Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
Nagykároly, 1917. február II. _____________________6. szám. _______________________________XLIII. éifffolyam. PO LITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Honalap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: PA RASANT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : pAskAdy János FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Uj küzdelmek előtt. Az 1914. év nyarán, mikor Európa népe a legáldottabb mezei munkában izzadt, aratott, gyűjtött, hordott, csépelt s a boldog megelégedés nyugalmával végezte a drága termés betakarítását, egy elkapa- tott s azóta töldöníutóvá vált féktelen náció, a béke csendes tengerébe egy ostoba gondolattal olyan hatalmas követ hengeri- tett, mely nemcsak messze terjedt hullámokat vetett, de ennek a csendes víznek eddigi szelíd képét egészben felzavarta, felkorbácsolta. Azóta30 teljes hónap telt el. A botorul felidézett vihar nem ült el, nem bírt lecsendesedni, sőt közben nemcsak mind szilajabban tombolt, de idöközönkint újabb és újabb területekre, távolabbi körökre csapódott át, mintha az a bedobott kő a harag és gyűlölet, vagy a bosszú és irigység magva, vagy mintha az a bedobott kő az eszeveszettségnek egy nagy tömeg fertőző anyaga lett volna. És mikor a harmincadik hónap elkö vetkezett, az erősebb ellenálló képességgel bírók és egészségebb, becsületesebb élet- feltogásuak előállottak az egyetlennek látszó móddal, mellyel ennek a véresen kavarodó örvénynek véget vethetnek. Ámde azok, kik időközben teljesen elvesztették már a helyes megítélés — és becsületes mérlegeléshez szükséges minden érzéküket, nem tudták és nem is akarhatták tehát a gyógy, vagy kisegítő eszközt megragadni, s mint az oktalanok valami balga csodára vártak, vagy az általuk felállított bálványoktól vártak egy ostoba bigottizmussal valami misztikus megoldást. A józanok — miután ez a becsületes és jóindulattal teljes törekvés nem sikerült — az egyetlenül célra vezetőnek látszó gyökeres megoldáshoz folyamodtak. Ki szerették volna kerülni, nem szívesen tették, de választás nem volt s mint a jó orvos csak a végső esetben nyúl a késhez, ők is más megoldás hiányában határozták el magukat az utolsó eszköz alkalmazására. Gondos előkészületek előzték meg ezt, az óvatossági intézkedések legrészletesebb kidolgozása után közölték a teendőket. Szorongó érzéssel, aggódó figyelemmel lesi a világ a válságos esemény kezdetét. Ebben a kritikus időpontban ismét akadt egy, a zavarosban jó sikerrel halászó perfid banda, amely egy egészen uj világból lavinát akar elindítani a kibontakozás világára. A lavina elindult, útja még bizonytalan, az irányt határozottan nem adhatta meg a meggondolatlanul elindító, erre is elmondhatjuk a költővel: ki tudja hol áll meg. kit hogyan talál meg ? Megváltozott viszonyok közt, de ismétlődni látszik az 1914-ik évi kezdet. Akkor forró nyár, békés munkás élet, Isten bőséges áldása betakarításának ideje volt, most a legzordonabb tél, a megfogyatkozott munkás sereg pihenésének a meleg hótakaró alatt szunnyadó természet nyugalmának évszaka van. Itt állunk megint kétségben, aggodalom és bizonytalanság súlyos terhe üli meg a lelkeket. Nem tudjuk a becsületes szándék, a jóhiszemű igazság törhetetlen igyekezetét bámuljuk*«, vagy a gonosz álnokság, az arcátlan perfidia ujabbnál-ujabb formában való jelentkezését csodáljuk-e meg? Kétkedni azonban nekünk nem szabad, még a remény sem lehet a mi lelkünk tápláléka, nekünk hinni kell, feltétlen bizalommal lenni és ki kell tartanunk tör- hetetlenül, ha a poklokkal kell is szembe szállanuk. Mert most már ahhoz vagyunk közelebb. Még folyik kisebb-nagyobb hévvel az ember-ember elleni harc, még Európa földjét keresztül-kasul szántott lövészárkokban katonák nyüzsögnek, puskák, ágyuk, gépfegyverek szórják a halálmagot, mikor ime nyugaton a világháború döntését a tengereken, tengerek alatt komplikált gépektől várja mindenki. Mi pedig, ha nem csalódtunk Mars istennek támogatásában, nem fogunk csalódni Neptunban sem, aki nem jó szemmel nézheti, hogy mérhetetlen birodalmát egy csúnya kalmár nép akarja kisajátítani. Mars, vagy Neptun nekünk mindegy, bizalom, kitartás, a győzelem csak a miénk lehet. