Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY. hatósági bizottság, hogy e helyről még egyszer és utoljára figyelmeztessem azokra a szent és elháríthatatlan kötelezettségekre ós áldozatokra, melyek minden becsületes és hazáját szerető emberre várnak s amely kötelezettségek teljesítése nélkül hiábavaló volt eddigi rettenetes küzdelmünk és hiábavaló a jövőbe vetett remény, mert áldozatkészség nélkül ez a nemzet többé talpra nem állhat. A hatodik hadikölcsön-jegyzés, az elpusztított területek regenerálása, a hadiözvegyek és árvák gondozása és a munkaképtelenné vált hősök gyámolitása mind olyan kötelezettségek, amelyek alól senkinek sem szabad kivonnia magát és ón hiszem és re- móllem, hogy e tekintetben szemrehányás a vármegye közönségét nem fogja érni. Ha van valami, ami keserűséget okoz lelkemnek, midőn ezen állástól megválók, úgy ezt csak az okozza, hogy ebben a nagy munkában, melynek előkészítésében már eddig is fáradtam, nem vehetek olyan tevékeny részt, mint felelősségteljes állásomban tehettem volna. De én meg vagyok győződve, hogy bárki legyen is utódom, éppen azzal a meleg szeretettel karolja fel a dolgot, mint amilyennel én szerettem volna kezelni. Üdvözlöm a törvényhatósági bizottságot és a közgyűlést megnyitom. * * * A főispán beszédét követő zajos ós lelkes éljenzés után Szuhány i Ferencz orsz. képviselő szólalt fel. Hét éve múlt — mondotta, — hogy a főispán elfoglalta szé két. Pártatlansága, becsületes, tiszta kormányzása, konzilliáns modora megszerezték neki a vármegye közbecsülését. A magam és a munkapárt nevében is őszinte sajnálkozásomat fejezem ki távozása alkalmából és ragaszkodásunknak, szeretetünknek, tiszteletünknek ós vonzalmunknak adok kifejezést az ő működése, tudása ós szakavatottsága iránt. (Zajos, lelkes éljenzés.) Br. F a 1 u s s y Árpád ny. főispán : Á mai napon nem óhajtottam búcsúzni, mert az a férfi, aki hét év óta áll a vármegyei közügyek élén, akit mindnyájan szerettünk, tiszteltünk ós becsültünk, azt hittem, hogy ez a férfi nem egy közgyűlésen, hanem az ő tiszteletére összehívott rendkívüli közgyűlésen fog tőlünk búcsút venni. Búcsúja alkalmából ki kell jelentenem, hogy mi, ellenzékiek is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel veszünk búcsút tőle, aki főispánsága alatt át tudta érezni a vármegye érdekeit ■ és aki előtt a közigazgatásban legelső szempont az igazság szempontja volt. Elismerésünket és hálánkat fejezzük ki az ő igazságos és tapintatos működéséért. Fenntartom abbeli reményemet, hogy majd annak idején ünnepélyesebb formák közt búcsúzhatunk el tőle Ha a főispáni székből visszavonul is, de közöttünk marad ós mindenkor szeretetünk fogja őt körülvenni. (Zajos és hosszan tartó éljenzés.) Csaba Adorján főispán megemlékezik még a szatmári 12. honv. gyalogezrednek az olasz harctéren tanusitott vitéz magatartásáról és hősiességéről, amelyet a hivatalos jelentés is kiemelt. Indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg emlékezzék meg a vármegye házi ezredének dicsőségéről, egyben táviratilag adjon kifejezést az ezred parancsnoksága előtt a vármegye csodálatának és hódolatának. Megemlékezik továbbá a Gyöngyös városát ért katasztrófáról s indítványára a közgyűlés táviratban fejezi ki részvétét a leégett város polgármestere előtt, a lakosság felsegé- lyezósóre pedig 1000 koronát szavazott meg. A közgyűlés ezután áttért Hevesvármegye átiratának tárgyalásába, amelyet