Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-25 / 8. szám

SZATMARMEGYEI

KÖZLÖNY.

egy, nem kettő még azt is megtagadta, hogy ez a föld az ő hazája lenne, elfelejtette anyanyelvét, az édes magyar szót is.

Most itthon vannak, itthon élnek és mikor örülnek annak, hogy a magyar katona vitézsége lehetővé tette, nekik ezt az itthoni nyugodt életet, legalább szé- gyenlik-e magukat eddigi viselkedésükért, legalább titokban elmondják-e magukban a bűnbánó mea culpat, hintenek-e hamut a fejükre, tesznek-e fogadalmat a megté résre s gondolkoznak-e életmódjuk megváltoztatásán, egy uj élet tervezetén.

Hinni szeretjük, hogy igen, hinni akárjuk, hogy áttérnek ezt a hazát és ezt a nemzetet egyedül boldogító vallásra, melynek törvénye a hazaszeretet, dogmája pedig az, hogy a humanizmus, a kultúra forrása a hazaszeretetből fakad s abból táplálkozik.

Ha igy van és igy lesz ez háború után, akkor nem folyt hiába a sok vér és nem folyt hiába annyi könnyű, akkor jöjjön a győzelem és a béke akármikor, mi nekünk már felkelt a nap és Széchényi nagy mondása nem prófécia többé, hanem bevált valóság.

Hazai románok hűségnyilatkozata.

Az entente hivatásos konkolyhintői a napokban ismét hatalmas visszautasitasban részesültek a magyarországi román anyanyelvű polgárok egyházi és világi képviselete részéről. A magyar testvérekkel jóban, rosszban egyaránt osztozkodó román nemzetiségű polgártársak már több ízben visszautasították az entente tolakodóinak azt a törekvését, hogy magukat a hazai nemzetiségek telszabaditóinak tüntessék fel. A hazai románság legnagyobb közéleti kiválóságai, egyházi nagyjai és világi ve zérei és velők együtt a nép képviselete is legszélesebb visszautasítással felelnek a a gonosz inszinuácziókra és visszautasításuknak minden betűjéből kiérezhetö az a felháborodás, amelyet éreznek emmiatt, amit az entente úgynevezett béketeltételeiben a hazai nemzetiségeiben úgynevezett felszabadításáról mond. Egyben pedig minden eddigi manifesztálásnál melegebb, tel- emelőbb és mindnyájunkat lelkesitőbb hazafias érzéssel tesznek hitvallást a magyar haza és a trón iránti hűségűkről.

A hazai románság egyházi és világi képviselete a következő tiltakozó feliratot

biztos fürkésző szemeit a fiatal pásztorlegónyre függesztette.

— Mit énekeltek itt? kérdezte remegő hangon, szikrázó szemekkel a pásztor.

— Hát nem ismered a „Marseillasse“-t — ordította dühösen a káplár.

—Ismerem, — mondta higgadtan az idegen — de nem tudtam, hogy minek nevezitek, ismerem a dalt, mely hazámat megmentette ismerem, mert tőlem származott és az én lelkemben fogant meg I Én mentettem meg Franciaországot, barátaim !

És szemeiből sűrűn öralöttek a könnyek megbarnitott arcára.

— Polgártárs — modta a titkár, fürkésző ravasz kifejezéssel — eszerint te Rougd de Lisle tüzérkapitány vagy?

— Az vagyok — válaszolta az idegen.

A jakobins egy ugrással mellette termett

Ragadjátok meg a szökevény arisztokratát, az összeesküvőt, aki a törvényen kivül halyeztetett 1

A katonák haboztak, de a titkár a fia- atal nemes vállára téve kezét, folytatta:

— Leszünk olyan bátrak, minden további forma alakítások nélkül a másvilágra küldeni 1

— Megáljatok 1 — dörögte harsány hangon a biztos A köztársaság nevében itt egyedül én parancsolok i Rouget de Lisle kapitány hogy merészel ön, a megbélyegzett rojalista, a köztársaság védői elé lépni ?

