Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-21 / 29. szám

tézetek indoleneziáját a nemzeti eszme torjezz- lése terén és a nemzeti eszme czóljai körül, akkor igen szomorú tapasztalatra jutunk. (Halljuk ! Halljuk ! a középen.)

Ezelőtt hat évvel indítványt lettem a Pesti Hazai Takarékpénztárnak közgyűlésén, hogy alakítsunk egy nagy magyar " nemzeti kulluralapot abból a czólból, hogy lehetőleg társadalmi utón igyekezzék a magyar nemzetiségi invázióval szemben védekezni, mert hiszen csak lelkesedéssel ilyen nagy munkát, ilyen nagy akcziót végezni nem lehet. Ép úgy, mint a Deutscher Schulverein és ép úgy, mint itt az Albina és a Transsylvánia s a román nemzetiségi liga, mi is kei), hogy anyagi erőt is tudjunk velük szembeállítani akkor, amidőn a magyar nemzet integritását, földjét, vagyonát és kultúráját megvédem akaijuk. A 180 nemzetiségi pénzintézettel szemben áll 4000 magyar pénzintézet, A 4000 magyar pénzintézet közül úgyszólván kizárólag csak a Pesti Hazai Takarékpénztár volt az, amely évenként beállított 10.000 koronát magyar nemzeti czólokra . . .

óvári Ferenoz: Nyolczszáz intézet hozzájárult !

Falussy Árpád: . . . a többi pénzintézet pedig , jórószben agyonhallgatja a dolgot.

Óvnvy Fercncz : Dehogy hallgatta agyon, hozzájárult.

Falussy Árpád: Bocsánatot kérek, hat óv alatt 110000 korona gyűlt össze, amelynek 60 százalékát a Pesti Hazai Takarékpénztár adta. Ebből látjuk, hogy amidőn olyan nagyon erős nemzetiségi akczioval állunk szemben,. azzal ilyen incidens társadalmi működéssel inegküzdeui abszolúte nőm lehet, hanem mindent el kell követnie a magyar törvényhozásnak és képviselőháznak arra, hogy ezzel az invázióval szemben a magyar nemzet jövő fen - maradása biztosittassek. (Helyeslés balfelől.)

De hangokat hallottam arra vonatkozólag, hogy a magyar nemzet nem foszthatja 'meg a nsmzetiségoket azoktól a jogoktól, amelyek minden polgárnak kijárnak. Ezt én magam sem akaróin, hiszen előrebocsátottam azt, hogy nem jogfosztás, nem jogkizárás, hanem .ellenkezőleg az a czélom, hogy minél szélesebb alapokra helyezzük a választójogot.

De ha figyelembe vesszük azt, hogy mi- kép kezelik ezeket a kérdéseket a külföldön, csak rámutatok arra, hogy a moldvai magyarság ulrománositásat — ahol tudvaievőieg 2O0.0UO, magyar lakott még ezelőtt 60 esztendővel — törvénybe iktatták és 1886 ban a román közoktatási törvény megalkotásakor Vizanty András a parlamentben a következőket jelentette ki: „JNem nézhetjük el, hogy valamely román iskola tantervében csak névieg szerepeljen a a román nyelv, mert az az átllampolgár, aki a román nyelvet nem érti, nem érezheti azt a szent tüzet, azt az összetartást sem, amelyet egyedül csák az azonos és közös nyelv érzésé adhat meg. A legnagyobb sz gorusággal kell tehát a román kormánynak teiligyelni arra, hogy a román nyelvet, amely az ó egész nemzetének szive és lelke, ne áldozzák lel inás idegen nyelvekért.“ Ezt Romániában törvénybe iktatták.

Ha most figyelembe veszszük azt, hogy olt, ahol nekünk közei 200.000 magyarun« lakott, akik jobban hivatkozhatnak arra, hogy autochton nép, mint a román, mert előbb küz- dötték ki azt a területet a magyarok, mint ahogy beszivárogtak oda a románok, ott egyetlenegy magyar iskola nincs, egyetlenegy magyar tanító nincs és amidőn a magyar kalho- iikus vagy református hívek magyar nyelvű papot kérnek, azt visszautasítja a kormány és kizárólag csak román papot kapnak, isteni tiszteiéi ük kizárólag csak román es a magyarok templomában es iskolájában soha egyetlenegy szó som hangzik el magyarul, — ezzel szemben kérdem, hogy lehet-o bárkinek is a magyar nemzetet azzal vádolni, hogy a nemzetiségeket elnyomja, hogy azoknak a nyelvét akarja sérteni ?

Hiszen ott, ahol nálunk 3000 román iskola van, ahol 1600 olyan tanító lehet, aki egyetlenegy betűt nem tud magyarul, nekiiuk nagyon kell vigyáznunk, hogy a románoknak' ezen gondolkozásával szemben nem vagyunk-e tulságosau gavallérok, elnézők és toleránsok, vájjon az a kimélet, amolyat nemzetiségeinkkel szemben tanúsítunk., nem fogja-e később a magyar nemzettel szemben nagyon megbo- azulni magát. (Igaz ! CJgy van ! a szélső baloldalon.)