a miniszterelnök iránti bizalom-nyilvánítás ügyében hozott. Az állandó választmány a következő javaslattal terjesztette be Hevesvármegye indítványát. Bár Heves vármegye átiratának a gróf Tisza István volt miniszterelnök személye és kormányzata iránt kifejezett bizalom nyilvánítása a kormánynak időközben bekövetkezett visszalépése folytán a törvényhatóság részéről való csatlakozás tekintetében idő utánivá vált, minthogy ezen kormányválságot a választójog kiterjesztése körül felmerült ellentétek idézték elő, Szatmárvárraegye törvényhatósága a nemzet közvéleménye iránt tartozó kötelességének tartja megragadni az alkalmat arra, hogy ezen magyar nemzeti szempontból nagy jelentőségű kérdésben álláspontját kifejezze és kijelentse, hogy a magyar nemzet állami egységének és az Auszt- i riával törvényesen szabályozott kapcsolatnak és ezzel az egész Monarchia erejének biztosítása okából Magyarországra nézve az általános választójognak a magyar faj supremáczi- ája érdekében szükséges védelmi korlátok nélkül való behozatalát egyenesen végzetesnek tekinti és különösen kiemelni kívánja azt, hogy bármiképen alkottassák is meg a választójog reformja, a magyar állam létérdekéből — a szerzett jogok sérelme nélkül — a választójog a magyarul irni-olvasni tudáshoz köttessék. Szuhányi Ferencz többrendbeli módosítást ajánl az állandó választmány javaslatához és az abból származó vita során felszólaltak N. Szaljó Antal, Dr. Jármy Béla, majd , Dr. Falussy Árpád, aki hangoztatja, hogy a magyar nemzet csak addig állhat fenn. amig supremáciáját fenn tudja tartani, amit az általános titkos választójog nem fog elősegíteni és ezért az állandó választmány javaslata mellett foglal állást. Dr. Adler Adolf és Rónay István lelkész után báró Kende Zsigmond ajánlatára Szuhányi Ferencz a disz- szonanczia elkerülése végett visszavonja indítványát, mire a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát ós ennek értelmében ir fel a kormányhoz. A közgyűlési terem, amely eddig zsuf- folva volt bizottsági tagokkal és amelynek karzata is megtelt a főispán búcsúja alkalmából, ezután kiürült és a tárgysorozat többi, érdektelen pontját csekély érdelődés mellett tárgyalta le a közgyűlés. A felelősség. Rég eldöntött kérdés, hogy a világháború kitörése miatt nem terhel a felelősség, hanem ellenségeinket, akik tervszerűen készültek a mi megrontásunkra, országunk földarabolására. Eddig sikerült útját állanunk ennek a gonosz törekvésnek s már int lelénk a tisztességes béke, mely védekezésünk teljes sikerét állami és nemzeti életünk csorbitbatatlan szabad fejlődésének biztosítékait ígéri. Ki felelős azért, hogy az igazságunk- j nak, érdekeinknek, roppant erőfeszítéseinknek megfelelő béke elis következik, még pedig minél hamarább és minél kevesebb uj áldozat árán? Mindnyájan. Tehát nem csak közügyeink legfőbb intézői, a diplomácia, a hadsereg, a hatóságok, a politikusok — hanem minden egyes polgára a hazának, a közcélra fordítható ereje arányában. Valamicske ilyen ereje pedig minden- | kinek van, ha nem több, legalább annyi, i hogy egy legkisebb összegű hadikölcsön- kötvényt válthasson. A íelelősség minden háborús nyomorúságnál nagyobb súllyal íog nehezedni arra, aki nem járul hozzá legjobb tehetsége szerint a nemzeti közös erő gyarapításához, a nemzeti nagy cél megvalósításához. Aki tehát elássa, elrejti bármilyen magáncélra fordítja nélkülözhető pénzét a