Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-07 / 27. szám
Nagykároly, 1918. július 7 S7. szám XLBV. évfolyam POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hava a !ap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : moo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uiea 2, szám eoce Telefon 56. szám ' SZERKESZTÉSÉRT FELELÓ3 : PÁSKÁDV J k Si 0 S FŐMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ocoo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 koron«. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. f\ kötelességérzet csodája. A nfolc2dik hadikölcsön. Jókay említ valamelyik elbeszélésében egy katonatisztet, aki fontos parancsot visz és e közben sziv»n lövik, de oly erős benne a kötelességérzet, hogy h.alá- los sérülésével is elvégzi kiküldetését s csak azután roskad össze. A múlt héten a magyar nemzetet is szivén találta egy gonosz habár* nem is halálos hir, mely olaszországi támadásunk meghiúsultáról, sok vitéz harcosunk vesztéről szólott. Éppen folyamatban van a nyolcadik magyar hadikölcsön jegyzése s az itthon maradottak társadalma azt ismeri, legfőbb kötelességének a teljesítésében még csak pillanatra sem zavarta meg a szivére hullott csapás, sőt inkább még serkentőleg hatott, mert abban az időben tömegesen és nagy összegekben folyt a hadikölcsönre való aláírás tovább. Mondatnyik sem kell, hogy az olasz- országi balesetnek nem lesz káros utóhatása sem hadviselésünkre, sem belső állapotainkra, sőt talán újabb erőgyűjtésre ösztönző hatással lesz, mint van olykor az érvágásnak nem a regényes képzelet előzménye, hanem a világháborúban is sokszor tapasztalt valóság, hogy a magyar hazafias köteieségérzet természeti erőkön is diadalmas csodákra képes. Most döbbentsük meg ellenségeinket az aláírásnak még hátralevő napjaiban azzal, hogy nyolcadik hadikölcsönünk még tündöklőbb eredményű lesz a Piave menti baleset hatása alatt, mint lett volna különben. Interpelláció a királynéról terjesztetett rágalmakról, Huszár Károly : Amit az entente katonái éa h*ds0r«g*i lóvén nem tudott elérni, azt most alattomos aknamunkával igyekezik véghez vinni a központi hatalmak államai ell«n. Láttuk, mint próbálták a központi hatalmak ellen érvényesíteni a bolseviki eszmékkel szaturált hadifoglyainkat Oroszországban, tudj ujj, hogy mi történt a szláv népekkel, hogy fellázitoták és hűtlenségre osábitották az embereket. Na gyón jól tudjuk, hogy az entente külön minisztériumot szervezett, hogy e titkos, alattomos propagandát, vakondok jnunkát az ország határain btliil folytassa. Óriási erőfeszítéssel és óriási költséggel folyik ez a munka és eredményei itt is, ott is mutatkoznak. Gyanúsító vádaskodások gonosz rágalmak, hisztérikus pletykák kelnek szárnyra az ország leg távolabb vidékein egyetlen egy napon. Legújabban pl. Zita királyné nevét vonták bo a hazugságok szövevényeibe. Én nem akarom semmiféle formában reprodukálni a letykákat. (Élénk helyeslés.) és azok küiön- öző variánsait, mert sok futóboloud van az országban, aki ilyeneket elhisz és különösen tudjuk, hogyr Ausztriában még nagyobb méreteket öltött, mint Magyarországon a pletykák terjedése. Oly válságos idők ban, mint a minőket a világháború alatt él át az ország, pillanatig s«in szabad tűrni a királyi tekintélyűik a királyi osalád népszerüsgének és annak a szeretetnek, hódolatnak én ragaszkodásnak bármiféle mester*égés eszközökkel való csökkentését, (Igaz ! Ügy van!) műt a magyar társadalomnak egésze, úgy, mint a képvisalőház pártkülönbség nélkül, milyen rendű és rangú ember válíozbaíatlan hűséggel ás ragaszkodással van a királyi' család minden tagja iránt és csak megbotránkozással ős undorral fordul el minden ilyen pletykától. Ha mégis felemelem szavamat, azért tettem, hogy e dolognak nyilvános folfakasztásával. módot és alkalmat adjak a kormánynak arra, hogy nyilvános fórumon a hazugság zughutaga elé zsilipet állítson, gátat vessen, hogy o hazugságnak cgy- szeramindeokorra határt szabjon. Ha ebben a a tekintetken világosan félreérthetetlen nyilatkozatot kapunk, akkor Magyarországon mindenütt, aki e pletykákat terjeszti, az ellenség cimborájának, felség sértőnek éa hazaárulónak fog tekintetni. (Elénk helyeslés) Sokkal magasabban áll királynénk fon- költ személye és egyénisége, semhogy őt bármiféle vád ellen védnünk kellene Nincs olyan magyar férfi, nincs oly nő. aki egy percig is hitelt adna e vádaknak. Teájuk, hogy a királyné a családanyák mintaképe,, tudjuk mily féltő gondban, mily szereiben részesíti gyermekeit magyar nevelésben, tudjuk, hogy első cselekedete az volt, hogy a koronázási ajándékot az erdélyi károsultak részére és az erdélyi gyermekek részére adta és amikor az erdélyi betörés nyomán nyomor volt, cipővel, ruhával látta el a- ottani gyermekeket, gyermek otthonokat, katonakórházakat látogatott és mint jótékony angyal járta körűi a vidéket, amelyen a háború hazánkban a legnagyobb pusztítást végezte. A szociális jótékonyság terén példaképe minden nöuek, a hadigondozás terén Magyarországon kiváló érdemei vannak a rokkant katonák, özvegyek és árvák a monarchiában sokat tudnának mesélni áldott jó kezéről és szivéről. (Igaz ! ügy van !) Szeretném ideidézni szemünk elé azt a fenséges jelenetet, amely a koronázás alkalmával lefolyt, amikor Szent István palástjával a vállán a király felvágtatott a koronázási dombra s az ország kardját magsuhogtatta az ország négy tája felé. Láttuk, mint lelkendezett hitvese, látván az ablakból, amikor királyi férje a szent István kardját suhogtatta. