Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-24 / 25. szám
Nagykároly, 1917. Junius 24. 25. szám XLIII. évfolyam POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oooo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: GARABÁIÜT AH ÓRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : paskAdy jiAbios FÖMUNKATÁR3 oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Évforduló előtt. Nézzük az eget reggel, délben, este, felhő jön, megy, de az áldást, életet és boldogságot jelentő eső nem jön egyik oldalról sem. Figyeljük a barometer minden mozdulatát, de mintha felmondta volna a szolgálatot a kis érzékeny masina. Figyelemmel kisérjük a tudományos tapasztalatok és légkörmérő különféle finom szerkezetek működésén alapuló meteorológia mindennapi jelzéseit, ez sem juttat többet csalóka reményeknél, de a mező, az istenadta föld, a tikkadó vefés szomju- hozik tovább és a gazda aggódó szeme bánatot, aggodalmat árul el. így telik a nap-nap után. Így lesi, várja mindenki a háborús események folyását, a diplomaták járás-kelését, minden lépését és szavát. Az oroszországi események, a stokholmi konferencia, a napi vezérkari jelentések kezdik elveszteni érdekességüket, kezdenek unottakká válni. Mindennap egy nap, az idő telik, morzsolódik s maholnap harmadik évfordulóját érjük meg a végzetes kezdő órának. És hogy telt el felettünk ez a keserves három ev, gyakorolt-e reánk valami átalakító hatást ez a hosszú nehéz idő, jobbak lettünk-e, megtisztultabbakká váltunk-e a három év terhes elete alatt? Vessünk számot magunkkal, végezzünk őszinte gyónást magunknak s aztán legyünk őszinték a következtetések levonásában is, hogy bizony nem. Ma is, talán még jobban, mint valaha, csak egy gondolat tölt be legtöbbünket, a vagyonszerzés, a gazdagodás vágya, a pénz. Csak egy ut van, amelyen járni akarunk, csak egy cél van, melyet elérni törekszünk, az, melyet az önérdek jelölt ki számunkra. Ez az ut lehet görbe is, lehetnek rajta akadályok is, állhat előtte ezer tilalomfa, keresztül gázolunk valamennyin irgalmatlanul. Ez a cél lehet többeknek, sokaknak számára kitűzve, a vetélytársakat letiporjuk, félrelökjük s magunknak igyekszünk biztosítani az egészet s még akkor sem telünk el, nem elégszünk meg, hanem keresünk más utat, újabb célokat is. Mert nincs megállás, az elég szó hiányzik a szótárunkból, az önérdek zsákjának nincsen feneke. A föld szomjuhozhatja az esőt, a bevetett mezők lehetnek terméketlenségre kárhoztatva, de a vagyonszerzés burjánja virul, a pénzkeresetre jó idő jár, az önérdek mezején termő gaz gyors szapora- sággal tenyészik, mintha a földről elmaradt eső mind ezekre hullott volna le. Képtelenségeket látunk, iszonyú dolgokról hallunk szállongó híreket állami cikkek vételéről, holott mindenki rendesen megkapja, töivényes árban a szükséges mennyiséget. Mesék keringenek a kétszáz koronás véka búzáról, raz öt koronás kiló lisztről', az ötvenKorönáS zsák kolompárról stb. stb. Hát meddig terjedhet ez az őrültség, hiszen tényként emlegetnek esetet arra, hogy a korpára szorultnak ajánlatot tett egy ilyen eszét vesztett alak arra, hogy finom lisztért ad ugyanannyi súlyú korpát. Hát egészséges elmével lehet ilyet tenni, vagy ilyen ostobaságot másról feltételezni ? Itt az erkölcs súlyos betegsége inficiálta az agyat is. Na de hát ezek apró dolgok, melyekről talán még nem volna szabad ítéletet mondani nagy általánosságban, mondhatnék a magunk megnyugtatására, de bizony nem mondhatjuk. Bar mondhatnék, bár vigasztalhatnék magunkat, de látnunk kell bizony a folytatást a nagyobb és legnagyobb dolgokban is. Nemcsak élelmi szerekben, hanem minden közszükségleti cikkekben is igy megy ez nagyban is Kinek van ma gondja a szegényre, az elhagyott özvegyre, árvára, vagy ezek közül legalább azokra, akiknek kenyérkeresője ott küzd, vérzik a harctereken, vagy olt senyved csonkán, vagy betegen a kórházakban, vagy talán ott porlad már idegen ország földjében ? Pedig mérlegeljünk csak becsületesen, vájjon csakugyan teljesen elvégeztünk mindent azzal, hogy egyik-másik gyüjtőivre odairtunk nevünk