helyett, hogy hadikölcsönbe fektetné, az magára veszi a részességet az ezért való elbirhatatlan felelősségben, hogy háború tovább tart, katonáink közül többen hullanak el, többen válnak nyomorékká, valamennyien tovább kénytelenek állani a harcot s az itthonvalók a mind nyomasztóbb háborús állapotot és hogy az egész nemzet későbben és kevésbbé tökéletesen nveri el legendás küzdelmei jutalmát Ki óhajt magára venni ilyen óriási felelősséget ? Nos, aki ettől, méltán vissza hökken, könnyen elháríthatja magától: ha többet nem lehet, legalább a pénzét, a szájától megvonható egész pénzkészletét adja hadikölcsönre, a legbiztosabb befektetésre, minden rejtekhelynél és sate de- positnál biztosabb megőrző helyre, a legtisztességesebb pénzbeli kamatra és legnagyszerűbb erkölcsi gyümölcsözésre. Premiére előtt. (Intervju.) A szombat esti ünnepély iránt mutatkozó lázas érdeklődés közepette reggel 4 órakor kerestem fel lakásán a szerzőt. — Tudtam, hogy barátom nagyon elfoglalt ember és igy ezt az időpontot találtam legalkalmasabbnak. — A szerzőt már ébren, sőt egy széken — állva találtam : valami elérhetetlent próbált elérni. — Jó reggelt! Tudtam, Ön nagyon elfoglalt ember, azért bátorkodtam ebben a szokatlan időben ... — Az embernek mindég akad egy kis dolga. — Most például ? — Növök. — Dicséretre méltó törekvés! — Sic itui ad astra 1 -- szólott a szerző két jellemző latin szerénységgel. — Nem lenne kegyes a fejlődési proce- szust néhány percre a természetnek átengedni ? Csak néhány kérdés. — Készséges örömmel, — mondta — és leereszkedett hozzám. — Milyen minőségben lehetek szolgálatára ? mint tanár, főkönyvelő, magánhivatalnok, rendező vagy — és itt a darabjából idézett: — lest, üst least — mint szerző ? — Mindenek előtt a szereplőkről . . . — Óh, azok valamennyien nagyon kedvesek, bájosak, tehetségesek. — Meglátja milyen jó lesz mindegyik külön-külön és az egész együtt. — Kezdetben kissé nehezen ment. De nem csodálom. A mai lányok csak nehezen tudnak és akarnak beilleszkedni egy olyan milliőbe, ahol nyolezra csak egy jut. Különösen most, itt Nagykárolyban . . . — A mi tüzérségünk ellenállhatatlan. — Igen, igen és a — felmentettek . . . De azért már minden pompásan megy. — Mi adta a darab megírásához az im- pulsust ? — A nőknek mai, a háború által teremtett különleges helyzete és hangsúlyozom: a nyilvánosság előtt való szereplési vágynak itt semmi szerepe nem volt I — Örvendek, hogy ezt megírhatom, mert az ÍREK ellenkező véleményt igyekeztek terjeszteni. — Kik azok az ÍREK? — Irigyek és Rosszmájuak Egyesülete, Károly ban. — Ön jól van informálva, — szólott és hálásan megsimogatott. — Még egy kérdést: hogyan készült a darab ? — Erre a kérdésemre a „Ha majd egyszer ..." cimii szatíra szerzőjo, heves gesztusokkal, élénken, a kővetkező rendkívül érdekes kijelentéseket teszi: magyar anekdota kincs, Borszem Jankó 1915-ös évfolyam, Fliegenda Blätten 4 évfolyam, vidám könyvtár óriási siker Kisfaludy Társaság Ha majd egyszer Magyar Színház előadja. (A cenzúra szigorúsága miatt az intervju utolsó részét — sajnos — csak hiányosan, de mégis elég érthetően közölhetjük.) (Dóriin.) Régi aranyat, ezüstöt magas áron vásárol Löfkovits Arthur és Tarsa ékszerész Debre- czenben. A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüveSye: „MGDIANÖ-CLUBSPECIAUTÉ“ Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban I Sodorni való papír ára 20 fillér. Védjegy.