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar királyné szivében ma is. ez az érzés él. Meg lehet győződve a hazának minden egyes polgára, hogy a mi királynénk a nép iránt odaadó szeretettel van, tiszteli, becsüli a magyar nemzetet, ezért semmiképen semmiféle magyar társaságban nem szabad, megtűrni, hogy áldottlelkíi királynénk nirabu- szái megraboJják, becstelen rágalmazásokkal (Igaz ! Úgy van!) Felségsértőként keil elbánni mindenkivel, aki jelenlétünkben e pletykának terjesztését tűri. H ekerle a rágalmakról és- a terjesztők megbüntetéséről. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kép- víselöház 1 Általános botránkozást keltenek azok a már jó ideje keringő hírek, melyek folsőgta királyunknak igénytelenség, egyszerűség » odaadó munkásság tekintetében valóban mindnyájunk előtt bámulandó példaként tündöklő magánélete dacára (Élénk helyeslés I a jobb- és baloldalon,) csodásán szépóserköl- ! esős családi «élete dacára (Általános élénk he- i lyeslés) mindenféle rágalomból törekszenek e magánélet tisztaságát elhomályosítani, s tetőfokára hág ez a botránkozás ma, midőn annak a királyi párnak, mely érzésben és fel fogás- | bau annyira azonosította magát a mi érzüle- ! tünkkel és hazafias felfogásunkkal, (Általános, élénk helyeslés,) az állami érdekekbe ütköző magatartást inputálnak s különösen felséges királynénknak magatartását gyanúsítják. (Hali- íjuk ! Halljuk !) É valótlan híresztelésekben csak újabb jelenségét látom annak a kétségtelenül ellenségeinknek — az ententenak — köréből felmerült zavarokat és bizalmatlanságot idézzen elő, jeleneseiben meglazítsa a hódoló tiszteletnek és szeretetnek azt az arany kapcsát, mely mindnyájunkat felséges királyunkhoz és királynénkhoz fűz. (Általános élénk helyeslés.) Talán felesleges annak íölemlitése, hogy mindezek a híresztelések nem csak hazugok és valótlanok, hanem tartalmuknál fogva már önmagukban lehetetlenségek és képtelenségek (Általános élénk helyeslés) s hogy a közérzület sokkal melegebb az uralkodó pár iránt, hogy sem bármely körben is hitelre találnának. (Igaz! ügy van !) Mindezáltal kötelességemnek tartottam minden irányban intézkedni (Élénk helyeslés) az iránt, hogy a hírek terjesztői lehetőleg kipuhatolhassanak s élj árának megfelelően megtoroltassék. (Élénk he- iyesiós.) Hasonló értelemben hívtam fel az összes főispánokat, hogy a híresztelések s azok megtorlása iránt intézkedéseket kezdeményezzenek s úgy maguk, mint az összes hatóságok hivatalos működésűk és társadalmi érintkezésük körében mindent ' elkövessenek, hogy a hírek valótlansága köztudomássá váljék s a közönség meguyugtattassék. (Élénk helyeslés) A hírlapirodalom terén külön intézkedések azért nem^oltak szükségesek, mert hírlapjaink örvendetesen önmagukból közreműködnek, hogy a közönség borzalommal forduljon el a bűnös híresztelésektől s ezáltal kétségtelenül közre-' hatnak arra, hogy megerősödve újuljon meg és verjen mélyebb és mélyebb gyökereket az a hódoló tisztelet és szeretet, mely változatlanul él benniink a felséges királyunk és királynénk iránt. (Általános éa élénk helyeslés és taps. Felkiáltások Éljen a király és a királyné. A választ egyhangúlag tudomásul vették. Kenyéroszfás. Kibokrétázta magát a magyar föld, felrakta magára legszebb ékességét, a buzake- resztet, mert ünnep van, — aratnak. Örvendünk is leikünk természetes örömével, de sóhajtunk is, mikor látjuk a keresztek ezreit, mert eszünkbe jut, hogy megadta az Isten nekünk, de olyan körülmények között élünk, melyek nem engedhetik meg számunkra a szabad rendelkezést e legnagyobb kincsek felett, amelyek előteremtésén pedig annyit dolgoztunk, olyan sokat fáradtunk és annyi verejtéket hulattunk. Aggódva, sőt nem tudjuk letagadni, hogy félve várjuk az időt, melynek elkövetkeztóvel látni fogjuk jut-e nekünk belőle a mi megélhetésünkhöz elegendő mennyiség, kapunk-e midennapra, ha szűkösen szabva is egy darabka kenyerei, a nekünk legdrágább, legnélkülözhetetlenobb táplálékot. Nem kell nekünk magyarázat, tudjuk, érijük mi, hogy bármilyen bővon termett is, nekünk mégis osztott adag jut, mert nagyon