mellé egy pár koronát ? Hallgassuk csak meg lelkiismeretünket, nyugodt az egészen ebben a dologban ? A fegyveres háborúnak mai állásáról való gondolkozás közben az ember olyanféle következtetésre jut, hogy a fegyver már elvesztette élét, gyilkoló erejét, döntésre már képtelenné vált, s hogy e helyett a bevetett mezők termése, a megélhetés eszközei vannak hivatva a döntést előidézni. Vallásos meggyőződés szerint ez valami olyasfélét jelent, hogy a háború irányítását az ember kezéből az Isten vette át. Ez a körülmény eszünkbe kellene jusson most mindnyájunknak, meg kellene ezt gondolni mindenkinek és e felett elmélkedvén észre, jobb érzésre, helyesebb meggyőződésre kellene térni mindenkinek. Ez a tudat gyakorolhatna reánk átalakító hatást, jobba, nemesebbé kellene tegyen mindnyájunkat és igy meg- tisztultan lehetne reményünk a mai aggodalomteljes időben arra, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb van a segítség. Hazafias kötelesség, de egyúttal jó üzlet is a hadikölcsönjegyzés I A központi hatalmak kiéhezíetése. - j i Bármeddig tartson a háború, a mindennapi kenyerünk biztosítva van. Irta: CASTIGLIONE HENRIK. A központi hatalmak (a számbeli kisebbség) örök dicsőségű harctéri fölényének következménye az entenek a világtörténelemben páratlanul álló kiéheztetósi merénylete. Amit az orosz gőzhenger, az angol hajóóriások, valamint fehér és a világ minden részéből ösz- sze8zedett szinesbőrü szövetségeseink hosszú hónapok legkegyetlenebb harcai folytán nem érhettek el, az utóbbi gazdasági fegyverekkel akarják kierőszakolni, kihasználva kedvező földrajzi fekvésüket, a központi hatalmakat, mint egy óriási várat kiéheztető ostromzár alá vették. A háború közeli három éves évfordulója a legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy az el nem ítélhető terv nem vezeti őket a célhoz, legalább a mai eredmények szerint nem. Hogy pedig a jövőre nézve mily kilátásaik lehetnek, arra vonatkozólag szerezzenek alábbi legfontosabb éleimlcikkünknek, a mindennapi kenyérnek biztosításából megállapító sorainkból némi tájékoztaztatást. A háborút megelőző években (az 1911- I 1913-as évek átlagában) a központi hatalmaknak a kenyértermékekből való fogyasztása fojenkint és kilogrammokban volt: búza rozs áj-pa zab a Monarchiában 115"8 70'3 5P4 67.8 Németországban 987 159’6 52'8 126.1 tengeri együtt a Monarchiában 114 5 4193 Németországban 14'4 451'6 Vagyis egy napra esett fejenként a Monarchiában 1150 gramm, Németországban 1240 gramm. A háború alatti fogyasztás kalkulációjánál főleg két körülményre kell tekintettel lennünk, egyrészt az entente blokádja következtében megbénult külkereskedelmi kapcsolatok nyomán megszűnt gabona behozatalra, másrészt pedig a munka- és igaerő megfogyatkozása miatt csökkenő mezőgazdasági termelésre. Az említett évek átlagában a Monarchia és Németország külkereskedelme ezt öt főterményből a következőképpen alakítja : Ezer métermázsákban volt a a Monarchiába behozatala búza rozs árpa zab tengeri 1728 38a 103 137 ' 5959 búza Németországba rozs árpa zab tengeri 24'439 4-276 82813 5997 9.348 275 kivitele a Monarchából 4 4260 25 10 3921 Németországból 8-348 30-383 4'478 1 Ezek szerint a háborús fogyasztás ki- számitásánál.a külkereskedelmi forgalom megbénulása folytán keletkező importkovesblet 44’4 millió métermázsát tesz ki, mely egy lakosra számilva 377 kg. illetőleg napi 110 grammos fogyasztási hiányt jelent. A terméseredmény csökkenés — mint említettük elsősorban a katonai behívások folytán apadt munkaerőnek lenne betudható. A háború — fájdalom— senkit sem kimól meg s az a körülmény, hogy a központi hatalmaknál számszerűleg a mezőgazdasággal foglalkozók vannak többségben (Magyarország összlakosságának 65 százaléka- 13 és fél millió, Ausztriáénak 47 százaléka, Németországénak 29 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal) magával hozná, hogy épp ebben a foglalkozási ágban csökken leginkább a munkáskezek száma. Ez a feltevés azonban a valóságban ogy- általában nem áll meg, mert ha a számok inóJyibe tekintünk, azt állapíthatjuk meg, hogy