— Az én dalom megmentette Francia- országot és kimerészelné a Maseillaise költőSegítsük Erdély föle önfutóit! í

NagyexerüeB ft hojretérftn k&ftd&kuél és

áltftUbfta mi»4ftaklti41 alatt Ugjrtl

fájdalomcsillapító bedörzsöl**

Jttjjktete, rlMuxft. kB«r?tert imflvMra, tank-,

mU te fc&trtftte i*. «Mteikw

Bt.

ipy-Lifiiüisiit. x-Paln-Expeiier huh».

X 1«, »S3

B- :sM vip kterstas „Artaj- orosslAak®«"

Dr. Biohter-féle eyósytMrOrt*»,

Pr&gk I, EUsabeihstr. 6. Mnpoakéütl

nttMMte.

Hírek.

— Személyi hir. Dr. Majthényi József közélelmezési megbízott, f. hó 23 án vármegyénkbe érkezett és működését újból megkezdte.

— Elhalasztott várnagyéi közgyűlés. Tekintettel a mostani közlekedési viszonyokra — s hogy az alispánhelyettesi állás betöltése tárgyában tartandó közgyűlésre a vármegye némely részéből a törvényhatósági bizottsági tagok megjelenni akadályozva lennének — Csaba Adorján, vármegyénk főispánja a t. hó 22-ik napjára hirdetett vármegyei közgyűlést bizonytalan időre elnapolta.

— Uj adóügyi biztos. A pénzügyminiszter Kálmán Miklós dr. ügyvédjelöltet a zilahi m. kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségű adóügyi biztossá nevezte ki.

— Kinsvazés. Darabánt Sándor, 10-ik honvéd gyalogezredbeli hadapródjelöltet, Darabánt András polgári iskolai tanár öccsét, a király 1917. évi január 1-töl számítottan zászlóssá nevezte ki.

— Miniszteri elismerés. A pénzügyminiszter Fejes János szakállasfalvai körjegyzőt a hadikölcsönök sikere körül kifejtett buzgó és eredményes közreműködéséért elismerő oklevéllel tüntette ki.

— A központi választmány lebr. 27-én délelőtt ülést tart.

— Adóügyi biztosi kinevezés. A pénzügyminiszter Hadady Gedeon ny. körjegyzőt a nagykárolyi pénzügyigazgatósághoz nevezte ki.

Földmivelósügyi miniszteri rendelet. A

löldmivelésügyi miniszter leiratot intézett Szatmárvármegye alispánjához, amelyben felhívja, hogy a tavaszi és nyári munkák elvégzésének biztosítása érdekében minden szükséges intézkedést idejekorán tervszerűen tegyen meg.

szárnyra, mikor markolt először a francia nép szivébe, hogy egy pilanat alatt uj erőre ébressze a nemzeteti Es mikor ejtette Vahny- nál szent mámorba a tömegeket?

Rougot de Lisle lehorgasztotta fejét.

— Azt nem tudom. A vad tömeg üldözte a szabadság barátait, engem is meg akartak ölni mert, hittem a király jóságában I

— Akkor tehát mégsem te Írtad a dalt, — mondta szikrázó szemekkel a biztos — mert aki ismerte és átélte az illetség és lelkesedés pillanatát, annak nem szabad később elgyengülni és a hegyek közzé menekülni. A költőnek el kell égni a tűzben melyet maga lobbantott lángra és bele fulladnia a hullámokba, amelyeket felkavart! Te megtagadtad dalodat és most ellened fordul!

A nép igazságtalan, — válaszolta nyugodtan a költő, — és dühében sajkt barátai ellen fordul. Megakartak ölni, de elmenekültem tehát mint a hajirolt vad! De dalom csak itt marad és hangja felharsant a haza csatáiban és a hol a lelkesítő himnusz felhagzott, ott lélekben én is jelen voltam.

— Akkor hát, polgártárs, annál a vérpadnál is jelen voltál. Éietrich strasszhurgi polgármester és két leányának feje lehullott a nyaktiló alatt, mert a nép akkor is a Marse- ialles-t énekelte, —jegyezte meg gúnyos, cinikus hangon a titkár.