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta meg rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklése alatt. Az előadókon kívül jelen voltak : dr. Falussy Árpád, Madarassy Dezső, Nemes- tóthi Szabó Antal A távollevő bizottsági tagok és a kir. ügyész elmaradását igazoltnak vette a bizottság. A főispán megnyitó szavai után dr. Péchy István alispán helyettes jelenti, I hogy az országos közélelmezési hivatal elnökének — Jl°svay Aladár alispánnak hi- I vatali állásától való felfüggesztését kimondó rendelete folytán, az 1886. XXL t.-c. 69. §-ának intézkedése alapján január hó 15-től az alispáni teendőket ő teljesiti. Minden igyekezete oda irányult, hogy a vármegye közigazgatása meg ne érezze azt a hiányt, amelyet a vármegye alispánjának a közigazgatás vezetésében kifejtett tevékenységének nélkülözése okozott, kiváló gondot fordított arra, hogy a sürgős, azonnali intézkedést igénylő ügyek soron- kivüli elintézése mellett minden ügykörben az a megfelelő munkásság fejtessék ki, amely a közigazgatás zavartalan menetét általánosságban is biztosítja. Természetes következménye ezen törekvésnek, hogy az előadók munkakészségét és képességét fokozottabb mértékben kellett igénybe vennie és örömmel jelentheti, hogy az előadói kar átérezve a reájuk nehezedett helyzet által támasztott követelmények szükségszerűségét és jogosságát, teljes munkakedvvel állott rendelkezésére, hogy egyesült erővel biztosithasé\ bárány. Irta: Strindberg Ágost, II. A főpapok udvarán állott Kaiphas és Hannas és beszélgetlek egymással: — Miután a gyalázatot nem tudtuk elhárítani — szólt Kaiphas — és a császár szobra a szentélyek szentélyében állni fog és a nép lázong, legjobb lesz, ha az Urnák áldozatot fogunk bemutatni és a népért valaki meghal. — Igazad van, szükségünk van egy rendkívüli engesztelő áldozatra és mivel hus- vét közeledik, áldozzuk fel galiäait. — Jó, de az áldozatnak tisztának és ártatlannak kell lennie. Tiszta a galiäai ? — Tiszta, mint egy bárány. — Vegye tehát magára Izrael bűneit, hogy minket vérével megváltson. Ki fogja őt kezünkbe adni ? Egyik tanítványa, aki künn áll. — Vezesd be ! Jánost, akit később evangélistának neveztek, bevezették és Kaiphas megkezdte a kihallgatást. — Milyen tanúságot teszel mesteredről ? Megszegte Mózes törvényeit? — Beteljesítette a törvényt. — De milyen uj parancsot tett a mi szent törvényeinkhez ? — Szeressétek egymást. — Mondta azt, hogy ő a zsidók királya ? — Azt mondta a Mester: Az én országom nem e világból való. — Lázitotta a gyermekeket a szüleik ellen ? — Azt mondta a Mester : Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám. — Mondta azt, hogy elhanyagolhatjuk polgári kötelességeinket ? — Azt mondta a Mester: Először törekedjetek Isten országa és Isten igazsága felé. — Mondta azt a munkásnak, hogy hagyja abba a munkáját ? — Azt mondta a Mester: Jöjjetek énhozzám, mind, akik fáradtak és görnyedtek vagytok. — Mondta azt, hogy meg fogja hódítani a világot? — Azt mondta a Mester: Ebben a világban félelem van rajtatok, de ne féljetek, én legyőztem a világot. Kaiphas elfáradt. — Azok után, amit hallottam és megértettem, látom, hogy e férfiú egy kérdésre sem válaszolt. —- A Mester gondolatokkal és igazsággal válaszol: ti pedig hús és betűk után kérdezősködtök. Mi nem vagyunk egyforma vérből. — Nem értem. — Azért küldött engem, hogy a szegényeknek jó hirt hozzak, összetört sziveket meggyógyítsak, a vakoknak visszaadjam szemük világát és a szenvedőknek megváltást hozzak. — Amit esztelenségedben beszéltél, az sem neked, sem mestarednek nem válik dicsőségére. — Jaj néktek, kiket az emberek dicsérnek, és aki a. rossztól óvakodik, az érdemel dicséretet. Kaiphas Hannashoz fordult: — Ez csak nem az, aki a galiläait kiszolgáltatja ? — Más valakit küldtek. Hallgas ide. Is- karióth a te neved ? — Nem, Jánosnak hívnak. — Akkor menj békével és küldd hozzánk Iskarióthot. Várj csak! Mondd meg két szóban mestered tanait az életről. — A halál a jámborok jutalma, - felelt János gondolkodás nélkül. — Nem az élet maga a jutalom? — A halálon keresztül éritek el csak az életet. — Eleget hallottunk. Menj ! Kaiphas ismételte magában, mintha saját szavait jobban értené:
