamarai elnökkel, Zlalanov titkárral, Danailov egyetemi tanárral, aki a radikális párt egyik vezére. Zonev egyetemi tanár a Magyar Keleti Központnak múlt évi kurzusán több előadást tartott Budape«ten, Ígéretet tett nekem, hogy ez- idei magyarországi útja alkalmával Szegedet is meglátogatja és előadáet tart a Bulgárság kulturális és gazdasági törekvéseiről. Ami az általános viszonyokat illeti, a közélelmezés körül Bulgáriában sokkal nagyobb bajok vannak, mint nálunk. A tavalyi rossz termés folytán liszt csak minimális mennyiségben van ; lisztet csak főzésre adnak ki, egyébként pedig a lakosság tiszta kukorica-kenyeret kap. Marhahús hetek óta nincsen és az egyetlen husnemii, amit kapni lehet a baromfi. Jellemző például, hogy egy nyolefo- gósos ebéden, amelyet Baklanov kereskedelmi miniszp • adott, csak egy húsétel szerepelt a menükártyán. Bulgáriában kevesebb cikk Yan lefoglalva és hatóságilag igénybe véve, mint nálunk. A tapasztalat ott is az, hogy mihelyt egy cikket központosítanak, az nyomban eltűnik a forgalomból. A szappan például szabad áru, van is bőven, de rendkívül magas árakon. Különlegesség gyanánt a hölgypublikum szomorúságára megemlíthetem még azt is, hogy az idén a kazanlikt rózsavidékeu a fagy nagy pusztításokat tett és a világhírű bulgár rózsaolaj ára erősen emelkedi/c, A férfi kösönség viszont megnyugtatólag veheti tudomásul, hogy Szófiában is dohányinség uralkodik. Lehet, hogy a dohánytermelő vidékeken, amelyeket nem láttam, jobbak az állapotok. Szófiai követünk, Czernin Ottó gróf, a volt külügyminiszter testrérőccse, egyike legnXERMBEEG HEGEDŰ hangja páratlan I Ö-..--------------------..............................nangja parauan i Bu dapest, VII., StáO60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jólungu..........................K 60 — Vo nó . . K 8.— K 12.- K 15 Rondiléinél a pénz *lőr« btküldondő.
