Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
Nagykároly, 1917. március 25. 12. szám. XLIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Egységes közszellem. Vörös az ég alja északon. A fehér cár fogoly vagy földönfutó. Forradalomról hoz hirt a táviratok serege. Az események tömkelegé chaotikus össze-visszásáéban jut el hozzánk, eligazodni a bölcs politikus, a legraffináltabb diplomata sem képes. Bolond dolgok, bolond hírek. Mi csak nézzük, várjuk nyugodtan, türelemmel, ne akarjunk eligazodni, ne akarjunk ténybeli következtetéseket ezekből az eseményekből és hírekből levonni. Jegyezzük meg és tartsuk szem előtt mindig, hogy háború van. Ne felejtsük el, hogy Oroszországban olyan forradalom is lehet, melyet Anglia vezet kötöféknél fogva, oda, ahova akarja és ne felejtsük el, hogy a hirek legnagyobb része Anglia cenzúráján keresztül ér idáig. Az az Anglia ez, melynek még a békés múltban is legenyhébb és legjellemzőbb minősítéseként szerepelt a perfid jelző. Ne következtessünk tehát, majd tisztulni fog a láthatár, a muszkák országa elég csodás kompozitum ahhoz, hogy a kö- töfék se használjon és elég erős arra is, hogy el is szakítsa. A büszke francia respublikában súlyos kormányválság van. Pártok kelnek, pártok ütnek, miniszterek váltják egymást, csereberélik a fővezéreket, bizalom kél, bizalom tűnik. Mi csak nézzük, várjuk nyugodtan, az ő dolguk, intézzék úgy, ahogy nekik jól esik, ne reméljünk, ne következtessünk semmit ezekből, ami ellenségeinknél történik, az nem viszi a mi dolgunkat közvetlenül előbbre. Vegyünk csupán annyit tudomásul, hogy forradalom, válság, — akármilyenféle és fajta legyen is az — nem az erőt jelenti, nem a győzelmekhez viszi közelebb ebben a háborúban, sem őket, sem minket; gut- taütésre nem folytatnak sem ők, sem mi háborút. A célhoz csak az öntudatos küzdelem, a célirányos törekvés vezet. Ez kell megnyilvánuljon a fegyveres erőben és ez kell vezesse az itthonmaradtakat kicsitöl-nagyig és ez kell vezesse különösen most, mikor általánosan hangoztatott nézet szerint a döntés előtt állunk. Ami pedig a küzdelmen kívül történik, csak utólag jöhet bele számításainkba, mint melléktényező. Az ellenség fegyveres erejével szemben ott áll a mi hadseregünk. Három év eseménye, a földrajzi vonalak azt tanúsítják, hogy bizalommal lehetünk irántuk a jövőben is. Nehezebbnek mutatkozik a helyzet a belterületen, a fegyveres erők háta mögött. Ellenségeink a csatasorban nem reménylenek győzelmet, ők itt bent akarják azt kierőszakolni tőlünk. Amilyen erősen állja meg hadseregünk a helyét, éppen olyan gárdára van itt bent szükség és ez a törhetlen gárda az erős, egységes közszellem. Az erős, egységes közszellem az a megvivhatatlan erőd, melyen kudarcot fognak vallani ellenségeink, ha a poklok ördögeivel szövetkeznek is. Amióta a világtörténelem bevilágítja az emberi múltat, még nem volt példa arra, hogy egy nemzetnek egységes közszelleme felett diadalt ült volna az ellenség őrködése, de csodákat nagy számban mutat arra, hogy gyenge-#épek ezzel a bástyával övezve világhatalmak támadását fogták fel győzelemmel. Most tehát, mikor a külső, belső jelek egész sora arra mutat, hogy a mérkőzés utolsó fázisához értünk, álljunk erre a bás tyára mindnyájan. \ Legyen vége a türelmetlenségnek, ne sopánkodjunk és különösen ne elégedetlenkedjék ma senkisem, aki győzni s győzelem után az óhajtott békét elérni akarja ; nem évekről, csak hónapokról van szó, talán kevesebbről mint gondoljuk. Erős elhatározás, talán egy kis lemondás, egy kis nélkülözés és talán több fáradalom, kitartóbb buzgalom kell csupán és célhoz érhetünk. Mint ahogy egy a cél, legyen egy az akarat is és akkor nincs kétség abban, egy lesz az eredmény is, az az egy, melyért olyan sokat sóhajtottunk, olyan sokat imádkoztunk : győzelmes béke. fiz adózók figyelmébe. A jövedelemadó, vagyonadó és hadi nyereségadóról szóló 19 lő. évi XXVI., XXVII. és XXIX. törvények tudvalevőleg 1917. január elsején életbe léptek. Ezen törvények rendelkezései szerint akinek bárminő címen, bármilyen forrásból az 1916. évben 10,000 koronát elérő vagy meghaladó jövedelme volt, jövedelemadót; akinek az összeírás idejében tiszta vagyona az 50,000 koronát elérte vagy meghaladta, vagyonadót; végül akinek 1914., 1915. és 1916. évben, vagy ezek valamelyikében összes jövedelme a 13,000 koronát meghaladta, tekintet nélkül arra, hogy volt-e hadi nyeresége vagy nem : hadi nyereségadót köteles fizetni. A jövedelem- és vagyonadóra közös vallomási iv, mig a hadi nyereségadóra nézve külön vallomási iv adandó be 1917. márczins 31-ig