Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-21 / 29. szám
£agykán«o!y, 1918. július 21 29..szám XLSV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL H jvá a lap szellemi cs anyagi részét illető közlemények küldendők: ciné NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám ooo« . Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁD.Y J A K 0 S FÖMliNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ocnf? Egyes szám SO fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ; Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán kiiidve 12 K, Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyiittér“ sora I K 20 fillér. Dr Falussy Árpád, kerületünk ország- gyűlési képviselője, ki az általános választó- jogi bizottságban a h. előadói tisztet teljesítette, ezen bizottságban a választói jog széleskörű kiterjesztése érdekében különvéleményt jelentett be. Ezen különvélemény tárgyalására az országgyűlési képviselőház folyó hó 11-én tartott ülésében, a 2. §-náI került a sor, a mikor Dr Falussy Árpád különvéleményét a következő, nagyhatást keltő, a magyarság »zupremácziája érdekében erősen síkra szálló, a nemzetiségi viszonyok alapos ismeretére valló alábbi beszéddel indokolta meg : T. ház 1 Azon időtől kezdve, midőn Ő felsége a király leiratot intézett a magyar nemzethez, hogy a választójogot a magyar parlament a nemzet létérdekének figyelembevételével megalkossa, azon elmélkedtem, hogy mik lehetnek azok a főbb pontok, melyek az általános választójog megalkotásánál különösen a magyar nemzet jövendője érdekében a nemzetet érdeklik. Két kérdést találtam, amelyek kimagaslanak a választójog megalkotásánál. Az első- az, hogy ez a választójog necsak a parlamentben, hanem az egész országban közmegnyugvást keltsen. (Éaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Falussy Árpád : Másodszor pedig, hogy a választójogban a magyar nyelv joga valamilyen formában föltétlenül érvényesülést is nyerjen. T. képvisolőház! Ha alkottatott valaha törvény a magyar képviselőházban, melynél feltétlenül szükség van arra, hogy közmegnyugvást keltsen, úgy a választójogi törvény az, mert hiszen ez a törvény a nemzet jövendője felett lesz hivatva dönteni. Ennél a kérdésnél arra kell törekednie minden magyar embernek és elsősorban a képviselőház minden tagjának, hogy lehetőleg megnyugvást kéltsen ugv idebenn, mint a nép széles rété geiben is, hogy ez a törvény figyelemmel legyen a nemzet ezeréves történetére, múltjára és tra- diczióira, de egyúttal figyelemmel legyen arra - a fejlődésre is, melyet nincs hatalom, amely megállíthatna és amely fejlődés most, a négy éves világháborúban rohamosan mutatta meg nekünk az utat, melyen ezen kérdésben haladnunk kell. Az előbb elfogadta a t. kévpiselőház többsége az 1. §-t, melynek egyik kelléke az* irni-olvasni tudás, melyben kimondatott az is, hogy a hazHÍ élőnyelven való irás- és olva* sás tudása is egyik, kellékét, képezi a-választójognak. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy midőn ezt törvénybe iktattuk, ezzel egyidejűleg a nemzetiségi kultúrát is igyekszünk fejleszteni azáltal, hogy a nemzetiségeket arra igyekszünk inspirálni, szorítani, hogy minél többen igyekezzenek nem magyarul, de anya- nyelvükön megtanulni irni-olvasni, mert hiszen a román, tót vagy Szerb irás-olvasás is egyik első kellékét képezi a váltójognak. Ezzel szemben én abban a nézetben vagyok, hogy nekünk meg keli tenni mindent arra vonatkozólag, hogy midőn ezzel törverybo iktattuk a nemzetiségeknek azt a jogát, hogy a nemzetiségi nyelven való irás-olvasás is generális -kellékét képezi a választójognak, igyekezzünk most már lehetőleg a magyar kultúrának is bizonyos mértékben érvényt szerezni. Megengedem, hogy ha az 1. §-ban a magyar nyeiv jogát érvénytísitCitük volna, akkor néhány százezer választóval mindenesetre kevesebb lett volna a nemzetiségi választók szá ma, akik a magyar nyelvet nem értik. Valóban magam is azon az állásponton vagyok, hogy most, különösen a háború tanulságai