Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

Nagykároly, 1917. január 21.

3. szám.

XLIII. évfolyam.

$ Z! M Äi í

— POLITIKAI L AP

| ^ m ^jj

SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL rlová a lap szellem! és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0100 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo

Telefon *56. szám

FŐSZERKESZTŐ:

DARABÁKT ANDRÁS

SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁQY JANOS FŐMHNKATÁRS

oooo

MEGJELENIK MINDEN VASARNAP

oooo

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér.

Hőseink emlékének megörökítése,

A belügyminiszter í. hó 12-én a kép- viselöház ülésén törvényjavaslatot terjesztett be a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről.

A törvény két paragraíusból áll:

1. §. Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan hálás elismerésére váltak érdemesekké ; őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.

2. §. Minden község (város) anyagi erejének megfelelően méltó emléken örökíti meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül a most dúló világháborúban a hazá; ért életükkel áldoztak.

A törvényt a belügyminiszter hajtja végre.

Szóról-szóra iktattuk ide a törvény- javaslatot. Nem lehet kétség, hogy a javaslatból rövid időn törvény lesz.

Kell, hogy ez a törvény meglegyen, mert magának ennek a törvénynek meghozása az elismerésnek és a hálás kegyeletnek legpregnánsabb megnyilatkozása.

A népképviselet és illetve a törvény- hozás teljesítette ezzel hazafias kötelességét, de a törvényt az országnak, a nemzetnek hozták, melyet tehát meg kell tartani úgy, mint minden törvényt.

Es meg fogjuk tartani; de mikor megtartjuk, talán az jut legutoljára eszünkbe, hogy a törvénynek teszünk eleget; megtartjuk becsülettel, mert ez hazafias kötelességünk, igy és ezt diktálja nekünk eszünk, lelkünk, szivünk, megtartjuk, nem mert félünk a törvénytől, hanem mert félünk az Istentől, hogy megver, ha elfeledkezünk a legelemibb kötelességről, ha elkövetői leszünk a legocsmányabb hálátlanságnak.

Megteszünk mindent, ami csak anyagi tehetségünktől kitelik, igyekezni, fogunk abban, hogy hasonló anyagi körülmények között levő községek előtt szégyenkeznünk

ne kelljen, törekedni ogunk abban is, hogy mint járási központ Jó példát mutassunk a járás többi községeinek, sőt mint a vármegye első járása, a legjobbat, a legszeb bet akarjuk produkálni.

Szóval méltó emléket akarunk és fogunk állítani, méltót hőseink érdemeihez is méltót, megfelelőt hálás kegyeletünk kifejezéséhez.

Emléküket megőrizzük sziveinkben, ragyogó fényben adjuk utódainknak és a történelemnek.

Ezzel életüket a hazáért és érettünk áldozott hőseink emlékének tartozunk.

De vannak tartozásaink az élőkkel szemben is.

Hálás elismerésünknek kifejezést kell adjunk mindazokkal szemben, akik a honvédelemnek ebben a határtalanul nagy munkájában részt vettek, tehát minden egyes hadba vonulttal szemben.

Különösen meg kell ezt tegyük azokkal, akik a harctereken, nehéz küzdelmekben, véres harcokban érdemeket szereztek s ezzel dicsőséget vívtak ki a maguk s ez által mindnyájunk számára.

Meg kell ezt tegyük különösen mindazokkal, kik a háborús sors folytán átszenvedték a hadifogSrV’ keserveit, mindazokkal szemben, akik vérüket ontották, sebeket kaptak, fájdalmas szenvedéseket éltek át és végül mindazokkal, akik bénán, rokkantán tértek vissza hozzánk.

Nincs, nem lehet és ne legyen szükség arra, hogy törvény intézkedjék ezek iránt; a mi becsületünk, lelkiismeretűnk minden törvénynél nagyobb hatalommal fog ennek elvégzésére kötelezni mindnyájunkat.

Mikor azonban törvényhozásunk már most, a háboius forgatag közepette, mikor még ennek az áldatlan állapotnak közeli vége csak a reményekben él, szükségesnek látta az e részben való intézkedésnek foganatosítását, bizonyára elérkezettnek látta az időt nemcsak a maga, de mások számára is az ide vonatkozó cselekvésre és csak olyan e'ső akart lenni, akit mind nyáján nyomon követnünk kell.

Elő tehát hivatottak és választottak, lássuk az indulást, a kezdetet. Azt mondja egy latin közmondás: aki jól kezd, félig végzett. Idő, hosszabb idő és komoly munka kell erre a célra ; nem szabad lekicsinyelnünk a teendőket, különösen nem, ha becsületesen akarjuk végezni.

Ezeknek a teendőknek nagy része olyan, mellyel a háború befejezésének idején készen kell álljunk és bárhogy, bármilyen remény és kilátás nélküli legyen ma a helyzet a békét illetőleg, vegyük figyelembe, hogy a diplomáciában a dens ex machina leginkább otthonos.

Aztán vannak olyan teendőink is, melyek nagyobb részben már is aktuálisak.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a háborús viszonyok, melyek miatt ma mindnyájan nélkülözni, szenvedni vagyunk kénytelenek, a béke megérkezésével nem fognak egyik napról a másikra rózsásra változni, előre gondoskodni, idejében tapogatózni, számot vetni mindennel nagyon tanácsos minél hamarabb.