T. kópviselőház 1 Látjuk a nemzetiségek rósséről, hogy akkor, amidőn csak jogainkat

TMÁRM E GYEI K ö Z L Ö

érvényesítjük is, micsoda hallatlan felháborodást csinálnak nemcsak itt benn az országban, hanem különösen a háború előtt, amikor alkalmuk volt még apró czikkeiket Párisban, Londonban, Berlinben elhelyezni, a rágalmaknak egész özönét szórták ránk. Ott volt a gö- rög-kathoiikus magyar püspökség felállításának kérdése. 1823-ban a kanczelláriának egy rendkívül hibás intézkedésé folytán Szatmár vármegyéből és Szabolcs vármegyéből 143 községet szakítottak el a magyar görög-katholikus egyháztól és csatoltak a nagyváradi püspökséghez. Ugyebár akkor, amidőn foglalkozott a magyar kormány ezzel a kérdéssé!, . természetes, jogos, méltányos dolog volt, ezeknek a híveknek a kérésére ezeket a bécsi kanazel- lária által könnyelműen odacsatolt egyházakat visszaadják ismét a görögkatholikus magyar egyháznak és mégis látjuk, micsoda ellenzésre talált köztük ez az intézkedés, amelyhez annakidején O íeisége a király és a római pápa is hozzájárult.

Sőt ez az ellenkezés, ez az ellenszenv, ez a renitenskedós ma is megvan. Ma is azt hirdetik, hogy elraboltuk az ő ünnepeiket és ma sem tartják meg azokat az ünnepeket, amelyek az ő törvényeik értelmében a mi ünnepeinkkel egyidőben tartatnak meg, hanem még ma is azon igyekeznek, hogy egy külön testet, egy külön nemzetet képezzenek Magyar- ország testében. Itt szükséges, hogy a «mn- gyár kultúra erejével hozzájuk tudjunk jutni, gondolkozásukhoz tudjunk férni, meg tudjuk, nekik magyarázni a mi magyar nemzeti nyelvünkön, hogy mennyire hioás utón haladnak? mert hiszen nagy része ezeknek, akik akkor odacsaphattak, eirománosodott ősrégi magvar volt.

De más oldalról a magyar nyelvnek nagy szocziális értéke is van a nemzetiségekkel szemben. Hiszen látjuk, hogy igen sok tanult ember van közöttük, vagy legalább is olyanok, akik a négy elemit elvégeztek, akik tehetségüket határozottan* felismertették már az iskolában, azonban tovább nem mehetnek, mert egyebet a román nyelvnél nem tudnak, holott igen értékes tehetségeket tudnánk közöttük felfedezni, akik nemcsak a saját-maguk szempontjából, de a nemzet szempontjából is értékes elemot képviselnének. Amennyiben magyarul megtanulnának és ezen a nyelven tudásukat továbbfejlesztenék, bo tudnók kapcsolni őket a magyar nemzet életébe, úgy a közigazgatásba, mint a bírói szervezetbe, amely esetben az asszimilácziót sokkal könnyebb volna velük szemben keresztülvinni, mint ma, midőn a magyar nyelv nem tudása miatt teljesen ei vannak tőlünk zárva.

Ez indított engem arra, hogy ha az 1. §-ban nem vehettük fel a magyar nyelvet, mert ez csakugyan jogfosztás volna, alkalmat adjunk a nemzetiségeknek is, de elsősorban természetesen azoknak a magyaroknak is, akik csak négy elemit végeztek, hogy a magyarul tudással választójoghoz jussanak.

Itt azt jegyzem még meg, hogy nemcsak ez a kérdés vezetett engem arra, hogy a négy elemi a magyarul tudással együtt a választójog általános kellékei közé vetlesék fej, hanem vezetett az a nézetem szerint erős rendelkezés, amely gróf Tisza István képviselő ur kívánságára vetetett fel a 2. §-ba és amelyhez a kormány is hozzájárult, nevezetesen “a hat eleminek a feltétele. Én mdour azt, hogy gróf Tisza István t. képviselőtársam is nagyon jói tudja, hogy nálunk a magyar Alfölden és a magyar vidékeken nagyon kevesen végeznek hat elemi osztályt, mert hiszen a magyar gazda akkor, amidőn a négy elemit elvégezteti a fiával, alig várja, hogy ezt a gazdaságban felhasználhassa es csak nagyon ritka esetben, csak akkor, amikor az a czélja a gazdának, hogy mesterségre vagy valami iparra adja a fiát, viszi be az ötödik és .hatodik elemi osztályba, és igy az a magyar kisbirtokos, kis földmivelü vagy egyteikes gazda, aki aki nem tudja megütni a 2. §. többi mértékét, teljesen ki voina zárva a választójogból, holott épen olyan értékes elem a magyarságra nézve, mint azok, akik hat elemit végeztek vagy pedig a vagyoni czenzus kellékeinek megfelelnek.