Rouget de Lisle a borzalmas hir hallatára kétségbeesett kérdő tekintettel nézett a biznyújtotta át Tisza István áróf miniszterelnöknek, azzal a kéréssel, íogy azt a trón zsámolyához juttassa el :

»Az entente-államok kormányainak az ‘Egyesült-Államok elnökéhez intézett válasza szerint ellenségeink egyik hadicélja a különböző nemzetiségeknek — és igy közöttük a románoknak is — az idegen uralom alól való felszabadítása.

Ezen nyilatkozattal ellenségeink egyenesen hazánk integritása ellen törnek. Mint a magyar szent korona országaiban lakó románok egyházi és világ i képviselői és hivatott vezetői, a hazai románság nevében a legnyomatékosabban visszautasítjuk azt az állítást, hogy minket bárki is idegen uralom alatt levőknek tekintsen.

Mi románok szabad ts egyenjogú polgárai vagyunk-S magyar hazának. Nincs Magyarországon egy olyan törvény sem, mely jogok és szabadságok, valamint kötelességek tekintetében raagyaf és nem magyarajku honpolgárok között különbséget te,nne.

Évszázadok óta ragaszkodik a magyarországi román nép legnagyobb hűséggel és szeretettel hazánknak saját fiai vérével annyiszor áztatott földjéhez. A felkent uralkodó személye és felséges uralkodóház iránti hűség pedig szent és nemes ősi hagyománya népünknek.

E magasztos érzelmeitől áthatva küzdöttek őseink ezer éven át magyar szent korona védelme és dicsőségéért és hogy most unokái is ugyanazt leszik, annak tanúsága a harctereken patakokban ömlő vérük, itthon pedig a minden áldozatra kész lelkesedésük.

Nekünk tehát nem idegen a magyar szent korona uralma. Mi nem kérjük a hangoztatott felszabadítást. Ilii ragaszkodunk magyar hazánk sértetlenségéhez.

A hazai román nép ezen határozott és habozást nem ismerő n agatartását nem pillanytnyi opportonisztikus tekintetek szabták és szabják meg, ha lem évszázados tapasztalatokon és történelmi hagyományokon alapuló mély politikai meggyőződés, mert tudjuk, hogy a jc vőben is a magyar szent korona ténye és melege van arra hivatva, hogy a magyarországi románság kulturális gazdasági és politikai fejlődését biztosítsa.

Mi magyarországi románok ragaszko dunk ahhoz, hogy a magjar szent korona uralma alá tartozzunk. Ezen törhetetlen akaratunk védelmében véreznek fiaink ezrei és ezen akaratunk liztositása érdekében a hazai román nép küzdeni fog ösz- szes szellemi és fizikai fegyvereivel.«

ALÁÍRÁSOK.

i jót a forradalom ellenségének nevezni? — vá- ! laszolta önérzetesen a pásztor.

Lehetetlen, hogy azt a dalt eg.y ilyen közönséges ember irta volna, mondta kétkedve a biztos.

— Strasszburgban történt . . . egy szép estén. A polgármester házár ak vendége voltam. Leánya, a menyasszonyom mellett ült nővére pedig a zongoránál.

Alkonyodott. A haza sorsáról beszéltünk, a nagy éhségről, mely Strasszburg népét sanyargatta.

— Van inég egy palack jó borunk — mondta a polgármester — hozd ide lányom, hadd ébredjen fel a poéta barátunk mákonyos álmaiból, hadd Írjon egy íimnuszt, tüzeset, lelkesítőt, mely a csüggedöket felruházza és uj tettekre sorkénül Fiatéi barátom, maga költő, ajándékozza meg hazáját a szabadság dalával, mert különben elpusztul, megfullad tehetetlenségében!

Éreztem hogy menyasszonyom reszkető keze biztatóan szorongatja az én kezemet. Ránéztem, megcsókoltam homlokát kiürítettem poharamat és eltávoztam. Azon az éjszakán í'akadt fel lelkem mélyéből a szent, a vad, a viharzó dal. Másnap este m ír menyasszonyom is énekelte. Haját háromszinii szallag díszítette' Ki meri hát mondta mondani, hogy ez nem az én dalom ?.

— Ha csakugyan tiéd a dal, fiatal polgártárs, — mondta komolyan a biztos, — akkor tudnod kell hogy mikor és hol kelt először