A mai idők egyáltalán nem a pató- páloskodók számára valók.

A fenkölt szerephez, a nemes feladathoz méltóan lelkes kezdést, buzgó érdeklődést, odaadó munkásságot várunk.

Rendkívüli közigazgatási bizottsági ülés.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 20-án d. e. 10 órakor Csaba Adorján főispán elnöklése alatt rendkívüli ülést tartott.

A választott bizottsági tagok közül jelen voltak: dr. Böszörményi Emil, N. Szabó Antal, Szuhányi Ferenc és Toóth Mór.

Elnöklő főispán üdvözli ,a megjelent tagokat és az ülés megnyitása Zitán bejelenti, hogy a mai rendkívüli ülés összehívására egy szomorú eset adott okot. Ugyanis az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke, Ilosvay Aladár alispánt állásától felfüggesztette.

Meddig harcol Franciaország?

Francia szocialisták —- Oroszország ellen.

Jaurés szelleme ébredt föl a francia szó ciálisták gyűlésén, hol hatalmas tüntetést rendeztek a nemzetközi szolidaritás és a béke mellett, — szemben az úgynevezett kormány- szociálistákkal, akik^még ezt „nem tartották időszerűnek.“ Hogy'Tniért nem tartották időszerűnek, arra nézve is adtak magyarázatot. Eszerint a nemzetközi szolidaritás arany fonala csak akkor lesz felvehető, ha Németországból köztársaság lesz, ha a német szociálisták megszabadulnak a háborúért való felelősségtől, tovább,á, ha Elzászt visszanyeri Franciaország,

Állítólag Renaudel képviselő követte volna el a fecsegéseket és a felelősséget csak az ő személyére lehet hárítani. A földrajzi és Külpolitikai járatlanság, tudatlanság és tájékozatlanság a háború előtt vígjátéki elem volt a francia szinmüirodalomban magában is, azonban a két évi világháború mutatja, hogy mily véres katasztrófát zúdított Franciaországra ez a tájékozatlanság — iegelsőbben közvetlen szomszédja, Németországgal szemben, hogy a j monarkiáról ne is szóljunk. Ami Magyarországot, és Ausztriát illeti, még most is sűrűn lehet olvasni a francia sajtóban különböző komolytalan és fantasztikus feldarabolási tervezetet a monarkiára nézve, úgy hogy valóságos ritkaságszámba ment az egyik legfőbb háborús izgató lapnak a Matin-nek egy cikke, melyben a lap nyíltan kifejezi, hogy rosszul ismerték eddig Magyarországot és Ausztriát.

Bizonyos, hogy a hiszékeny francia közvélemény tájékozatlan részére most nagy szüksége van a francia háborús pártnak, de bizonyos az is, hogy a kétéves világkatasztrófa borzalmas leckéiből legelsősorban a szebb szerepre hivatott francia népnek volt alkalma tanulnia. Kiábrándulás az orosz szövetségből, csalódás az olasz testvérekben. Az angolfrancia offenzivának aránylag elenyésző eredménye és az ujajjb hiábavaló francia áldozatok tömege hozott újabb keserű kijózanodást a francia szociálisták gyűlésén. Hogy a szám- szerinti „kisebbség“ követelte a nemzetközi szolidaritás ujrafel vételét s ez a kisebbség fcu- lajdonképen 1085 tagot jelent, ez a mostani időkben morális többséget jetent, ba megszavaztatnák a francia nemzetet, az állítólagos „kisebbség“ mint pehellyel játszhatna ezzel a többséggel, mely tulajdonképen a francia im- j perialista behatások alatt áll s ezzel magára vette ugyanazt a vádat, amelyet éppen a német szociálistákra igyekszik hárítani az imperializmus kiterjesztését, sőt- magára vállalta a háború folytatásáért való felelősséget is.

Érdekes, hogy a francia szociálisták gyűlésén különösen súlyos vádak hangzottak e! Oroszország hóditó törekvéseivel szemben és pedig Miljukov kadettpárti vezetőszónoknak, , egy hírhedt nyilatkozata kapcsán. Eszerint „Oroszország addig nem nyugszik és a háborúnak addig nem lehet vége. mig el nem foglalja Konstantinápolyi“. A gyűlésen e kijelentés izgalmakkal telt heves vitát provokált s a két évi orosz háború eredményei után joggal kérdhetik, hogy: „A francia proletárok addig végezzenek, mig az orosz cárizmus el nem foglalja Konstantinápolyt ?“

A francia kormány eddig nem engedte a francia sajtóban a „béke“ szót lenyomtatni a a gyűlésen elhangzott békebeszédek sem jelenhettek meg a francia lapokban, Poincaré teljesen orosz és angol befolyás alatt van és süket maradt mindezideig a francia nép béketörekvéseivel szemben. De a nagy elnyomatás dacára is a szociálista gyűlés nagyszámú tagja bátran kifejezte akaratát; dokumentálták, hogy nem vallanak egyet a francia imperializmus és kapitalizmus céljaival és magatartásuk tanúskodhatott amellet is, hogy a német szociálisták sokkal gyöngébbek voltak a háború előtt, semhogy befolyhattak volna a világháború és s német diplomácia irányításába. A franoia parlamenti szociális-