(Az elnöki széket iáimontsits Elemér foglalja el)

Ezekkel szemben a legnagyobb igazságtalanság voina elzárkózni, meri hiszen nekünk a magyarságnak ezt az értékes ölemét, amely lm a Hazahoz, amely Ht éi, itt születik és itt akar meghalni, lelteiienül ne kell hoznunk a választójogba. (Elénk helyeslés balfelől,)

Ezért tettem meg ezt az indítványt a 2. §-nál az első pont után, hogy választók legyeN Y

nek azok is, akik négy elemit végezték és magyarul tudnak. (Helyeslés a baloldalon.)

Tisztelettel kérem a t. képviselőházat, hogy ezt,az indítványomat elfogadni méltóz- tassék (Elénk helyeslés balfelől.) A szónokot számosán üdvözli k,

Hírek.

Uj kenyérkor.

A hűséges magyar főid ismét meghozta a maga áldását, megtöltvén a csűröket, magtárakat az életnek kenyórmagvaiv/tl. Megindultak a malmok kerekei, ontják az omlós fehér lisztet s nem egy helyen már friss sütésü, uj kenyér' illata terjeng a levegőben.

Hála a magyar Gőzön föld barázdáinak, ezek megint eltartanak bennünket uj termésig, megtöltik harcos katonáink kenyérzsákjait és még a szomszédoknak is juttatnak fölöslegeikből. Mindezek tetejébe termelő szántóvetők és közvetítő kalmárok zsebébe oly rengeteg halmaz pénz vándorol az uj termés révén, amennyiről ők még hajdanta, háború előtt nem is álmodtak.

Vájjon akik az uj kenyeret először fel - szelik, gondolnak-e arra, hogy minő nagy hálával tartoznak a' hűséges magyar anyafőid iránt, mely mindnyájunkat egyformán táplál, de a földdel foglalkozókat és a föld termésével kufárkodókat még ezen fölül újabb és uiabb vagyonhoz juttatja. Szántó-vető nép és keroskedő osztály ina csakugyan nem panaszkodhat. Felveti őket a bankó. Hol vették ? Aratták. A föld adta. A hűséges magyar szántóföld

És ez az áldást osztó hűséges jó magyar föld nem kíván viszonzásul senkitől egyebet, csak egy kevéske háládatosságot. Csak any- nyit, hogy ha a magyar föld eltart minket, mi pedig tartsuk meg, védelmezzük meg a magyar haza földjét. Katonáink ércfalát erősítsük meg minden letehő módon.

Epen uj kenyér idejére esnek a nyolcadik magyar hadiköicsön jegyzésének zárónapjai. Akinek tehát módjában van, de még akár mi okból nem jegyzett, siessen e várt napon leróni a háládatosság adóját a mindnyájunkat eltartó magyar föld iránt.

— Személyi hir. Dr. Falussy ^rpád országgyűlési képviselő, ki jelenicg Érendróden tartózkodik, f. hó 23-án Budapestre utazik.

— üoktorráavatás* a király gyűrűjével. A budapesti kir. magyar tudományegyetem» rector raagni ficusa és tanári kara f. hó 25.-ón csütörtökön délben fogja O Felsége legmagasabb személye képviselőjének jelenlétében ha- rasztosi Király Ferencz jogi doktort, magyar vöröskereszt egyleti megbízottat, az államtudományok sub auspiciis regis doktorává felavatni. A kiraiygyürüs doktor ez alkalommal nagyszabású előadást fog tartani a háborús áliamhitelről, az ünnepség után pedig Bécsbe utazik, hogy Őfelsége kitüntetését külön kihallgatáson megköszönje.-- Kinevezések a pénzügynél. A király Ma- jos Károly miniszteri tanácsosi címmel és az V-ik fizetési osztály jellegével felruházott nagybecskereki pénzügyigazgatót az V-ik fiz. osztályba, Pap Kálmán idr. tanácsosi címmel felruházott pénzügyi tanácsos, helybeli pénzügy igazgatóhelyettest a Vl-ik fizetési osztályba, Merk Dezső pénzügyi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott helybeli pénzügyi titkárt a Vií-ik fizetési osztályba pénzügyi tanácsossá, Várkonyi Rezső egri segédtitkárt a VIII- ik fiz. .osztályba pénzügyi titkárrá, dr. Szabó Kálmán zilahi, dr. Korányi Lajos nagy- károlyi és Borody Béla budapesti pénzügyi fogalmazókat pedig pénzügyi segédtitkárokká jelen állomáshelyükön való meghagyá* mellett kinevezte.

— Zenés mise a rém. kath. templomban.

Vasárnap, f. hó 14-én a tomplomlátogatóknab művészi meglepetésben volt részük. Úgy a 9 órai nagy misén, mint a 11 órai csendes szent misén szebbnél-szebb zeneszámok emelték a hívók áhitatos hangulatát. Átmenetileg városunkban tartózkodott Zsámboki Miklós gordonkaművész Budapestről és Zsizsmann Rezső gordonkaművész, a irmrosvásarhelyi városi zeneiskola tanára, akik a városunkban nyakló dr. Spur Endre budapesti hegedümíivósz- szel együtt töbo darabot adtak elő igaz művészi- átérzéssel, nevezetesen : Giordani „Caro