folytán, nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a választójog minél szélesebb rétegeket elégítsen ki és ne legyen kirekesztő egyetlen állampolgárra nézve sem, akik a mellékjogczi- meknek egyébként megfelelnek, mert hiszen el kell ismernünk, hogy a világháború nagy küzdelmében a nemzetiségek úgy a román, minta tót velünk együtt vőreztek, harcoltak és igyekeztek Magyarország integritását megvédeni. Az az óriási nagy küzdelem, melyben a nemzetiségek minden tagja részt vett, kötelességünkké teszi, hogy midőn a közjogban jogkiterjesztést adunk, őket abból .ki ne re- kesszük. . • Ezért kellett meggyőződésein szerint arra az álláspontra helyezkednem, hogy ne az 1. §-ban, hanem ott keressük a magyar nyelv jogának érvényesítését, ahol a választójogból kirekesztő hatást ezzel nem fogunk gyakorolni, tehát a 2. §-ban. Miután pedig én a választójogot, minél szélesebb rétegekre óhajtom kiterjeszteni, ennélfogva a 2. §-ban a második pontban indítványoztam azt, hogy „választható legyen Magyarországon mindenki, aki a négy elemit elvégezte és magyarul tud.“Az előttünk fekvő statisztika szerint a a hat elemit végzettek 1,401.000 választót adnak, ha ezenkívül felvesszük sorban a 8 holdon felüli szántóföld birtokának választójogát, az önálló iparosokat, kereskedőket és ipari forgalmi munkásoknak, gazdasági cselédeknek, alkalmazottaknak és egyéb köz- és magán- szolgálatban. levő alkalmazottaknak, * valamint a Károly-keresztes családoknak és egyéb segítő családtagoknak* valamint a fentebb elmondottak közt a katonai altiszteknek, az arany- és ezüst-vitózsógi érmet kiérdemelt katonáknak választójogát, stb,, ezek összesen 2,707.000-re emelik a választók számát a bizottsági törvényjavaslat szerint. Most, külön véleményem szerint, ehhez jönne az általam javasolt négy eleim osztályt elvégzettek és magyarul tudók száma: 246.000. Erre vonatkozólag gróf Tisza István igen t. képviselő ur tegnap elmondott beszédében azt állítja, hogy sajnálatára (olvassa) : „ebből a szempontból még kevesebb értéke van annak a rendelkezésnek, melyet az igen t. kormány óhajtana törvénybe iktatni és amely Falussy Árpád képviselőtársam által benyújtott különvéleményben foglalkoztatik“. Azt mondja, hogy (olvassa): „Ezen különvélemény szerint t. i. a magyarul nem tudó választóknál a hat elemi népiskola követeltetnék meg, a magyarul nem tudókra nézve pedig a négy elemi iskola “ Épen ez az cn czélom, t. képviselőház. Mikor ugyanis törvénybe iktatjuk az 1 $-ban a nemzetiségeknek azt a jogát, hogy az irás- olvasás és természetesen a mellókczimek mellett választók lehetnek, akkor annyit minden körülmények közt megtehetünk, sőt kötelességünk megtenni, hogy azokkal a hü magyarokkal szemben, kik ott vóreztek és véreznek ma is a fronton, hogy azokkal szemben azt a különbséget megtegyük, hogy akik négy elemit végeztek és magyarul tudnak, azoknak ezt a kivételt adjuk meg, mert ezáltal is szolgálunk a jogkiterjesztésnek, 256.000 állampolgárnak adva választójogot (Ugv van 1 baltáid.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur álláspontja az volt a magyar nyelvre vonatkozólag — amit őszintén szólva én magam is vallottam. — hogy elégedjünk meg az 1007. XXVil. t. c.-nek azzal a rendelkezésével, hogy a négy elemit végezettek egy bizonyos idő múlva a választójoghoz juthatnak a magyarul irniolvasni tudás alapján. Tagadhatatlan, hogy *z idővel majd be fog következni, de eddigi tapasztalataim alapjáu, melyeket a vármegyékben hivatalosan is szereztem, úgy látom, hogy igen távol van még az idő, amikor az 1907. XXVII. t.-cz. végre lesz hajtva, amikor annak eredménye be fog következni, amidőn ezen HáFTSÉ fC* TS* ép* HEGEDŰ hangja páratlan! (Budapest, VII», Stáüőcsi-saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.-— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu . . ......................K 60.— Vo nó . . A 8.—, K 12.-, K E5.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. Dr. FALUSSy fiRPAD nagy beszéde 22 OfSZjffliSi WttlUiiSi M|Í8HÍilíf|2l3Saall2iiWL