a lakóhely szerint, illetőleg a községi elöljárósághoz, illetve a városi adóhivatalhoz. A vallomási ivek kikézbe- sitve nem lesznek, kötelesek azokat az adózók a községi elöljáróságtól, vagy városi adóhivataltól átvenni. Azok a vagyonadó fizetésére kötele- lesek, akiknek föld- és házbirtokban lekvö vagyonuk tiszta értéke — beleértve saját birtokuk mező- és erdőgazdasági üzemi tőkéjét is — a 100,000 koronát nem haladja meg és akiknek más vagyonuk nincs, az 1917. évre vonatkozólag vagyonadó fizetése iránti kötelezettségüknek szembeszéd. Minden idők lírikusa foglalkozott ezzel a témával. A legnagyobb költők gyönyörű szép verseket írtak a szemek beszédéről. Szív és szem egymással szorosan összefüggő szerveknek képzelteinek a poézisban. De a valóságban is úgy van. A szem, de különösen a női szem nagy mértékben visszatükrözted tulajdonosának érzelmeit. A belső lelki viharokat, melyeket a jól nevelt, úgynevezett nyugodt modorú ember külsején nem észlelhetünk, a szemének kifejezésével megláthatjuk belső állapotát, gondolatát szinte leolvashatjuk. A szemen, mint a lélek ablakán bepillantva meglátjuk az igaz valót. A női nemnél sokkal inkább kifejlődüt- tek az érzelmek, mint a féifiaknál, evvel magyarázható, hogy az asszony szem beszédesebb, mint a férfié. Nagyon kevés ember van, aki érzelmeit a szemeiről is el tudja tagadni. Beszélhet valaki nyájas szavakat, mosolygós arccal, a szeme elárulja, ha valaki érzelmeivel nem egyeznek össze. De nemcsak a lírai költészet ismeri el a szemek érzékét hiszen a világ összes nyelvén használatos ez a közmondás : „Vigyázz rá, mint a szemed világára.“ A régmúlt időben egyes népeknél a szem elvesztése volt a legnagyobb büntetés. Egyike a legszebb emberi vonásoknak, hogy a szegény világtalan embertársainkon igyekezünk segíteni. A világ összes nemzeteinél a nagy szemet és a hosszú szempillát szépnek tartják csak a szem formájában különbözők a vélemények. Mohamed próféta a korán szerzője, ha a keleti szépségről ir, úgy mindig elsősorban a nagy szemet dicsőíti, természetes, hogy Mohamed nem ismerte a feketehaju kék szemű hölgyeinket, S3m pedig a szőke hajú fekete szemű hölgyeinket s igy megbocsájtható az öreg prófétának, ha mint egyedüli szép összeállítást a keleti sötét szemet, sötét hajat ismerte el. Különben is Európában még ma is ritkán fordulnak elő ilyen fajta emberek A háremhölgyek ismerték a szem szép értékét és igy az ő lelkűket terheli először a természet javítása, idegen beavatkozás. A belladona szemviz majdnem olyan ősrégi keletkezésű, mint a kendőzés (magyarul smin- kelós.) Az ótestamentum is megemlékezik a festésről, amely által ragyogóbbá válik a szem- kogár. Keleten még ma is bevett szokás, hölgyek festik szemeiket és szempiláikat. Nálunk nagyon helyesen jó Ízlésű asszony nem teszi. Mert tessék elhinni a természetes a legszebb. A színpadon muszáj a szemet festeni, mert ott a mesterséges világításnál másképp rajzolódnak össze arcvonalaink és szemeinknek is más kifejezést ad a villany mint a napfény. Tessék csak megkérdezni egy színésznőt, vagy egy színészt, hogy mennyire nem szívesen festi a szemet, mert félti drága kincsét A városban élő nők között pedig mind nagyobb és nagyobb tért hódit az antropin nevű méreg mely igaz, hogy ragyogóvá teszi a szembogarat, de mint méreg ez is úgy árt a szemnek, melyet hozzászoktatunk. Az antrepinhoz szokott szemfénye mindinkább halványodik és a szem romlik tőle. Én legalább szívesebben látok egy kevésbé ragyogó szemet, mint egy pápaszemes megtört fényű szemű nőt. Hogy a szem egyik alkotórésze, a tükörfényü Írisz, néha valóságos és olvasható Írást visel, az főleg a laikus körökben csak kevésbbé ismert dolog. Egy francia tudós iró, Boucheny de Grandval, nemrégiben igen érdekes tanulmányt irt, amelyben összegyűjtötte az erre vonatkozó hiteles adatokat. Borelli orvos egy FJorinus nevű nompellieri sebész bizonyítványa alapján említést tesz egy fiatalember bal szemének íriszén egész világosan olvasható feliratról római betűkben a szem íriszén ez állott: „Lőve sóit Diev“ (Lou sóit Dieu, vagy'korrekt alakban: Dieu sóit Loué) — dicsértessék az Isten francia alakja. Egy másik eset bizonyos Josephine Louis esete — annak idején lázasan foglalkoztatott több francia belga és Írországi szemorvost s a kor legnagyobb orvosi szaktekintélyei is tesznek róla említést mindég munkáikban és emlékirataikban. A fiatal leány 1825-ben Párisban s mivel szülei szegénysorsuak voltak, elfogadták egy mutatványos ajánlatát, aki a természeti ritkaságot eleinte Franciaországban majd Belgiumban és Angliában pénzért mu-
