Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-28 / 30. szám
J ___ SZ ATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY. Hosszú volt a négy esztendő, keservesen hosszú, az emberiség szégyenkora teljen be ezzel a négy esztendővel, még a pokol lakói sem akarják már megünnepelni a luszlrumot is. Az ő uralmuknak is vége következik, pusztuljanak a sátánok, hogy bevonulhassunk a megszabadított Jeruzsálembe, a béke áldott országába. Berendezkedés. Az áldást osztó ftyár kellős közepén vagyunk. Abban az időben, amikor az előrelátásra, a jövőről való gondoskodásra különös figyelem fordítandó békés időben is, de különös kötelessége ez minden embernek most, amikor már tapasztalatból nagyon is megtanulhattuk, hogy amit most elmulasztunk, azt később, a rideg ínséges háborús tél folyamán pótolni módunkban nein áll. A Gondviselésnek legyen hála, ez a nyár nem volt szegény, nem volt fukar és mostoha. Ha hellvel-hellyel a kalászos termények eredményénél mutatkozik is némi csalódás, azt kárpótolni látszik azzal hogy az élelmiszerül szolgáló egyeb terményekben a kedvező nyári időjárás folytán olyan hozam kerül napról-napra betakarításra, mely kizárja minden lehetőségét annak, hogy itt valaki szükölködés- nek legyen kitéve.Csak végig kell nézni egy-egy kö- zönségénes heti vásárunkat, sőt mindennapi élelelmiszgr piacunkat s meggyőződhetik mindenki, hogy itt olyan eredmény áll mindenki rendelkezésére, mely eleve kizárja, hogy nálunk élelmi szükségről, pláne ínségről, akár most, akár a jövő termés idejéig beszélni lehessen. A főzelék és zöldségnemüek mellé bőséges mennyiségekben járul a gyümölcs- termés, melynek hozama minden fajtában az idén különös nagy mennyiségben, kerül a piacra. A hosszú nyár és a nálunk rendesen hosszú és szép ősz alait a bes érzésre mindenkinek bőségesen ideje lesz, a tél és tavasz szükségleteire való eltartás, kozerválás mellett pedig minden éléskamara minden napra megadja a szükséges élelmet, biztosit er nélkülözés ellen még akkor i ha a kenyérből nem is volnánk a béke időbeli bőségben ellátva. Egyetlen elíogadható ellenvetésnek adhatnánk e részben hely t, nevezetesen a piacunk eme részét-is uraló drágaságra való hivatkozást. — Ez a kifogás is csak első gondolatra látszik elfogadhatónak, mert az élelmi szerek drágaságával a kereseti viszonyok egyenlő arányban látszanak lenni. A munka — ha még oly silány eredményű is — nálunk olyan díjazásban részesül, mely kizárja a szükség és riéíkü- ; lözés nagyobb mértékének lehetőségét, j sőt ésszerű bosztás, takarékoskodás mellett egyáltalán e sem képzelhető, hogy valaki munkás élet folytatása mellett itt szükséget szenvedjen élelmi szerekben. Tudjnk nagyon jól, hogy népünknek első, sőt sajnosán keli megállapítani, hogy csaknem kizárólagos táplálkozása a kenyérből szokott kitelni. A jó békés időkben nem volt, nem is lehetett ez ellen kifogása senkinek sem. Ennek az országnak áldott földje biztosította ezt bőségben mindenki számára, ámde különös, nehéz viszonyok közé sodródtunk. Épen ennek az áldott jó földnek a megvédése és számunkra a hosszú jövőre való megtartása szükségessé és illetve mindnyájunk kötelességévé teszi azt, hogy mindennapi kenyerünket sok'akkaí megosszuk. Ezt meg kell értse mindenki. Különös, változott körülményekhez kell alkalmazkodnunk, ha akármilyen keservesen esik is. A kisebb karaj kenyér miatt zúgolódni tehát nem szabad senkinek, bele kell abba nyugodni, hiszen a lehetőség határain belül a hatóságok mindent el fognak követni, hogy a szükebbre szabott Másnap délben szokása szerint a Buller- vendéglőben volt és villásreggelizett. — Honnan vette ezt a cmnya kutyát, Fagaustine '? — kérdezte Lexin. Hiszen ez egy kafforkutya. — Hozzám menekült — mondta Faga- ustine és szeretettel nézte a borzas állatot Parker éppen kockázott a szomszédjával, hogy ki fizesse a következő italt. NapihirekrŐi beszélgettek, a tőzsdéről, a De Boers bányák nyereményeiről, betöréses lopásokról és rabló gyilkosságokról. Hirtelen átható fütty hangzott o! kívülről. Topsy felugrott, nyilsebescn kirohant és egy kínaihoz futott, aki csakhamar eltűnt az első utcasarok mögött. — A kutya, a kutyám! — Ordított Fa- gáustine, két széket döntött fel, eltört egy poharat, főidre tiport egy indulni készülő vendéget és elrohant, amily gyorsan rövid lábai bírták. E hant az eltűnt kínai után Hiábavaló fa ad Is ág volt, mert nem talált senkit. Visszarohant n bankhoz. Kifulladva ér kőzett oda és mrgkéixl 7-‘e, vájjon eg" kínai benyujtott-e ma egy 2000 fontról szóló csekket és kifizettók-e neki az összeget. — Igenis, — felehók — két órával ezelőtt volt itt. Tojpsyt, Jimmyt és Lung Tsinget, a kínait azóta senki sem látta -Kimberleyben. adag mindenki számára biztosítva legyen és legyen mindenki meggyőződve, hogy ha ez a biztosíték nem is fogna a legideálisabb formák között sikerülni a ható-. ságok részéről, úgy ennek nem az eljárt hatóságok, hanem sz egyes emberek önző kapzsisága lesz az oka. Éppen ebből a célból kiindulva tárgyaltuk eme cikkünk elején a kenyeret pótló élelmiszerek beszerzésének szükségét, mint nélkülözhetetlen dolgot. Talán nehezen fog menni, talán keservesen fog^esni, de okos emberhez illő dolog alkalmazkodni a viszonyokhoz és mindenesetre jobb, mint szükségét szenvedői. Gondoljuk csak meg, hogy vannak •vidékek, nem is messze, még országunk határain beiül is, ahol még a békés időkben is nélkülözték a ' kenyeret, nekünk még most sem kellett ettől tartani, mi nem leszünk ennek kitéve, csupán a napi adag lesz kisebb. Megértéssel, ügyes berendezkedéssel, takaros beosztással é’ve nem szabad nálunk senkinek szükséget szenvednie, aki pedig gyáván', vagy hebehurgya módon rendezi be eletet, annak nincs joga panaszra. Ennek a szomorú időnek pedig minden jel szerint a vége felé közeledünk, kitartásra, helyt állásra van szükség, szinte holt bizonyos, hogy utolsó offen-. zivánk ez a háborús nyomorúság ellen, nem jósolunk lehetetlent, mikor azt állítjuk, hogy a jövő évi aratás terméséből már mindnyájunk részére nagyobb karaj kenyér fog jutni s azt csak hazatérő szeretteinkkel fogjuk megosztani. Hírei*:* — Személyi hir. Jékey Sándor, főispán, f. hó 22 én Nagykárolyba érkezett, honnan 24-én hivatalos ügyben a fővárosba utazott. A fővárosból 2 napi tartózkodás útin 26-án Nagykárolyba érkezett. 27-én a délutáni vonattal kedves családjához Fehérgyarmatra utazott. — Dr. Falussy Árpád, országgyűlési képviselőnk f. hó 29-ón Érendrédrő! Budapestre utazik. — A közigazgatási bizotíság rontles havi ülését a fő spán és alispán egyidejű távoliéit) miatt augusztus 9-ike helyett, augusztus 13-án kedden tartja meg. — Szabadságon. Kálaay Gyula, belügyminiszteri segédtitkár és íöispáni titkár lolyó hó 27-én az esteli vonattal négy heti szabadságra várooU ikból eltávozott Á négy év óla tartó háború alatt első Ízben megy az emberit letti munkát végző, kiváló szorgalmú titkár szabadságra. Kívánjuk hogy e rövid ideig tartó szabadságot kellemesen töltse, hogy újult erővel folytathassa rövid ideig szünetelő rpunit áj át. — Hösöit sub auspiciis regis avatása. A budapesti tudományegyetemen csütörtök délelőtt inogható ünnepség keretében folyt le a sub auspiciis regisckőjetélt doktorrá avatás. Nagy István főhadnagy a második jelölt Vágó dános szintén főhadnagy volt. Mindkét jelölt még a háború elején került ki a frontra s az óta szakadatlanul a fronton szolgáltak. A harmadik jelölt Király Ferenc, civil volt, ki fid Király Miklósáé nagykárolyi polg. leány iskolai tanárnőnek. f A kínai gondatlanul figyelte. — Jobb üzletre számítottam, Lung-Tsing !. Hosszú szóváltás következett. Végül Fagaustine egy csekket adott át a kínainak, kétezer font értékű csekket, mely a Kimberley bank pénztáránál váltandó ki. Lung-Tsing zsebre vágta a csekket, — Mister Fagaustine, — mondotta aztán — odaát voltam a Builer vendéglőben« Azt beszélték ott, hogy 4410 tiltott gyémantkeres-,, kedést űz. Mister Parker is ott volt, az a nagy — simára borotvált.arca — férfi. A detektív ? -- Fagaustine elsápadt. — Nem tudora, hogy micsoda, kicsoda De vigyázzon, nehogy házkutatást ..tartsanak önnél és rajtacsipjék. No de hiszen Önnek jó rejtekhelye van, — Lung-Isiug egy pillantást vetett Topsyra, amely nyugodtan feküdt a szoba egyik sarkában — Isten önnel, mister4* Fagaustine. Amikor Lung-Tsing eltávozott. Fagaustine lázas munkába kezdett. Előbb kivette az asztaliakból a gyémántokat és Topsy szőrébe bujtatta őket. Azután egy ucéikazettából szedett ki csiszolatlan köveket Fagasutine, amelyek egy más forrásból kerüllek hozzá Ezeset is Topsy szürzsebeibö csúsztatta. Most aztán nyugodtan alhatott Fagaustine.
